REAL-EOD

Brodericus, Stephanus

Epistulae

Gósy, Mária

Beszéd, adatbázis, kutatások

Németh, József

Vámos, Éva

Vámosné Vigyázó, Lilly

NEMETH JÓZSEF 
Elnöki köszöntő
A szerző számos példára támaszkodva rövid áttekintést ad a magyar tudomány- és technikatörténet útjáról a 
reformkortól napjainkig, és vázolja a teendőket.
Újra itt vagyunk. Talán kevesebben mint szeretnénk, de itt vannak azok közül többen, akik az 
elmúlt évtizedekben a tudomány- és technikatörténet művelésére vállalkoztak. 1854-ben 
KOSSUTH L a jo s  így fogalmazott: „mert vannak dolgok, melyeknek emlékezete nélkül nincsen 
j ö v e n d ő A tudomány-és technikatörténet nagy korszakainak és jeles személyiségeinek 
történetét kutatók, s ebből másnak szóló üzenetet megfogalmazók K o s s u t h  gondolatait viszik 
tovább.
Köszönöm, hogy ebben a gyors sodrású időben is van Miniszter Úrnak ideje arra, hogy 
velünk legyen és megtiszteli tanácskozásunkat. Amikor mi a tudomány- és technikatörténet 
néhány kérdéséről beszélünk, akkor felvetődik, hogy tulajdonképpen a tudománytörténet, a 
technikatörténet milyen állomásokon jutott el az utóbbi fél évszázadhoz (mostani 
konferenciánk fő témaköreihez). A neves gazdaságtörténész, D omanovszky Sándor írta 
egykoron: „Mi a csöndes, a hosszúlejáratú munka emberei vagyunk, akiknek sok időre van 
szükségük az anyag összegyűjtésére és azután a nyugodt elmélyülésre, a feldolgozásra .” Azt 
hiszem, reánk tudomány- és technikatörténészekre is mindez érvényes -  természetesen más 
tudományterületekre is. Véleményem szerint többször kellene hivatkozni Horváth M ihály 
egykori gondolataira is, akinek 1847. január 23-án a kapucinusok templomában JÓZSEF 
NÁDOR ravatala fölött mondott gyászbeszéde tulajdonképpen a 19. század első felének nagy 
történelmi alapvetése is volt az ipar és a gazdaság vonatkozásában. Ezt követően hamarosan 
olvasható volt ,^ z  ipar és kereskedés története Magyarországon” című munkája, amely -  ha 
szabad a legfiatalabbak, a doktoranduszok véleményét is megfogalmazni -  érdeklődést 
kiváltva meglepetést is okoz. Hogyan lehetett ennyire világosan és egyértelműen látni és 
megfogalmazni a reformkori Magyarország gazdaság- és ipartörténetének legfontosabb 
kérdéseit, valamint azt az utat, amelyet Magyarország megtett e vonatkozásban a korábbi 
századokban. Horváth Mihály, a klasszikus műveltségű pap a mai értelemben nem 
rendelkezett történész végzettséggel, de a források tükrében megismerte a megismerhetőt és 
ragyogó elemző készségével megfogalmazta szintézisét.
Ebben az időszakban -  1848 -  megalakulnak a tudományos egyesületek, társaságok, köztük 
elsőként a Magyarhoni Földtani Társaság, majd a többiek a kiegyezés után.
Miniszter Úr is utalt a műszaki felsőoktatás szervezési kereteinek létrejöttére, az önálló 
Műegyetem alapítására.
A megalakult Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönyét forgatva döbbenten tapasztaljuk, 
hogy mennyire naprakészek voltunka világ dolgait illetően az ipar, a gazdaság különböző 
területein. Naprakészek voltunk egyetemi oktatásban, iparfejlesztésben a 19. százvégi 
Magyarországon, de naprakészek voltunk a műszaki ismeretterjesztésben is. A fő cél volt 
eljutni az iskolákhoz, eljutni a közvéleményhez, tehát művelni a tudomány- és 
technikatörténetet. Kilépni az Akadémia falai közül, kilépni az egyetem falai közül.
9
10.23716/TTO.19.2012.03
Természetesen az elnöki megnyitó csak képeket villanthat fel, de ezeket szeretném majd egy 
nagyobb tanulmányban is publikálni.
A két világháború között megjelent az 1867 és 1927 közötti technikai fejlődést elemző munka 
a Magyar Mérnök- és Építész Egylet gondozásában, amelyben megint csak a legkiválóbbak: 
Stoczek József, Szily Kálmán, Hollán Ernő, Ybl Miklós és Mechwart András írtak. Bánki 
Donáttól is kaptak egy tanulmányt (talán életének utolsó írását). Akinek véletlenül a családi 
könyvtárban megvan -  most már antikváriumokban sem nagyon lehet megkapni -  „A 
technikai fejlődésünk története 1867-1927” című kötetet, olvassa újra.
Átlépve évtizedeket, am ikor 1949-ben megtörtént a M agyar Tudományos Akadémia 
úgynevezett átszervezése, akkor napirendre került újra a tudomány- és technikatörténet 
írásának kérdése is. Sajátos indítással és nem az akkori divatok szerinti folytatással. 1950. 
február 3-án a Szovjet Tudományos Akadémia elnöke és főtitkára levelet írt Rusznyák István 
akadémikusnak, a M agyar Tudományos Akadémia elnökének, hogy a Nagy Szovjet 
Enciklopédiához kém ek a magyar tudomány és a tudományos intézetek fejlődéséről egy 
összegzést. Elődeink javára írható, hogy amikor egyesek egy erősen átpolitizált történet 
megírását szerették volna, erre ők nemet mondtak. Vadász Elem ér , Rázsó  Im re, 
Pattantyús Á brahám  Géza , Hazai István, K ovács Károly  Pál , M ihailicz Győző , 
Faller  Jenő úgy vélték, hogy tudományosan kell feldolgozni a magyar ipar és technika 
történetét. M egkezdődött az előkészítő munka, és gyakorlatilag a M agyar Tudományos 
Akadémia Műszaki Tudományok Osztálya mellett tudománytörténeti csoportot hoztak létre. 
Itt már részt vett a munkában az előzőek mellett M osonyi Em il , Schim anek  E mil és Barta 
István is. Sok segítséget kaptak a kiváló történésztől, Hajnal ISTVÁNtól, akit mások mellett 
kizártak a Tudományegyetemről, „cédulázó ember” lett, de történészi felkészültségét és 
elemző-készségét jó l tudta átadni ezeknek a mérnök- és természettudósoknak.
Megkezdődött a kutatómunka, rengeteg anyagot sikerült összegyűjteni, s 1957. június 10-én a 
Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztálya tudománytörténeti tárgyú 
művek írására pályázatot íratott ki. Ezzel párhuzamosan e szervezeti keretek között 
megfogalmazták a technikatörténet egyetemi oktatásának bevezetését, valamint a tudományos 
utánpótlás szervezett megindítását. 1967-ben -  a MTESZ Gépipari Tudományos 
Egyesületének koordinálásával -  megjelent a Műszaki Nagyjaink sorozat (6 kötet). Ez az az 
időszak, amikor a MTESZ-ben a Tudományos Akadémia 1962-e instrukciói alapján 
létrejöttek új tudományos bizottságok, és 1973-ban megalakult a Magyar Tudományos 
Akadémia Tudomány-Technikatörténeti Komplex Bizottsága, melynek első elnöke B e r e n d  
T. Iv á n  volt, és titkára B ír ó  G á b o r .
A mai alkalommal és majd a következő napokban előadások emlékeznek T e r p l á n  ZÉNÓ, 
S z a b a d v á r f y  F e r e n c , C z é r e  B é l a , M ó r a  L á s z l ó  és mások munkásságára. A teljesség 
igénye nélkül soroltam a neveket.
Mi a teendőnk? Fölvetődik a kérdés, jó sáfárai vagyunk-e elődeink munkásságának. Három 
dolgot mindenképpen figyelembe kell venni: egyik a tudományos utánpótlás kérdése, a másik 
a tudomány- és technikatörténet oktatása, s mindezekkel párhuzamosan e tudományterületek 
művelése.
Immár a 28. tanácskozásra gyűltünk össze. E konferenciák sora is bizonyítja, hogy a 
tudomány- és technikatörténet szolgálatára, művelésére mindig akadnak vállalkozók. Mindig 
voltak mesterek, voltak és remélem, lesznek is tanítványok. Jó tanácskozást, köszönöm a 
figyelmüket.
10
10.23716/TTO.19.2012.03
A szerző elérhetősége:
Prof. dr. Németh József 
c. egyetemi tanár 
az MTA és a MTESZ
Tudomány- és Technikatörténeti Bizottsága elnöke 
e-mail: nemethj@eik.bm.hu
11
10.23716/TTO.19.2012.03


Elnöki köszöntő

Náray-Szabó, Gábor

Autonómia a felsőoktatásban

Kapronczay, Katalin

Öt és fél évtizede egy tudományterület szolgálatában: az Orvostörténeti Közlemények c. folyóirat

Földy, Ferenc

Kiss, Ferenc

Kováts, Dániel

Comenius és Európa

Rákó, Erzsébet

Gyermekvédelmi ismeretek – módszertani segédanyag a gyermekjóléti-gyermekvédelmi ismeretek elsajátításához

Katona, József

KATONA JÓZSEF 
Inovay-féle gyalogsági páncél
Az első világháború eseményei egyre távolodnak tőlünk, a hímondók elmentek. A fellelhető 
csoportképeken, dokumentumokon legtöbbször csak az érintett személy neve szerepel, akinek 
családjának az emlékképet küldték. Ritka a jól dokumentálható visszaemlékezés. Sokszor a 
résztvevők leszármazottjai sem őrizték meg az emlékeket... A Nagy Háborúban végzett 
emberfeletti egészségügyi munkáról elég szegényes a szakirodalom, az orvosok, ápolók, 
szanitécek, egészségügyiek éjjel-nappali műszakban dolgoztak. Nyilvánvaló szervezési hiba volt 
az egészségügyiek háborús létszámának megállapítása, talán ezért sem dolgozták fel ezt a háborút 
követően sem. Kiderülhetett volna az igazság, amelyet a háborús propaganda lesöpört az 
asztalról. A háborút követően pedig mással volt az ország elfoglalva, az igazi csapások csak 
ekkor jöttek. Az Inovay családban az orvos apa és fia megőrizték az emlékeket, s még 
napjainkban is tudnak mesélni azokról, ez igazán ritka. így tudtunk visszapillantani egy 
embermentő tevékenységre.
„Míg egyes nemzetek elsősorban a támadó eszközök hatásának fokozására törekszenek, 
ugyanakkor az embertömegek védelmét szolgáló eszközöket csak másodrendű kérdésnek tekintik.” 
(D r . In o v a y  János  m agyar királyi főorvos)
Lassan száz év távlatából emlékezhetünk a Nagy Háborút végig szolgáló, ízig-vérig gyógyító, 
embermentő orvos szomorú szavaira. Munkásságát, megállapítását riasztó statisztikai adatok 
támasztották alá.
A Nagy Háború sérülési statisztikái:
Megközelítőleg 10 millió sérülés (F isch er  G uidó  d r .). Ebből:
1. Fejsérülés: 20%,ennek 50%-a (1 millió) arcsérülés
2. Felső végtagok: 30%, ennek 60%-a (1,8 millió) bal hüvelyk- és mutatóujj sérülés!!! (Schaefer)
3. Alsó végtagok: 35%
4. Törzssérülés: 15%
A világháborús sérültek az elsődleges ellátást követően a végleges ellátó helyekre kerültek. 
Franciaországban (1914.) 3 hónap alatt 24 ezer sérültet irányítottak ellátásra. Németországban 
"Kieferzugok" létesültek, a főbb központok Berlin, Düsseldorf, Strassbourg, Hannover 
városokban voltak. M agyarországon „Állcsontsérülési Állomásokat” alakítottak ki..A széleskörű 
betegellátást Szabó József professzor és Ertl dr . egyetemi magántanár végezték. A betegek 
ellátásának szervezésével Forgács A ladár dr . egészségügyi főtanácsos foglalkozott. V itéz 
O rdódy Sándor dr . vezértörzsorvos véleménye szerint a „békebeli” állcsontsérülteket az I. sz. 
Honvédkórház Sebészeti és Fogászati Osztályára kellett összpontosítani. A sérültek ellátásával,
185
10.23716/TTO.19.2012.28
rehabilitásával foglalkozó osztályok külföldön megmaradtak, nálunk megszűntek. Ez a 
későbbiekben mindenképpen a szakma elsorvadásához vezetett.
A súlyos sérülések megelőzésére humánus intézkedések születtek. BlER professzor javaslatára 
(1915) 0,8 mm vastagságú acélsisakot vezettek be a koponya védelmére.
D r . In o v a y  JÁNOS a sérülések tanulmányozása során úgy találta, hogy a bal arcfél találata 22%.- 
kal több volt, mint a jobbé. A sérülések 77%-a gyalogsági lövedékektől, 20%-a tüzérségi 
lövedékektől származott. A súlyos sérülések megakadályozására gyalogsági páncélt tervezett. 
Célja olyan védőkészülék megtervezése volt, melynek előállítása olcsó, használata biztonságos 
legyen, és kis helyen elférjen.
AZ INOVAY FÉLE PÁNCÉL JELLEMZŐI
22x16 cm. nagyságú, 3 mm vastag terepszinti összehajtható acéllemez, amelynek vastagsága 
négyszerese volt a fejet védő sisakéhoz viszonyítva. A páncél súlya 660 g. volt, és bármely 
kézifegyverre adaptálható volt. A páncélon a célzásra lOxlmm.-es kémlelőrést alakítottak ki.. A 
lemez középen 160 fokban meg volt meghajlítva, aminek következtében a rajta becsapódó golyók 
gellert kaptak. A páncélnak jelentős lélektani hatása is volt, helye a zubbony bal felső zsebében 
volt. Itt is életmentő hatással bírt, mint az életet mentő cigarettatárcák, dohányszelencék, vagy 
zsebórák, melyeken a golyók gellert kapván, sok életet mentettek meg a gyilkos lövésektől. A 
páncél közelharcban is védte használói kezét.
1. kép Az Inovay féle gyalogsági 
páncél közelharcban
2. kép Az Inovay-féle gyalogsági 
páncél adaptálás során
3. kép Az Inovay-féle gyalogsági páncél célzásnál
186
10.23716/TTO.19.2012.28
A humanista D r. In o v a y  JÁNOS magyar királyi törzsorvosról emlékeztem meg, kinek sebészi 
munkássága, embermentő tevékenysége, találmányát ez ideig nem említették, vagy dolgozták fel. 
Frontszolgálata óta lassan 100 év telt el. A Nagy Háború eseményeit a történészek ma lázasan 
kutatják, ebbe szervesen beleillik a sebesültek hősies ellátásában szerepet játszó orvosok 
tevékenysége, akik közül sokan a névtelenség homályában maradtak, így munkásságuk nem 
ismert.
A hősies helytállást követően Inovay elismerést alig kapott, és 1945 után az elvtársak naponkénti 
meghívását élvezte a ferencvárosi kapitányságon. A cikkben leírt tudományos munkásságának 
egy részét képező dokumentumokat is kénytelen volt megsemmisíteni, hogy a kevesebbért is járó 
kitelepítést elkerülje. Ezen időszak alatt családját fizikai munkavégzésből tartotta fenn, még 
orvosi tevékenységétől is eltiltották.
Majdnem 100 év távlatából név szerint is van kire emlékeznünk, Dr. Inovay János ma is élő fia, 
az aranydiplomás orvos elmondása alapján.
A szerző elérhetősége:
e-mail: katona.j ozsef@j anoskorhaz.hu
187
10.23716/TTO.19.2012.28


Not a member yet

Epistulae

Beszéd, adatbázis, kutatások

Elnöki köszöntő

Autonómia a felsőoktatásban

Öt és fél évtizede egy tudományterület szolgálatában: az Orvostörténeti Közlemények c. folyóirat

Comenius és Európa

Gyermekvédelmi ismeretek – módszertani segédanyag a gyermekjóléti-gyermekvédelmi ismeretek elsajátításához

Inovay-féle gyalogsági páncél

Tenk på det, da gitt! : Pragmatikai jelölők a norvég nyelvben

Wörterbuch der Ungarndeutschen Mundarten: Forschungsstand

12,122

20,154