REAL-EOD

Molnár, László

Vámos, Éva

Vámosné Vigyázó, Lilly

MOLNÁR LÁSZLÓ
Az egyetemi levéltárak kialakulása és 
fejlődése napjainkig
A szerző áttekinti az egyetemi levéltárak kialakulását és fejlődését. Az első önálló levéltárral az ELTE 
rendelkezett, anyagának nagyrésze azonban 1956-ban megsemmisült. A szerző szól arról, hogy nem minden 
felsőoktatási intézménynek van önálló költségvetési kerettel rendelkező levéltára. Több levéltár az egyetem 
könyvtárának kebelében működik. A levéltárak személyi ellátottsága csekély, több helyen részmunkaidős, 
esetleg nyugdíjas tölti be a levéltáros szerepét. 2002 és 2010 között az önálló költségvetéssel rendelkező 
egyetemi levéltárak személyzeti ellátottsága jelentősen nőtt, ami -  nem kis részben -  az új belépő levéltáraknak 
köszönhető. 1993-ban alakult az első levéltári szövetség, amely három év alatt országossá bővült. 2001-ben már 
hivatalosan is bejegyezték a Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség egyesületet. A raktári ellátottság is javul, 
az újabban létrejött intézmények levéltárai erre a célra készült, korszerűen berendezett raktárakat építtettek.
ELŐZMÉNYEK
Hazánkban az egyetemi levéltárak viszonylag későn, a 20. század második felében alakultak 
ki, és terjedtek el. Történetük voltaképpen 1956-ra nyúlik vissza. Az ötvenes években 
központi utasításra az Országos Levéltárba gyűjtötték be az egyetemek régi iratanyagát. A 
begyűjtés nem volt teljes körű, sok intézmény nem adott át mindent, ami később 
szerencsésnek bizonyult. 1956-ban ugyanis szovjet tüzérségi találat érte a levéltár Bécsi kapu 
téri főépületének tornyát (amelyet később sem állítottak vissza, így ma is hiányzik), ahol a 
Vallás és Közoktatási Minisztérium dualizmuskori anyagával együtt a begyűjtött egyetemi 
iratok is porig égtek. E pótolhatatlannak tűnő veszteség hatására döntött úgy az ELTE 
vezetése, hogy az egyetemen maradt iratokat maga veszi kezelésbe, és 1958-ban saját 
levéltárat alapított. A meglehetősen kezdetleges körülmények között működő kis gyűjtemény 
kezdte meg a megmaradt történeti értékű iratok összegyűjtését és rendezését.
A HÁLÓZAT KIALAKULÁSA
Hosszú ideig az ELTE Levéltára volt az egyedüli, a többi egyetem csak igen lassan kezdte 
követni a példáját. A 14 év után mégiscsak megindult gyarapodásban meghatározó szerepet 
játszott az ELTE, fiatal oktatója, SZÖGI LÁSZLÓ révén, aki számos egyetemen végezte el a régi 
iratanyag levéltári rendezését és szinte motorja lett az egyetemi levéltárak alapításának. így 
jött létre 1972-ben másodikként a Budapesti Műszaki Egyetem Levéltára. Bár a rendezési 
munka tovább folytatódott, a következő levéltár-alapításra ismét egy évtizedet kellett várni. 
Erre az ELTE-től független kezdeményezésként, a hagyományaira mindig is érzékeny 
Selmecről „leszármazott” Miskolci Egyetemen került sor 1982-ben. A testvér példáját két év 
múlva követte Sopron, immár négyre növelve az egyetemi levéltárak számát. Ezt nagyon 
megkönnyítette, hogy 1971-től kezdve a két „selmeci születésű” egyetem között egyre 
szorosabb kapcsolat épült ki, ami elsősorban az 50-es években elnyomott közös hagyományok 
felélesztésében nyilvánult meg. Ettől kezdve szinte sorozatban létesültek az egyetemi 
levéltárak: 1986-ban az Állatorvosi Egyetemen, 1987-ben Keszthelyen és a Marx Károly 
Közgazdaságtudományi Egyetemen. Igaz, az öt évig tartó első hullám után öt év szünet állott 
be, de a második hullám annál tartósabb és termékenyebb volt. 1993-ban mindjárt 3 egyetem 
csatlakozott: a SOTE, a Kertészeti és a Gödöllői Agrártudományi Egyetem. Emellett az 1972
149
10.23716/TTO.19.2012.24
óta működő BME Levéltár is ekkor kapta meg hivatalosan a szaklevéltári jogállást, vagyis az 
állami elismerést és nyilvántartásba vételt. A sorozat a Képzőművészeti Egyetemmel (1995), 
a Testnevelési Egyetemmel (1997), az Iparművészeti Egyetemmel (1998), majd Szegeddel és 
Veszprémmel (1999) folytatódott. 2001-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen alakult, 
egyelőre még államilag el nem ismert levéltár. 2004-ben a Pécsi Tudományegyetemen, majd 
az integrált Nyugat-magyarországi Egyetem két karán, Mosonmagyaróváron (2005) és 
Szombathelyen (2008) alakultak új levéltárak. így az egyedüli Debrecent kivéve ma már az 
ország minden jelentősebb, illetve jelentősebb múltú egyetemén működik levéltár.
SZERVEZET ÉS MÉRET
Bár az általános mintának tekintett ELTE Levéltár eleve önálló szervezeti egységként jött 
létre, a többiek általában az egyetemi könyvtárak részeként szerveződtek. Ennek oka, hogy 
ezeket a kisméretű és kis létszámú személyzetet (többnyire 1 főt vagy részfoglalkozásút) 
foglalkoztató gyűjteményeket egyszerűbb volt a már meglévő gyűjteményen belül felállítani 
és működtetni. Néhányan közülük később önállósodtak, így ma négy olyan nagyobb egyetemi 
levéltár van, melyek saját költségvetéssel, önálló intézményként működnek. Ezek az ELTE 
mellett a Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Levéltára, a Semmelweis Egyetem Levéltára és 
a Szegedi Tudományegyetem Levéltára. További három, a mai Budapesti Corvinus Egyetem 
(egykori közgazdasági része), a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (volt Iparművészeti) és a 
Nyugat-magyarországi Egyetem szombathelyi karának levéltárai ugyan saját költségvetés 
nélkül, de az egyetem adminisztratív vezetéséhez beosztva működnek. A többi egyetemi 
levéltár könyvtári szervezeti kereteken belül működik.
A levéltárak mérete egyrészt az őrzött iratanyag mennyiségével, másrészt a foglalkoztatottak 
létszámával határozható meg. Mindkét tekintetben széles a skála. A 100 méter körüli anyagot 
őrző művészeti egyetemektől az 1500-at is meghaladó ELTE-ig. A 17 állami fenntartású 
egyetemi levéltár 2011-ben 7.250 iratfolyóméter anyagot, vagyis egy kisebb megyei 
levéltárnak megfelelő mennyiséget őrzött.
A létszámokat bemutató táblázatban csak a ténylegesen levéltári munkát végző személyzetet 
vettük figyelembe. Az egyes intézményi honlapokon ugyanis a személyzet tagjaként tüntetik 
fel a levéltár adminisztratív vezetését is ellátó könyvtárigazgatókat, jóllehet ők rendszeres 
levéltári munkát aligha végeznek. Mellettük a levéltáros kolléga sokszor csak 
részmunkaidőben dolgozik, általában heti egy alkalommal (0,2 állás). Két időmetszetben 
vettünk fel adatokat. A 2002-es 20,1 álláshelyről 2010-re 34,9-re nőtt a létszám, vagyis 
jelentős növekedést könyveltünk el, ami részben új intézmények belépésével, részben a 
régebbiek fejlődésével valósult meg, miközben néhány helyen (ELTE, Miskolc) még 
leépítések is történtek. Összességében elmondható, hogy sok intézményben, viszonylag kis 
létszámmal, egyenként kevés anyagot őrző levéltárakról van szó.
VIRIBUS UNITIS -  A EGYESÜLT ERŐVEL
A széttagoltságból és a kis létszámokból adódóan jött a felismerés, hogy ezek a kis 
intézmények alapvetően egymásra utaltak, és jellemzően a működés kezdetén jelentkező 
nagyobb szakmai feladatokat a leghatékonyabban egymást segítve tudják elvégezni. 1993-ban 
S z ö g i  L á s z l ó  kezdeményezésére így jött létre az egyetemi levéltárak első szakmai 
szervezete, a Budapest-Gödöllői Egyetemi és Főiskolai Levéltári Szövetség, melyhez 21 
fenntartó intézmény csatlakozott, sok olyan is, ahol még nem szerveztek levéltárat, de 
érdeklődtek történeti irataik megőrzése iránt. Három év múlva a szervezet országossá bővült, 
ezért nevét Magyar Egyetemi és Főiskolai Levéltári Szövetségre változtatta. A mindennapi 
együttműködés mellett egységes elvek szerint rendezték saját irataikat, és közösen 
szerkesztették meg fond- és állagjegyzéküket. A már működő levéltárak munkatársai heti 
rendszerességgel éveken keresztül segítették a szaklevéltárral vagy szakalkalmazottal még
150
10.23716/TTO.19.2012.24
nem rendelkező intézmények iratrendezési munkáját. A szövetség 2001-ben Magyar 
Felsőoktatási Levéltári Szövetség (MFLSz) néven hivatalosan is bejegyzett egyesületté 
alakult. Működése ettől kezdve rendszeressé vált, pályázatokon vehetett részt és kitűzött 
szakmai céljai elérese érdekeben saját gazdálkodást folytatott. Tevékenységéről az egyesület 
saját honlapján (www.mflsz.hu) lehet bővebben tájékozódni. Az egyetemi levéltárak 1982- 
2006 között 115 kötetet jelentettek meg, általában levéltári segédleteket (repertórium), 
adattárakat (pl. hallgatói névsorok), dokumentumköteteket és felsőoktatás-történeti 
tanulmányköteteket, némelyiket közösen, a szövetség égisze alatt.
A MŰKÖDÉS ANYAGI FELTÉTELEI
A levéltárak esetében mindig meghatározó raktári viszonyok, illetve a finanszírozás 
tekintetében az egyetemi levéltárakat jellemző körülmények általában hasonlatosak az ország 
többi levéltáráéhoz. A 2010 júniusában végzett, 12 egyetemi levéltárat érintő felmérés szerint 
a szabad raktári kapacitás a gyűjtőterületen kint lévő levéltárérett anyag mennyiségéhez 
képest az esetek 50%-ában elegendő, ami az országos átlagnál jobb képet mutat. Viszonylag 
magas az alkalmatlan raktárak aránya, ehhez azonban tudni kell, hogy az elmúlt években 
jelentősen szigorodtak az erre vonatkozó előírások, aminek a levéltárak nagy többsége, főleg 
a régebbi építésűek nem képesek megfelelni. Ha azonban a ’90-es évek első felében jellemző 
állapotokhoz mérjük a mai helyzetet, a fejlődés szembetűnő. Számos levéltár (ELTE, Pécs 
Semmelweis Egyetem, Sopron, Veszprém) váltott telephelyet, ami magától értetődően új, 
modem raktárak kialakításával járt együtt. Szombathely eleve új alapítású, ahol szintén 
korszerű raktárt építettek. Mások (Állatorvosi, BCE Kertészeti, Gödöllő, Iparművészeti, 
Keszthely, Képzőművészeti) a meglévő telephelyükön hajtottak végre korszerűsítést. 
Mindezek eredményeként ma már a korszerű,jó állapotú állványzat jellemzi raktárainkat, sok 
helyütt a helytakarékos gördülő állványokat is alkalmazzák. A klímaberendezések ugyan még 
nem általánosan elterjedtek, de több helyen a természetes klimatikus viszonyok ezt a 
költséges megoldást nem is teszik szükségessé.
Raktári viszonyok (201 0. júniusi felmérés alapján)
! ■ BBS
BCE - Kertészeti 80 / 10 Ifm. 9 8 % 0 % 1 00%
BCE -  Közgazd. 700 / 1680 ifm. 7 0 % 0 % 0 %
BMGE 400 / 0 ifm. 0 % 100% 0 %
ELTE 800 / 1 200 ifm. 13% 0 % 0 %
PE - Keszthely 10 / 50 Ifm. 9 0 % 0 % 0 %
PE - Veszprém ? / 0 ifm. 0 % 0 % 100%
Miskolci Egy. 500 / 0 ifm. 0 % 100% 0 %
Pécsi Tud.e. 2000 / 2000 Ifm. 0 % 0 % 100%
Semmelweis Egy. 370 / 190 ifm. 4 0 % 2 5 % 8 7 %
SzlE - Gödöllő 8 0 / 4 1 0  ifm. 5 0 % 5 0 % 0 %
NyME - Sopron 200 / 350 Ifm. 0 % 2 5 % 0 %
MO M E (Iparműv.) 40 / 20 ifm. 9 0 % 5 0 % 0 %
/v\i c^^-anKet ¿u  i i . novemoer
A finanszírozás természetesen csak a saját költségvetésű levéltárakban (ELTE, Pécs, 
Semmelweis, Szeged) mérhető adatszerűén. Nyilván a többi is pénzébe kerül a fenntartó 
egyetemnek, de ott a ráfordításokat igen nehéz pontosan elkülöníteni a könyvtár
151
10.23716/TTO.19.2012.24
költségvetésén belül, így ezekkel itt nem foglalkozunk. A 2006-2010 közötti kereteket, illetve 
a hozzájuk kapcsolódó létszámokat vetettük össze. Az átlagot tekintve megállapítható, hogy a 
ráfordítások követték az inflációt, vagyis az egyetemek nehézségeik ellenére igyekeznek 
szinten tartani történeti gyűjteményeiket.
Költségvetési keretek saját 
költségvetésű egyetemi levéltárakban
létszám/
keret
ELTE
E•0N
6
keret 
(ezer Ft)
1 4,604
E•0
6
keret 
(ezer Ft)
14,596
E•o
8z
6
keret 
(ezer Ft)
18,178
E•o
6
keret 
(ezer Ft)
17,679
E
•oN
6
keret 
(ezer Ft)
19,350
PTE 3 1 3,928 3 15,907 3 20,345 4 22,106 4 25,606
SE 4 17,724 4 19,588 4 27,232 4 25,208 4 24,619
SzTE 2 6,733 2 7,633 2 8,551 2 8,237 2 8,637
Á t l a g 3,75 13,247 3,75 14,431 3,75 18,576 4 18,307 4 19,553
MTESZ-ankét 201 1. november 22-24.
A szerző elérhetősége:
Molnár László
e-mail: emolnar@rekhiv.sote.hu
152
10.23716/TTO.19.2012.24


Az egyetemi levéltárak kialakulása és fejlődése napjainkig

Keserű, Krisztina

KESERŰ KRISZTINA
A Szent István és a Szent László Kórház
rövid története napjainkig
A szerző cikkében rövid áttekintést nyújt a 2007. június 30-án létrejött Egyesített Szent István és Szent László 
Kórház-Rendelőintézet történetéről, kezdve a két kórház megalapításától, az intézmények fejlődésének, 
bővítésének legfontosabb mérföldkövein át egészen az egyesülésig. Az összevonás után a két kórház neve 
megmaradt, de a Szent László Kórház a Szent István Kórház telephelyeként működik tovább, akár a Merényi 
Gusztáv Kórház és a Jahn Ferenc Rehabilitációs Centrum.
Az Intézmény évente 140 ezer beteget lát el, az összevonásnak köszönhetően széles körű szakmaspecefícitással 
és konzíliárusi lehetőséggel.
A két kórház története rálátást ad a korabeli egészségügyi ellátás rendszerére, színvonalára, az 
orvostudomány folyamatos fejlődésére is.
A SZENT ISTVÁN KÓRHÁZ TÖRTÉNETE
1885-ben nyitotta meg kapuit- a híres magyar építész, Hauszman Alajos által tervezett Üllői 
úti Új Kórház, mely csak 1894-ben kapta meg a Szent István Kórház nevet. Az intézményt 
1919-ben átmenetileg Semmelweis Közkórház névre kereszteltek át, majd 1922-ben ismét 
Szent István Közkórház nevet kapta.
Kezdetben 8 osztállyal kezdte meg a működését, melyek külön-külön pavilonokban kaptak 
helyet. Az osztályok összesen 656 beteg befogadására voltak alkalmasak, az alábbi 
szakterületek szerint: három belgyógyászati osztály, két sebészeti osztály, egy idegosztály, 
egy bőr- és nemibeteg gondozó osztály és egy ún. rákos osztály.
Korabeli leírások tanúsítják, hogy a kórház gyorsan kinőtte osztályait és a rendelkezésére álló 
területet: az egymásba nyíló kórtermekben sürün, egymás mellett helyezkedtek el az ágyak és 
az üres területekre szalmazsákokon is betegeket fektettek. A későbbi években tovább fejlődött 
a kórház infrastruktúrája, ugyanis folyamatosan növekedett az ellátandó betegek száma.
Még a századforduló előtt nyílt meg a prosectura részleg és a gyógyszertár, valamint kápolnát 
alakítottak ki a betegek részére. 1889-ben a prosecturán dolgozó P e t r ik  O t t ó  kórboncnok 
alapította meg a Székesfővárosi Közegészségügyi és Bakteriológiai Intézetet, mely 1929-ig a 
kórház területén működött. Rendszeresen végeztek bakteriológiai mintavételezéseket 
közegészségügyi céllal, valamint szerológiai vizsgálatokat is.
A gyógyszertár a jelenleg is meglévő gyógyszertár helyén nyílt meg, mindössze két 
helyiséggel, melyet az évek során tovább bővítettek a folyamatosan növekvő 
gyógyszerellátási igények miatt. Kialakítottak egy infusiós laboratóriumot is két helyiséggel 
és a korszerű berendezésekkel. Az 1970-es években 593 n f-en , két szinten működött. 
Jelenleg a kórház területén csak egy elosztó szerepet betöltő, néhány szobából álló 
gyógyszertár működik, a Központi Gyógyszertár a Szent László Kórház telephelyén működik 
különálló épületben.
205
10.23716/TTO.19.2012.32
1907-ben gyermekosztállyal bővült a kórház, melyet H a in is s  G é z a  vezetett, és akit 1966-ban 
áthelyeztek az Apáthy István Gyermekkórházba. A gyermekosztályon gyermeksebészeti 
részleg is működött. Ez 1934-ben önálló egységgé alakult át B á r d o s s y  I s t v á n  vezetésével
1911-ben megnyitották két belgyógyászati és egy sebészeti osztállyal a Telepy utcai részleget, 
melyet 1932-ben megszüntettek.
1922-ben a B a k a y  L a jo s  által vezetett Sebészeti Klinika költözött a kórházba, melyet 1924- 
ben Pécsre költöztettek vissza.
1935-ben, a kórház fennállásának 50. évfordulóján, szemben az alapításkori 8 osztállyal és 
656 ággyal, az intézmény 14 osztállyal és 1476 ággyal működött. Az eltelt 50 év során a 
betegforgalom több mint 3,5-szörösére nőtt.
A második világháború éveiben újabb osztályokkal bővítették a kórházat, megnyílt a 
szájsebészeti osztály, és külső telephelyként a Jászberényi úti szülő- és nőbeteg osztály, 
valamint a Maglódi Úti Közkórház csatlakozott az intézményhez. A háborús károk érintették 
a kórház épületeit is, a műtéteket a pincékben orvostanhallgatók végezték, és biztosították a 
kórház folyamatos működését.
1945-ben nyitották meg az Urológiai osztályt, 1950-ben pedig az országban elsőként 
Gyermek bőrbeteg osztályt alapítottak, amelynek munkáját 1968-ban a Heim Pál Kórház vette 
át. A bőrgyógyászati osztály egyedülálló volt abban a tekintetben is, hogy közreműködtek az 
égési, majd később traumatológiai ellátást nyújtó osztályok megalapításában.
1952-ben egységesítették a fül-orr-gégészeti ellátást, és még ebben az évben megkezdte 
működését az Országos Munkaegészségügyi Intézet Foglalkozási Betegségek Belgyógyászati 
osztálya.
1957-ben alakult meg a Kardiológiai Laboratórium, a következő évben Országos Kardiológiai 
Intézetté alakult, melynek vezetője G o t t s e g e n  G y ö r g y  professzor volt. 1977-ben kezdte 
meg önálló működését az Országos Kardiológiai Intézet.
1970-től Kórházhigiénés Osztályt alapítottak, melynek első higiénikus főorvosa Kiss JÓZSEF 
volt, akit 1979-ben K i r á l y  L ív ia ,  majd P e t r á s  G y ő z ő  váltott fel. A törvényi szabályozásnak 
megfelelően az osztályon dolgozók ellenőrizték a fertőtlenítőszerek használatát, a sterilizáló 
berendezések megfelelő működtetését, valamint az osztályokon rendszeres kórházhigiénés 
ellenőrzéseket és oktatást is tartottak.
Külön kiemelendő, hogy a kórház területén a 70-es évektől kezdődően bölcsőde és óvoda is 
működött, melyek közül az óvoda 2011-ig üzemelt.
1985-ben ünnepelte a Szent István Kórház fennállásának 100. évfordulóját, a jubileumi 
ünnepségen a kórház történetét B a l á z s  T a m á s  ismertette, és az alkalomra egy emlékérem is 
készült.
A magyar orvostudomány számos kiemelkedő szaktekintélye dolgozott a kórházban, 
néhányukat ebben a cikkben is megemlítem - a terjedelem adta korlátok miatt a teljesség 
igénye nélkül: Á d á m  L a j o s , B a k a y  L a jo s  D o n á t h  G y u l a , J o h a n  B é l a , K o r á n y i  S á n d o r , 
P ó l y a  J e n ő , M a n s f e l d  O t t ó , R e g ö l y -M é r e i J á n o s , S e b e s t y é n  G y u l a .
A SZENT LÁSZLÓ KÓRHÁZ
1894-ben, K a u s e r  J ó z s e f  műépítész tervei alapján épült és fogadta első betegeit a 200 ággyal 
rendelkező Szent László Kórház, amely akkor a Fővárosi Szent Rókus Kórház kihelyezett 
osztálya volt. K a l o c s a y  K á l m á n  professzor írta ,^4z új kórház valóságos luxus szanatórium  
volt. Egy-egy betegre 100 m3 légtér jutott. A kórtermek a korabeli lehetőségekhez mérten
206
10.23716/TTO.19.2012.32
klimatizáltak voltak: a levegő a föld alatti folyosókon át a szobákban lévő kürtőkön keresztül 
nyáron hideg, télen meleg levegőt juttatott a kórtermekbe.
A betegeket külön felvételi helyiségben vették fel, volt élelmezési, fertőtlenítő épülete, 
mosodája, prosecturája a kórháznak, továbbá kocsiszínnel és istállóval is rendelkezett. 
Kezdetben főleg scarlatinás, diphteriás, kanyarós, pertussisos és hastífuszos betegeket 
kezeltek.
1899-ben a kapacitás bővítése céljából a kórház mellé építettek egy másik, három épületből 
álló kórházat, melyet Szent Gellért Kórháznak neveztek el, és csak 1917-ben egyesítették a 
két intézményt Szent László Kórház néven. Az egyik pavilonban volt a betegfelvétel, a 
másikban az elkülönítés, a harmadikban pedig variolás betegeket kezeltek. A két kórházban 
összesen 5 orvos dolgozott (1 főorvos, 1 alorvos és 3 segédorvos).
A betegek számának folyamatos növekedésével a pavilonok egyre zsúfoltabbá váltak, és 
gyakoriak voltak a betegek közötti keresztfertőzések.
1912-ben újabb négy pavilont építettek, amelyeket a meglévőkkel együtt kisebb kórtermekre 
osztottak fel, ajtókkal láttak el, valamint mellékhelyiségekkel. így lehetőség nyílt a betegek 
izolációjára is. Ezek az intézkedések hozzájárultak a halálozási mutatók javulásához.
Az első világháború éveiben további nyolc ún. „lazarettet” építettek a Szent Gellért 
Kórházhoz. Ezek alapozás nélküli, gerendavázas építmények voltak, melyeket kátránypapírral 
fedtek. A gerendákat deszkák borították, és a réseket salakkal töltötték ki.
Megjelentek a Shiga-dysenteriás, erysipelasos, rühös, kiütéses typhusos, kolerás betegek. Az 
1918-19-ben az egész világon végigsöprő influenza pandémia során felvett majd ötezer beteg 
közül minden ötödik meghalt. További 8 barakkot tákoltak össze deszkákból, melyeket 
„szőrös” barakkoknak neveztek a gyalulatlan deszkákból kiálló szálkák miatt. Ezek az 
építmények 80-100 beteg befogadására voltak alkalmasak, mindenféle izolációs lehetőséget 
nélkülözve.
1928-ban elkészült az első röntgenfelvétel, 1933-ban pedig független laboratóriumi részleget 
alakítottak ki az akkor már 2000 ággyal rendelkező kórházban. Jelentős fejlődés volt ez a 
kórház életében, hiszen önálló diagnosztikai eszközökkel rendelkezett.
Az 1930-as években kezdődött meg a kórház területének parkosítása, az akkori vezetés 
(F u r k a  S á n d o r , B é z i Is t v á n ) utasítására.
1938-ban számos új épületet adtak át, folyamatosan bontották le a lazaretteket, csökkent a 
keresztfertőzések száma.
1944-ben bombatámadás érte a kórházat, 11 épület vált használhatatlanná és több mint 200 
ember hunyt el, betegek és dolgozók egyaránt. A kórházat evakuálták és 1945-ben ismét 
megnyitottak néhány épületet.
A háború utáni években a penicillinterápia a skarlát, míg a szulfonamidok az erysipelas 
lefolyását enyhítették. A diphteria elleni védőoltás bevezetésének hatására is jelentősen 
csökkent a betegek száma, az antitoxin pedig a halálozások számát csökkentette. Leírások 
szerint három nagy járvány söpört végig a lakosságon: meningitis, kiütéses typhus és Shigella 
dysenteria. A kiütéses typhust valószínűleg a Don-kanyarból hazatérő katonák hozták be, míg 
a dysenteriát a lakosság „ukrán”-nak hívta, feltételezve, hogy az ukrán hadsereg katonái 
hurcolták be az országba. Valószínűbb azonban, hogy inkább az ország katasztrofális higiénés 
állapota okolható.
1950-ben a kórházat tovább bővítették gyógyszertárral, kutató laboratóriummal és 
könyvtárral.
207
10.23716/TTO.19.2012.32
1957-59. között két nagy gyermekbénulás járvány söpört végig az országon és járványonként 
2000 paralízises beteget kezeltek. C s a p ó  J ó z s e f  professzor élharcosa volt a vakcinádénak, és 
az 1957-es járvány után azért küzdött, hogy bevezessék az országban az akkor már elérhető 
Salk vakcinát, amely talán megelőzhette, vagy tompíthatta volna az 1959-es járvány erejét. A 
kórházban létrehoztak hat vastüdő részleget, 150 lélegeztető készülékkel.
1963-ban egy miniszteri rendelet a kórházat a fertőző betegek országos ellátásának szakmai 
irányításával bízta meg, és az mind a mai napig nagyon magas szakmai színvonalon látja el 
tevékenységét.
1961-1980. között a kötelező védőoltásokkal a klasszikus fertőző betegségek járványos 
előfordulása megszűnt. Főként skarlát, hasmenés, influenza és járványos májgyulladás miatt 
kezelték a betegeket 800 ágyon, 1300 kórházi dolgozó közreműködésével. Előtérbe kerültek 
az invazív diagnosztikus és terápiás eljárások, melyek során felfigyeltek a iatrogén fertőzések 
terjedésére. Az országban elsőként a kórházban dolgozó LOSONCZY GYÖRGY foglalkozott a 
iatrogén infekciók problémakörével, és alapozta meg a mai magyar infekciókontroll 
tevékenységet.
1981-ben egy új épület készült el 338 ággyal, itt kapott helyet a radiológia, a 
Gyermekgyógyászati osztály és néhány felnőtt osztály. A kórház oktató kórház lett, a 
tudományos és gyógyító tevékenységet a M a g y a r  Infectológiai Társaság koordinálta.
Új kihívást jelentett a HÍV pozitív betegek kezelése, akiket mind a mai napig az ország egész 
területéről fogadnak.
1994-ben a Szent László Kórház alapításának Centenáriumi ünnepsége során tudományos 
ülést tartottak.
Napjainkban élen jár a kórház a csontvelő transzplantáció, a haematológia, valamint a 
szaporodó kórházi fertőzések korszerű infekciókontrollja és kezelése területén.
IRODALOM
• A Szent László Kórház Alapításának Centenáriuma. Tudományos Ülés, 1994. október 
21 - 22 .
• A 75 éves István Kórház jubiláris ünnepségei, 1960. szeptember-október. Budapest, 
1961.
•  A l d ö l d y  Z .:: Johan Béla (1889-1983). Orvosi Hetilap, 1983.
•  BALÁZS T. (szerk.): A Budapest Fővárosi István Kórház történetének 100 éve 1885-
1985, 1985.
• BALÁZS T.: Néhány gondolat az „egészségügyi integráció” tapasztalatairól. 
Egédzségügyi. Munka, 1983.
•  B e z e r Éd y n É H e r t e l e n d y  M ., H e n c z  A ., Z a l á n y i  S.: Évszázados küzdelem hazánk
egészségügyéért. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1967.
•  H a u s z m a n n  A .: Kórházépítési tanulmányok. Budapest, 1881.
• K a  LŐCS A Y K .: László Kórház évkönyvei 1959-60, 1961-62, 1963-64
• K a p r o n c z a y  K .: A magyar kórházügy fejlődése. Eü. Munka. 1983.
• K a t o n a  I., D o m b i  Z .: Fővárosi István Kórház, 1945-1970. Budapest, 1970.
A szerző elérhetősége: 
dr. Keserű Krisztina 
epidemiológus
e-mail:keseru.krisztina@gmail.com
208
10.23716/TTO.19.2012.32


A Szent István és a Szent László Kórház rövid története napjainkig

Réthelyi, Miklós

DR. RÉTHELYI MIKLÓS 
miniszter úr
Megnyitó köszöntője
Tisztelt, kedves Elnök Asszony, Elnökség tisztelt tagjai, tisztelt Tudományos Konferencia, 
tisztelt Hölgyeim és Uraim!.
2003 óta november a Magyar Tudomány ünnepe, ahogy azt jól tudjuk. A magyar szellem 
alkotóerejét jól jelzi, hogy nem elegendő egyetlen nap, november 3-a, a Magyar Tudós 
Társaság alapításának napja. Tehát nem elég egyetlen nap beszámolni a tudomány új 
eredményeiről, hanem egy egész hónap áll az ünnepségsorozat rendelkezésére. A tudomány 
elsősorban az új keresését jelenti, ennek ellenére erőt, tudást és ismereteket meríthetünk, ha a 
tudományok múltjával is foglalkozunk. A Műszaki és Természettudományi Egyesületek 
Szövetsége példát mutatott akkor, amikor állandó bizottságaként létrehozta Tudomány és 
Technikatörténeti Bizottságát. A bőség zavarával küzd a bizottság, amikor a tudományágakat 
lefedő 40 különböző társaság múltját kívánja bemutatni. Az ezúttal 28. alkalommal 
megrendezésre kerülő országos ankét a hazai tudomány-, technika- és orvostörténet újabb 
eredményeiről szól. Nekem, mint orvosnak, külön örömet okoz azzal, hogy nemcsak a szűkén 
vett műszaki tudománytörténet, hanem az azzal szorosan összefüggő orvos-, 
gyógyszerésztörténet is a program integráns része. A magyar tudomány múltja, a műszaki és 
természettudományos felfedezések, Nobel-díjasaink száma a jelen kutatóinak nemcsak 
bátorítást és bíztatást adhat, de egyúttal felelősséget is jelent méltónak lenni erre a múltra. A 
tudomány művelése a nehéz időkben sem szűnt meg. Feltehetjük a kérdést, vajon akkor, 
amikor Gellért püspök matematikai problémákkal foglalkozott a Deliberáció című 
munkájában, mennyivel volt könnyebb az ország helyzete? 1777-ben, amikor a nagyszombati 
egyetem Budára költözött, majd rá 5 évre megalapították a Budapesti Műszaki és Gazdasági 
Egyetem jogelődjét, az Institutum Geometricum Hydrotechnicumot, vajon milyen viszonyok 
között oktattak eleink a török pusztítás után lassan újjáépülő városban? Erőt kell merítenünk 
abból, hogy nehéz, olykor lehetetlen körülmények ellenére is tudtak elődeink nagyot alkotni. 
A magyar ipartörténet nagy felfedezései: Bláthy , D éri és Z ipernowsky  munkássága, 
Bánki, C sonka munkássága, az ipar és a tudomány, az oktatás összefogásának kiváló példái. 
Ezek a világraszóló felfedezések megmutatják azt az utat, amelyen nekünk járnunk, amelyet 
nekünk is követnünk kell. A tudomány művelését lehetőség szerint összekapcsolni az ipari 
hasznosítással. Az új felsőoktatási törvény ennek lehetőségét kívánja erősíteni. Az oktatás 
jelentőségét a tudomány művelésében aláhúzza Nobel-díjasaink életműve. Ezért külön öröm 
számomra, hogy a programban a Fasori Evangélikus Gimnáziumról külön előadást találtam. E 
gimnázium példája is mutatja, hogy a mai fogalommal a tehetséggondozásnak mekkora 
jelentősége és lehetősége van a jövő tudósnemzedékének kinevelésében. Ezért szükséges 
ebből a példából is merítenünk akkor, amikor köznevelési intézményrendszerünk 
átalakításába fogtunk. Tisztelgek az ankét szervezői és előadói előtt azért is, mert nemcsak a
7
10.23716/TTO.19.2012.02
világ tudományos közéletében nevet szerzett tudósaink, mint Bolyai János, tudósaink 
munkássága kerül ismertetésre, de a tudomány műveléséhez nélkülözhetetlen, a mai 
tudományos közélet számára kevéssé, vagy alig ismert személyek munkásságáról is 
megemlékeznek, mint például a Budapesti M űszaki és Gazdasági Egyetem könyvtárában is 
dolgozó M óra Lászlóról, vagy a múzeumigazgató Czére B éláról. Ez a tisztelgés adjon 
erőt a jelen kutatói munkájához. Tisztelt Tudományos Konferencia! Ezekkel a gondolatokkal 
kívánok Önöknek jó  tanácskozást, és azt, hogy a most 28. országos ankétot a jövőben is 
további konferenciák kövessék mindannyiunk okulására.
Köszönöm szépen.
8
10.23716/TTO.19.2012.02


Dr. Réthelyi Miklós miniszter úr Megnyitó köszöntője

Csibi, Kinga

Magyarországi vasgyárak és társulatok az 1900-as párizsi világkiállításon

Horváth, Vera

HORVATH VERA
A Hanság és a Rábaszabályozó Társulat
A Hanság ma is a nyugati országrész jellegzetes tája. Természeti képe az elmúlt évtizedekben jelentősen megválto­
zott. Az egykori m ocsaras terület nagy része eltűnt az emberi beavatkozás következtében. A szerző erről a tájegy­
ségről és a lecsapolását megelőző eseményekről ad rövid beszámolót.
A Hanság, Magyarország észak-nyugati felén elterülő, napjainkban szigorúan védett termé­
szetvédelmi tájegysége, amelyet korábban a Hanság mocsara és a vele szoros összefüggésben 
levő Fertő tó alkotott. Kölcsönösen éltették egymást, kettejük sorsának változása a 19. századig 
közös volt.
A Hanság történetében gyakori volt a hidrológiai szélsőségek, szeszélyes vízviszonyok előfor­
dulása. A 18. század második feléig még csaknem ősi állapotában volt a Fertő tótól keletre elterülő 
egykori lápterület, a nyugat-keleti irányban hosszan elnyúló süllyedő és feltöltődő medence. Meg­
határozó szerep jutott a folyóknak is, így a Rábának és mellékfolyóinak: a Kis-Rábának, a Rábcá­
nak és a Répcének, valamint az Ikvának. A terület kedvezőtlen lejtősödési körülményei miatt az 
ide érkező folyók nem tudtak továbbfolyni, és a medencét vizeikkel feltöltötték, elmocsarasították. 
A Hanság vízmennyisége nagyban függött a térséget körülölelő két nagy folyó, a Rába és a Duna 
vízhozamától is. Előfordult, hogy a víz egyetlen hatalmas tengerként öntötte el a vidéket, ami leg­
inkább akkor volt jellemző, amikor a Rába és a Duna egyszerre áradtak.
A folyókban, vizekben n agy on  g azdag  vidék, -  a rendkívül h an gu lato s -  az 1870. évben  készült 
KÉPESSY-féle vízm ű szaki vélem én yb en  a tájegység  m eg h atáro zásak én t így hangzik:
„Hazánk terjedelmes rónáinak vízhálózata aligha mutathat fe l bárhol is oly sajátságos dom bor­
zati viszonyt, mint a Fertő-tava és a Hanyság, a vele kapcsolatos folyam okkal, -  mert míg más róna 
vidéken a nedvtéri configurátiok a patakoknak statisticai törvényük keretében határozott ösvényt 
jelölnek ki, hol egyik a másikat befogadva folyam m á idomuljanak, s pályájukon rendeltetési helye­
ikre iramuljanak, -  addig a Fertővidéken a folyam ok és patakok, a helyett, hogy összpontosulva tö­
mörülnének -  a lapályokon szétágaznak, rendszert nem ismerve, mintegy zsibbasztó mámorba esve, 
rendeltetési irányukat követni tehetetleneknek látszanak."'
A Hanság lápvidékéhez kapcsolódva számtalan monda, történet született. A mocsár természe­
téből adódó, -  a tanulatlan ember számára megmagyarázhatatlan -  jelenségek félelmet keltettek 
az ott lakókban. A lélek szorongásait aztán sejtelmes történetekkel, különleges lények létezésével 
igyekeztek oldani. A lápvidékre elsősorban jellemző, a gyakori gázképződésből keletkező pöffe- 
néseket, éjjeli lángcsóvákat -  lidércfényeket -  mesék, elképzelt történetek sora örökítette meg. 
Másik titokzatos és jellemző természeti jelenség volt az úszóláp, amely igencsak nagy veszélyt 
jelentett az arra járó, a vidéket nem ismerő embernek, állatnak. A növényzet sok helyütt nem tud­
ta gyökereivel elérni a szilárd talajt, hanem lebegve úszott a tó, illetve a mocsár felszínén. Az így 
keletkezett természetes és mozgó szigetet a vidék ismerői azonban a hasznukra is tudták fordítani. 
Hazánknak ez az észak-nyugati része gyakori színtere volt az országba betörő idegenekkel való 
csatározásoknak. A krónikákból tudjuk, hogy 1030-ban például a magyar katonák ügyes csellel
271
10.23716/TTO.18.2011.40
II. K o n r á d  német császár katonáit csalták a mocsárba. Az 1044-es Ménfői csatánál is majdnem 
sikerült a csel, de akkor III. H e n r i k  és serege, a fogságukban tartott magyarok segítségével át tu­
dott kelni a lápon.’
A Hanságban, hasonlóan az ország más vidékeihez, a vizes és száraz területek változása állan­
dó mozgásban tartotta a térséget. Emberek életének meghatározója volt, mert élelmet és védelmet 
adott számukra, annak ellenére, hogy gyakran 1-2  évre is használhatatlanná tudta tenni a művel­
hető földeket. A térség, mint ősi vadon, gyakran pusztító árvizekkel tette tönkre az ember munká­
ját, hatalmas károkat okozva, újra és újra megkeserítve az emberek életét. A gyakori vízelöntések 
és árvizek miatt a védtelen települések lakói sokszor fordultak panaszleveleikkel a megyékhez, 
földesurakhoz, de válasz csak ritkán, segítség szinte soha nem érkezett. így aztán a maguk egysze­
rű módján igyekeztek védekezni a víz pusztításaival szemben. Ennek legkezdetlegesebb formája 
volt, hogy egyszerűen csak elvezették az áradó vizet más területre. így egy-egy falunak sikerült 
magát megmentenie, de a víztömeg egy másik településnek vált kárára. Az emberek harcoltak a 
vizekkel és egymással is. A 19. századot végigkísérték a megyék, falvak állandó vitái, hiányzott az 
összefogás a probléma megoldására.
A fent említett időszakban, sőt már a 18. század utolsó harmadában is, születtek mérnöki 
elképzelések a terület vizeinek szabályozására és a Hanság lecsapolására. Ennek egyik oka a már 
említett árvizek elleni védekezések szükségessége, a másik, hogy a „török örökségeként” elnéptele­
nedett országban lassan növekedésnek indult a népesség és az embereknek élelemre, termőföldre 
volt szükségük. Kezdetben még külföldről érkezett mérnökök igyekeztek megoldásokat adni a 
vizek okozta gondok enyhítésére. II. Jó z s e f  uralkodása alatt aztán megszületett a Mérnöki Intézet, 
amely egyetemi szintű mérnökképzővé vált. Az itt végzett szakemberek munkája fellelhető az or­
szág több vidékén, így a Hanságban is. K r i e g e r  Sá m u e l , aki koránál fogva még nem tanulhatott 
ebben az intézményben, számos vízi munkálat műszaki felügyelője volt, hasonlóan, mint a már 
itthon mérnökként végzett, a Sárvíz szabályozójaként ismertté vált B e s z é d e s  Jó z s e f  is.
A Hanság vízszabályozásának történetébe a reformkor legnagyobb alakjának a neve is bevé­
sődött, akit a hazai vízszabályozások kezdeményezőjeként is őriz emlékében az utókor: gróf Sz é ­
c h e n y i  Is t v á n . A kormány 1837-ben gróf Z i c h y  F e r e n c e t  küldte ki királyi biztosként K e c s k é s  
K á r o l y  szabályozási tervének megvalósítására. Sopron vármegye a királyi biztos segítésére vá­
lasztmányt hívott össze, amelybe Z i c h y  kérésére S z é c h e n y i  Is t v á n t , -  ki már rendelkezett vízi 
munkálatok tapasztalataival -  kinevezték e választmány tagjává. „...Nagy Méltóságú G róf Zichy 
Ferencz királyi Biztos Úr kívánsága szerint a' múlt köz Gyűlésből kirendelt megyebéli Választmány­
hoz Méltóságos Gróf Széchenyi István Urat a vízi munkálatok sikeres létesítésében mutatott jeles 
Tapasztalásai tekintetéből kinevezni ajánlotta”3. S z é c h e n y i  I s t v á n  személyes jelenléte sem hozta 
meg azonban a várt sikert, nem valósult meg a terv.
A 1 .^ század első felében készült mérnöki munkák a sok bénító vita ellenére azért kisebb 
eredményeket hoztak: csatornák épültek. Ezek azonban csak átmeneti segítséget nyújtottak, mert 
egy újabb pusztító árvíz, a vármegyék hanyagsága és az eliszaposodás következményeként hamar 
hasznavehetetlenné váltak. A sorra készülő mérnöki tervekben egy alapgondolat szinte kivétel 
nélkül szerepelt: a terület vízrendezését csakis a Rába szabályozásával együtt lehet megoldani. Az 
átfogó vízrendezés azonban anyagi terhet jelentett, amely jelentősen korlátozta a kivitelezést.
A  már említett K e c s k é s  K á r o l y  munkálkodása után három évtizedes pangás következett. 
Sokáig nem volt senki, aki újra foglalkozott volna ennek a területnek a vízszabályozásával. Egé­
szen 1868-ig, amikor is Ú j h á z y  Já n o s  királyi főmérnök nevével fémjelzett új korszak kezdődött a 
vidék történetében. Könyv formában megjelent munkájában ő is hangsúlyozza az egész vízrend­
szer szabályozásának fontosságát, de egy másik gondolata teljesen új dologra hívta fel a figyelmet: 
»Hogy tehát e közös czél annál biztosabban eléressék az összes érdekeltnek rendes társulattá való 
alakulására, vagyis olyan tömörített erőre van szükség, mely nemcsak parányinak sokaságával, -  
tömegével, -  hanem azoknak belterjes hatásával is nyújtson biztosítékot a sikerre; mely nemcsak
272
10.23716/TTO.18.2011.40
erélyes, odaadó s gyakorlati éles hozzálátással és a kivitelbeni állhatatossággal, párosulva buzgó ügy­
szeretettel s a fö ladat világos fölfogásával, hanem összhangzatos s egyöntetű intézkedésekkel is lehe­
tővé tegye a sok és nagy munkának létesítését, a nehézségeknek leküzdését, a szükséges költségeknek 
előteremtését s e teherviselés könnyebbítését, végre az érdekek ellentétességének, a nézetek különbsé­
gének és a netán túlcsapongó vágyaknak elsimítását s korlátozását.”4 Ű jh á z y  k ön yvének  h atására  
1 8 7 3 -b a n  m egalak u lt a R ábaszabályozó T ársulat, és az év  végéig az alapszabályzata is m egszü letett. 
M int m ás h aso n ló  társu lato k  -  am elyeknek  m eg alak u lására  m ég  1 8 0 7 -b e n  I. F e r e n c  h o zo tt tö r ­
vényt -  ez is az á rté ri b irto k osok at fogta össze. A  T ársulat céljai az alapszabály szavai szerin t: „ . ..  
Győr, Sopron, Veszprém és Vas vármegyék, s szabad királyi Győr városa területén a Rábának, mint 
főfolyamnak, valamint az említett törvényhatóságok, úgy Moson vármegye, Szb. Kir. Sopron és Ruszt 
városok területein a Rába által táplált, ezzel okozati egybeköttetésben levő Kis-Rába, Rábcza, Répcze 
stb. mellékfolyónak, nemkülönben a Fertőnek, s egyéb belvizeknek tényleges összefüggő ártereit a 
mai kor műveltségének, az ipar-, kereskedelem-, és magasabb gazdászat kívánalmainak megfelelő 
együttes és összhangzatos, mégis az egyes vizek vagy vidékek ártereinek külön sajátságait tekintetbe 
vevő szabályozási rendszer megállapítása - ( . . . ) - a létrehozott ármentesítés folyamatos fenntartása”5. 
A  T ársulat m eg alak u lása b íztató  jö v ő t ígért, de ezu tán  sem  tö rté n t m in d en  p ro b lém am en tesen . A  
tago k  Ű jh á z y  Já n o s  te rv ét eg yh an gú an  elfogadták , de h am aro san  egy újabb m érn ö k , M e is z e n e r  
E r n ő , a társu lat fő m érn ö k én ek  terve kerü lt az érd ek lő d és k özp on tjáb a. A  te rv e t a közgyűlés a z o n ­
ban a m ag as költségek és a kölcsönfelvétel m ia tt e lu tasította . A z 1 8 8 3 -a s  pusztító  árvizek  a k o r­
m án y  figyelm ét erre  az o rszág részre terelték , kén yszerin tézk ed ések re volt szükség.6 A z 1 8 8 5 -ö s  
tö rv é n y  XV . törv én ycik k e, am ely  R áb a-tö rv én y k én t is ism ert, elrendelte  a R áb a szabályozását és 
k én yszerk ölcsön  felvételét. M in d am ellett, h o g y  tö rv én y b e foglalta a R áb a szabályozását, a h a n ­
sági csa to rn a  k iásását is elrendelte, am ellyel a m o c s á r  lecsap o lása  is lehetővé vált. A  tö rv én y t tett  
követte, és az abban foglaltakat 18 9 5  júliusában  fejezték be, n em  kis n ehézségek  u tán . A  csa to rn a  
építésére előírt összeg  u gyanis eg yszerű en  k im arad t a k öltségvetésből, am i m iatt ism ételten  a tö r ­
vén y h ozásn ak  kellett beavatk ozn ia. A  csa to rn a  végül m eg ép ült, de ö n m ag áb an  n em  tud ta k iszárí­
tani a H an ság  m o csa ra it, ered m én y ét az em b erek  csak  egy b ő  évszázad  m úlva észlelték. A  H anság  
vízm en tesítésével k ap csolatb an  egy m ásik  n ag y  kérdés is id ő rő l-id ő re  felm erült: legyen v ag y  ne  
legyen F e rtő  lecsapolás. A  2 0 . század elején folytak  erre  kísérletek, de szeren csére  „csak” 7 0  cm -re l  
csök k en t a víz szintje, a kérd ést pedig végképp m eg h iú síto tta  a trian o n i békeszerződés.
Az 1950-es évek „országépítő” gondolatai közt fogalmazódott meg, hogy miután a vizek kár­
tételeit többé-kevésbé sikerült kiküszöbölni, teljesen megoldatlan maradt az aktív vízgazdálkodás, 
az öntözéses mezőgazdaság, hal- és nádgazdaság hatalmas lehetőségeinek kihasználása. Ekkor 
kezdődött meg a Hanság erőteljes lecsapolása, aminek következtében jelentős művelhető me­
zőgazdasági területek keletkeztek. Az 1960-1970-es években a hansági területek vízrendezésére 
építőtáborokat is szerveztek. Előbb középiskolások nyári szünidejére tervezték ezeket, majd be­
kapcsolódtak az egyetemisták, főiskolások is. A természeti táj képe teljesen megváltozott, az egy­
kor vadregényes, lápos táj a múlt részévé vált. A kiszárítás által jelentős termőterületeket nyertek 
ugyan, de ezért a természet nagy árat fizetett. A szakemberek napjainkban már azon dolgoznak, 
hogy tervezetten, átgondoltan visszaadják a természetnek a Fertő-Hanság Nemzeti Park egyes 
részeit, gondosan ügyelve arra, hogy az ott lakó emberek környezete ne sérüljön, és a még létező 
vagy visszatelepíthető őshonos növények és állatok is megfelelő életkörülményeket találjanak.
IRODALOM:
‘ Képessy József: Rábcza- és Répcze-szabályozás és a Fertő-tó lecsapolását tárgyazó vizműszaki vélemény. 1870, 1. 
Kövér Fidél József: A Hanság földrajza. Szeged Városi Nyomda és Könyvkiadó Rt., Szeged, 1930.
3 Kőhegyi Mihály: Széchenyi István kinevezése Sopron vármegye vízügyi szakbizottságába. Soproni Szemle, 1990/4. 353.
273
10.23716/TTO.18.2011.40
4 Újházy János: A Rába s a vele vízművileg összefüggő Rábcza, Répcze, Kisrábatorok és Marczal Szabályozása és csa­
tornázása, továbbá a Hanyság és a Fertő Lecsapolása. Magyar Királyi Államnyomda, Budapest, 1873,10.
5 A Rábaszabályozó Társulat Alapszabályai. Nyomtatott Czéh Sándornál, Győr, 1874. 1.
6 Károlyi Zoltán: A Hanság és a Fertő tó rendezési kísérleteinek fejlődése. Vízügyi közlemények, 1955/3-4, 312.
A szerző címe:
Duna Múzeum 
Esztergom
horvath.vera@dunamuzeum.hu
274
10.23716/TTO.18.2011.40


A Hanság és a Rábaszabályozó Társulat

Papp, Zoltán

PAPP ZOLTÁN
A Szentesi Dr. Bugyi István Kórház 
fejlődése a 19. század végén 
és a két világháború között
A szerző  áttekintést ad Szentes város kórháza létesítésének nehézségeiről, a kórház létrejöttéről az 1873. évi nagy 
kolerajárvány hatására, és bővüléséről az adott korszakban; kiváló orvos-igazgatóiról, különösképpen pedig a mai 
névadó, dr. Bugyi István igazgató főorvosról. Bugyi professzor 1931-ben került a kórház sebészeti osztályának 
élére, 1933-tól volt igazgató főorvos. Nemcsak orvosként volt kiváló, de humanistaként és íróként is szervesen 
beépült Szentes város életébe. Ismertetése végén a szerző közelebb hozza a kórház névadójának alakját történetek, 
anekdoták felelevenítésével.
Szentes város közgyűlése már 1837-ben úgy beszélt a városi közkórházról, mint megvalósítandó 
feladatról. Az anyagi bajok, a forradalmi események, a kormányzat teljes érdektelensége miatt ez 
nem valósulhatott meg. A városi közkórház ügye nem igen haladt, félretették. 1861-ben H a d z s y  
G y ö r g y  városi képviselő javasolta egy „szegény ápolda” felállítását. Levéltári adatok szerint 1870- 
ben a városi képviselő testület 1423,- Ft-ot különített el közkórház létrehozására. Ezt három évi 
heves vita követte, de nem történt semmi. Az 1873-as nagy kolerajárvány azonban Csongrád me­
gyét, ezen belül Szentes várost is elérte és az akkori szentesi lakosságból, mely 29 ezret számolt, 
996-an a kolera áldozatává váltak. A megyegyűlés akkori két nagy pártja végre kiegyezett, össze­
fogtak, végre cselekedni kényszerültek.
A város telket, téglát, a lakosság munkaerejét, szaktudását adva megépült a város első 20 
ágyas kórháza, melyben jelenleg a bőrgondozó és a tüdőszűrő állomás működik. Ennek az intéz­
ménynek az első orvosa, alorvosa, sebésze, belgyógyásza, szülésze, igazgatója, főigazgatója, orvos 
igazgatója egy személyben D r. L á s z l ó  V i l m o s  volt. A kis kórház működött, tevékenysége egyre 
bővült. 1880-ban „szegény betegek megismerkedvén a kórházi ápolás jótékonyságával, a kői házat 
évről-évre midig nagyobb számban vették igénybe”. A kórházban ápolt betegek száma 1884-ben 
72, 1885-ben 85, 1886-ban 109, 1890-ben pedig 233 volt. Levéltári adatok szerint 1890-ben a 
kórházban ápoltakon kívül 1676 szegény beteg kapott ingyenes gyógykezelést és orvosságot, 957- 
en részesültek himlőoltásban, volt 15 boncolás is. A városban 8 orvostudor, 26 okleveles bába 
és 4 gyógyszertár működött. Fogorvos nem volt, időnként Pestről érkezett egy-egy fogorvos a 
városba.
A következő években kiderült, hogy újabb bővítés (24 ágy) is kevés, hisz a kórházban így még 
nem lehet osztályokat kialakítani, s újabb építkezésre volna szükség. A hatalmas arányú gyeimek- 
és csecsemőhalandóság, a pusztító járványok (vörheny, roncsoló toroklob, kanyaró, influenza, tra- 
choma, tüdőbaj, stb.), az orvosi kezelés hiányában elhalálozott betegek viszonylag nagy száma, 
mind újabb és hatékonyabb intézkedést tettek szükségessé. 1890-ben megalakult a Vöröskereszt 
szentesi szervezete, s felmerült egy közfürdő nyitásának gondolata is.
303
10.23716/TTO.18.2011.45
Közben a kórház tovább bővült, 40 felnőtt és 10 gyermek számára lett betegágy. Egyre nyilván­
valóbbá vált azonban, hogy a város nem képes egy nagy és modern kórház terheit vállalni, ezért 
1895-ben Szentes városa felajánlotta, hogy kórházát átadja a vármegyének. Erre azonban csak 
1900. december 31-én került sor. A helyi sajtóban élénk vita kezdődött, hogy a város átadhatja-e 
a kórházat a megyének. Az egyébként eltérő politikai elveket valló lapok azonban egyetértettek a 
legfontosabban: a városnak érdemes átadnia a kórházat, mert úgyis elsősorban szentesi betegeket 
fognak benne ápolni (Szeged és Hódmezővásárhely nem tartozott akkor Csongrád megyéhez).
A kórház tovább bővült és 1903. március 1-én adták át a kórház emeletes főépületét, melyben 
belgyógyászat, sebészet volt, valamint gyermekosztály, szülészet, nőgyógyászat, sőt fertőző részleg 
is helyet kapott.
A kórház főzőkonyhája szintén 1903-ban, egy vásárolt téglaépületben kapott helyet, melyet át­
alakítottak. A kórház új igazgató főorvosa D r . R i m e l y  D e z s ő  lett, aki 1903. február 27-én vette át 
hivatalát. Közben elkészült a kórház első költségvetése is. Az alispán ezt a belügyminiszterhez ter­
jesztette fel jóváhagyásra. Mindent rendben találtak, csak a gyógyszerkeretet nem (nem a jelenlegi 
korban, hanem az 1900-as évek elején járunk). A belügyminiszter a gyógyszerkeretet, mely 3900 
korona volt, leszállította 3600 koronára, mondván: ez az összeg a gyógyszerszükséglet fedezésére 
elegendő kell legyen.
1905-ben a kórházban 1150 beteget ápoltak. 1907-ben a kórház igazgatója bejelentette, hogy 
az előző évben elindított gyűjtés után -  mely 2332 koronát eredményezett -  lehetőség nyílt egy 
röntgen-készülék vásárlására, melyet meg is vásároltak. Ezt a készüléket a főépületben állították 
fel, oda, ahol jelenleg a sebészeti osztály kötözője van. A röntgent csak maga az igazgató hasz­
nálhatta. Ha néha elutazott, a medikusok a kulcsot elcsenték és kipróbálták egymáson, hogyan is 
lehet vele átvilágítani.
1908-ban a kórházi bizottság a kórház kibővítéséről tárgyalt. A kórházat kettészelő Kurca fo­
lyó mellett mintegy 5 katasztrális hold területet vettek, mely a jelenlegi Szentesi Dr. Bugyi István 
Kórház alapja is. 1909-ben, úgymond, bérfeszültség alakult ki az egészségügyi és más dolgozók 
között, ezért az alispán kérte a belügyminiszter hozzájárulását, hogy az egészségügyi dolgozók 
bérét emelni lehessen. Ezt akkor, 1909-ben minden további nélkül megkapták, így mind a segéd­
orvosok, mind az orvosok, mind a bábák és a gondnok havi bérét emelték.
A kórház közben tovább fejlődik. 1913-ban végre a belügyminiszter utasítására megindult 
a tüdőbeteg pavilon építése, melyre 43.800 koronát, illetve vele egyidőben az elmebeteg pavilon 
építése is, melyre 87.000 koronát terveztek be. A tüdőbeteg pavilont, felépülése után -  tekintettel 
arra, hogy kitört az első világháború -  rögtön katonai kórházzá minősítették.
1916-ban a gondok súlyosbodtak, tekintettel arra, hogy a kórház orvosi karának nagy része 
katonai szolgálatra vonult be. Maga az igazgató is 41 hónapig katonáskodott. A kórház építésének 
ismételten lendületet adott, hogy az ország 1927-ben un. Speyer kölcsönt vett fel. Ebből a kölcsön­
ből részesült Csongrád megye, illetve a szentesi kórház is, mégpedig 5577 fontot kapott. Az így 
felvett pénzen 1927 és 1928 között megépült az elme osztály elmaradt része, vagyis az idegosztály 
másik fele -  a nyugtalan elmebetegek épülete -  továbbá a kórbonctani helyiségeket és a labora­
tóriumot is magába foglaló proszektúra. Csak ki szeretném emelni, hogy 1928-ban kórházat úgy 
építettek, hogy 5 kisebb, kétágyas kórtermet is építettek külön mellékhelyiséggel, fürdőszobával. 
A kórház területén felépült a Kurca két oldalát összekötő gyalogos betonhíd.
Az alispán 1928-ban bekérette valamennyi megyei kórház ágylétszámát és megállapította, 
hogy a szentesié a legkisebb. A kórház rekonstrukciója sürgősnek látszott, ezért a vármegye Tör­
vényhatósági Bizottsága Szentesen ülésezett 1928-ban, ahol is úgy döntöttek: kérik a népjóléti és 
munkaügyi miniszter urat, hogy a kórház alapszabályát módosítva, járuljon hozzá belgyógyásza­
ti, sebészeti, elme, venereás, szülészet-nőgyógyászati, kórbonctani osztály létesítéséhez úgy, hogy 
azok élére osztályvezető orvosi állások meghirdetésével szakorvosokat állíthassanak.
A  sebészeti osztály élére 1931. január 1-től D r . B u g y i  Is t v á n í  nevezték ki, aki 1933-tól a kór­
304
10.23716/TTO.18.2011.45
ház igazgató főorvosa is lett. Új pavilonokat, épületeket, kiszolgáló egységeket építettek, aminek 
hatására az Alföld közepén „szellemi műhely” jött létre akkor.
Dr. Bugyi István az elmúlt évtizedekben szervesen beépült Szentes város kultúrtörténetébe. A 
nagyszerű orvos, a humanista, a kiváló sebész, az író, a tudós az élet sok területén hagyta itt keze 
nyomát. Hálával emlékeznek rá a még élő betegei, munkatársai, tanítványai és azok tanítványai, a 
szentesiek. A mai kor emberének is példaértékű lehet, hogy születési rendellenességeit -  nyúl aj­
kát és farkastorok rendellenességet -  milyen derűsen, optimistán, némelykor öniróniával fogadta. 
Nyúlajkát még gyermekkorában megoperálta a kor iskolateremtő sebésze, H e r c z e l  M a n ó , de 
farkastorka miatt jellegzetes „nasalis” hangja élete végéig elkísérte. Talán ennek is köszönhető, 
hogy a Szegedi Tudományegyetem 1946-ban felajánlott Sebészeti Tanszékét nem fogadta el, majd 
később a Debreceni Tanszéket is visszautasította. Szentesnek ez így volt jó, de a magyar sebészet 
számára veszteséget jelentett.
Életrajzi adatait, munkásságát, könyveit, közleményeit nagyon sokan ismerik, ezért ennek is­
mertetésétől talán eltekintenék, viszont ha megengedik, néhány érdekességet szeretnék Önöknek 
röviden elmondani, amely Dr. Bugyi István professzor nevéhez fűződik.
Dr. Bugyi István köztudottan babonás ember volt, nem szerette a 13-as számot. 13-án sosem 
operált, ekkor műtéteket nem írtak ki számára. Ha véletlenül a 13-a péntekre esett, akkor ope­
rált, hisz ez a nap -  mármint a péntek -  a szerencsés napjainak egyike volt. A történet az 1939-es 
évekre nyúlik vissza, amikor Berlinben a Német Sebésztársaság évi Tudományos Ülésén vett részt, 
mint az előző években mindig. Az egyik ruhatárban a 13-as számú bilétát kapta, amit nem foga­
dott el. Átment a másikba, ahol szintén a 13-as számú jeggyel örvendeztették meg. A szállodában a 
szobaszáma is 13-as volt. Az előadóteremben diagnosztizálta még reggel az akut vakbélgyulladást 
saját magán. Mercédeszébe ülve elindult Budapestre, de itt már rosszul lett. A János Kórházba -  
korábbi munkahelyére -  ment. Innen hazatelefonált Szentesre tanítványának és barátjának, Dr. 
M i h a i l o v i c s  LEHELnek, hogy néhány óra múlva mentővel egy „illusztris” vendég fog érkezni 
akut vakbélgyulladással és kérte kollegáját, hogy operálja meg. El lehet képzelni a tanítvány cso­
dálkozását, amikor a mentőből a professzor szállt ki. Mielőtt Mihailovics doktor eltávolította a 
gangrénás féregnyúlványt, főnöke még elmondta, hogy azért jött haza Berlinből Szentesre, mert 
itt saját tanítványa fogja operálni, akiben mindenkinél jobban bízik.
Dr. Bugyi István hírneve csúcsán is szerény ember maradt, azonban ezt sokan félreértették. 
Az egyik alkalommal egy ismeretlen férfi kereste fel a dolgozószobájában. Miután udvariasan kö­
szöntötték egymást, a belépő férfi rögtön a lényegre tért. „Tudja, professzor úr, azért jöttem Ön­
höz, hogy kölcsönt kérjek, mivel nagy szükségem lenne ezer pengőre”. A professzor néhány má­
sodpercig hallgatott, elővette pipáját, dohánnyal megtömte, majd rágyújtott, „Tudja, én szerződést 
kötöttem a Bank vezetőjével, ő nem operál, én meg nem adok kölcsön.”
A szentesi kórházban dolgoztak, szereztek maguknak és a városnak hírnevet D r . M áté K o n - 
r á d  és Dr. U d v a r d y  L á s z l ó  professzorok. Mindketten nagyon jó, ambiciózus orvosok voltak 
nagy szaktudással, azonban kettőjük viszonya valamilyen oknál fogva olyannyira megromlott, 
hogy már köszönő viszonyban sem voltak egymással. Ezt látta a kórház igazgatója, Dr. Bugyi 
István professzor és tudta, felelősséget érzett az iránt, hogy ez nem maradhat így. Tisztában volt 
vele, hogy egyszerű hétköznapi kibékítés a két nagytörvényű professzor között nem lehetséges, 
ezért két levelet írt. Az egyiket Dr. Máté Konrád nevében Dr. Udvardy Lászlónak és fordítva azzal, 
hogy milyen nagyra becsülik egymást, szakmai elhivatottságukat és kár, hogy viszonyuk ennyire 
megromlott. Mindketten kifejezték elhatározásukat a viszony javítására. A leveleket egy időben 
kapták meg. A hatás nem maradt el. Néhány nap múlva, amikor találkoztak, nem fordították el a 
fejüket, mint korábban rendesen, hanem megemelték kalapjukat, kezet fogtak és valahol a Kurca 
híd lábánál beszélgetni kezdtek hosszú percekig, majd egyikük dolgozó szobájában ezt folytatták. 
Az ezt követő időszakban Dr. Bugyi professzor úr szobájában mindketten rendszeres vendégek 
voltak, ahol a szakmáról, a tudásról, az országról, a vadászatról beszélgettek.
305
10.23716/TTO.18.2011.45
Dr. Bugyi professzor úr két műsort szeretett a TV-ben. Az egyik a Foxi Maxi volt, melyet 
minden alkalommal megnézett, a másik pedig a foci. A TV-ben minden egyes futballmeccset, ha 
lehetett, megnézett. Egyszer munkatársaitól megkérdezték, mi az oka annak, mivel magyarázható 
a Dr. Bugyi professzor körül kialakult misztikum, és egyáltalán ez a sikeres életmű. Természetesen 
egy-két mondattal nem tudtak rá válaszolni, de mivel munkatársai tudták, hogy nagyon szereti 
a focit, ezért sporthasonlattal éltek. Mondják, hogy egyszer megkérdezték Kocsis SÁNDORt, az 
aranycsapat egyik kiválóságát, hogyan tud ilyen nagyszerű fejes gólokat küldeni a hálóba. Válasza 
nagyon egyszerű volt: „csak egy kicsit kell mindig magasabbra ugrani, mint a többiek”.
Végezetül még egy gondolatot szeretnék elmondani, hogy egyáltalán miért is van szükség or­
vostörténeti munkára, miért van szükség az elődök, az ősatyák munkájáról megemlékeznünk? 
Egy középkori orvostörténeti forrásunk így fogalmazott:„Amiképpen meghalnak az emberek, 
úgy megy feledésbe tetteik emléke”. Ezért szükséges, hogy ami az utódok feledékenysége követ­
keztében kitörlődne, az írás segítségével feléledjen.
A szerző címe:
Dr. Papp Zoltán főorvos 
Szentesi Dr. Bugyi István kórház 
pappzoltandr@index.hu
A szentesi kórház megnyitása után
306
10.23716/TTO.18.2011.45
Dr. Bugyi István munka közben
Kollégáival
307
10.23716/TTO.18.2011.45
Bemosakodás az iín. kék műtőben
Dr. Bugyi istván operál
Dr. Bugyi István munkatársaival
308
10.23716/TTO.18.2011.45
Dr. Bugyi István mellszobra a kórház parkjában
m. BUGYI iSTVAN
sJHtSZPKOfl^/XlK
fcNíiíí 100. fVIOStl»' 
A Í K A Í ^  t&ŐL
Emléktábla a kórházfalán
309
10.23716/TTO.18.2011.45
Bugyi professzor 
utazik
A kórház A kórház japánkertje
kápolnája
310
10.23716/TTO.18.2011.45


Not a member yet

Az egyetemi levéltárak kialakulása és fejlődése napjainkig

A Szent István és a Szent László Kórház rövid története napjainkig

Dr. Réthelyi Miklós miniszter úr Megnyitó köszöntője

Magyarországi vasgyárak és társulatok az 1900-as párizsi világkiállításon

A Hanság és a Rábaszabályozó Társulat

A Szentesi Dr. Bugyi István Kórház fejlődése a 19. század végén és a két világháború között

Egy 19. századi Hippokratész-kiadás

20 éves a magyarországi internet

Volt egyszer egy SZKI…

A kognitív terápia fejlődése

12,122

20,154