REAL-EOD

Komoróczy, Géza

A zsidók története Magyarországon

Hórvölgyi, Zoltán

Anorganikus részecskék folyadék-fluidum határrétegbeli diszperziói és szilárd hordozós filmjei

Martí, Tibor

Monok, István

A füleki ferences rendház könyvtárának régi állománya : katalógus = Altbücherbestand der Bibliothek des Franziskanerklosters und Burgmuseums in Fülek : Katalog = Fond starých kníh Františkánskeho kláštora vo Fiľakove : katalóg

Kapronczay, Károly

Vámos, Éva

Vámosné Vigyázó, Lilly

Az Orvostörténeti Társasági Élet az 1950-es években

Szála, Erzsébet

SZÁLA ERZSÉBET 
A Soproni Múzeum és a tudós Csatkai Endre
A burgenlandi születésű, ifjú korában ott is tevékenykedő művészettörténész, nyelvész, hírlapiró később a 
Soproni Múzeum kiváló igazgatója lett: igazgatása során 81 különkiállítást rendezett a múzeumban. 
Társszerzővel írt munkája Sopron és környéke műemlékeiről Kossuth díjat kapott. Mikor anyagi helyzete már 
megengedte, támogatta az ifjú művészettörténészeket, muzeológusokat.
A soproni múzeum születését megelőzte a Régészeti Egyesület megalapítása 1867-ben. A 
múzeumot 1868-ban alapította meg a város. Ennek a városi múzeumnak eleinte nem volt 
állandó otthona, majd 1913-ban a mai Deák tér végén álló egykori Lenck-villában helyezték
el.
Az 1960-as évektől a soproni múzeum több épülettel, és természetesen több kiállítással 
bővült:
a Stomo-házban találjuk egyrészt a Sopron város és Sopron vármegye újkori 
helytörténeti kiállítását, másrészt a Stomo-gyűjteményt.
A Fabrícius házban kapott helyet a római kori kőtár, valamint a régészeti, és a 
polgárlakásokat bemutató kiállítás
- Az egykori Angyal Patika épületében található a Patikamúzeum,
Az Ó-Zsinagógában látható a soproni zsidók történetét bemutató kiállítás,
Az egykori Lenck-villában ma a néprajzi kiállítás kapott helyet, 
egy 19. századi pékműhely a Pékmúzeumban látható,
és ide tartozik a fertőrákosi Mithras-szentély és a brennbergbányai Bányászati 
Múzeum is.
D r . C s a t k a i E n d r e  művészettörténész, Kossuth-díjas szakíró, zenetörténész, helytörténész, a 
Soproni Szemle szerkesztője 1947-től 1963-ig volt a Soproni Múzeum igazgatója.
Csatkai Endre, a magyar és a burgenlandi múzeumügy úttörője 1896. augusztus 13-án 
született a születésekor szinte teljesen horvát nemzetiségű faluban, Drassburgban.
Édesapja ennek a településnek a körzeti orvosa volt, D r . C s a t k a i  Ig n á c . Édesanyja F is c h e r  
J o s e f in e . A család Veszprém megyei német-zsidó család volt. Eredeti családnevük KRAUSZ 
volt.
Csatkai Ignác, az apa 1888-ban magyarosította a család nevét Csatkaira. így a gyermek 
multikulturális, háromnyelvű környezetben nőtt fel, ami alapjaiban meghatározta eső i 
munkáját és kutatásait.
Csatkai Endre elemi iskoláját szülőfalujában végezte. Amikor a család Sopronba költözött, az 
orvos apát csak „ű szegények orvosa"-ként emlegették. A fiatal Endre is itt folytatta is o ai . 
beiratkozott a soproni evangélikus líceumba.
Gyors felfogású tanuló lévén sok ideje maradt magántanítványok vállalásál a, olvasásra is. 
Keresete egy részét művészeti reprodukciók vásárlására, más részét pedig utazaso 
tordította: bejárta a Bakonyt, járt Erdélyben, többször utazott Bécsbe, Pozsonyba.
85
10.23716/TTO.19.2012.15
1914-ben érettségizett jeles eredménnyel, majd keresetéből Németországba utazott: főleg 
Münchent és Nümberget ismerte meg. A világháború kitörésekor hazatért, és megkezdte 
művészettörténeti tanulmányait a budapesti egyetemen. A művészettörténet szakról azonban 
P a s t e in e r  professzor eltanácsolta, így a magyar-német szakot választotta. Tanulmányait
1915-ben súlyos betegsége miatt meg kellett szakítania. Hosszú szanatóriumi tartózkodása 
alatt nyelveket tanult, olvasott és fordított.
Betegségének idején, 1917. szeptember 11-én jelent meg első írása a Sopronvármegye 
hasábjain „Pár szó Sopron szépségeirőF címmel.
Hosszú betegsége miatt csak a háború végén, 1918-ban került vissza az egyetemre, de 
tanulmányai ismét kényszerűen félbeszakadtak a Tanácsköztársaság eseményei miatt.
1920-ban folytatta tovább művészettörténeti és zenetörténeti tanulmányait, de most már a 
bécsi egyetemen, mert ekkor a pesti egyetemen már érvényben volt a zsidó hallgatók 
létszámát korlátozó „numerus clausus”. Főleg művészettörténeti és történelmi előadásokat 
hallgatott, járta a múzeumokat, és színháztörténettel is foglalkozott. Esténként egy kis 
kávéházban zongorázott vacsoráért.
Négy szemesztert követően visszatért a pesti egyetemre és itt doktorált 1925-ben. 
Disszertációja a ,JCazinczy és a képzőművészetek” címet viselte.
Tanulmányi ideje alatt több tanulmányt is megjelentetett, többnyire nyugat-magyarországi 
vonatkozású művészettörténeti témákban. Ezek eredményeként került kapcsolatba a 
Kismartonban élő gazdag zsidó borkereskedővel, WOLF SÁNDORral, akinek széleskörű és 
jelentős művészeti gyűjteménye volt a judaika és a népművészet tárgykörében. Wolf, aki 
maga is kutatta a kismartoni zsidó közösség történetét és kultúráját, és eredményeit saját 
költségén kiadott munkáiban tette közzé 1922-ben és 26-ban.
Gyűjteményének további feldolgozását vette tervbe és ezért 1926-ban alkalmazta a fiatal 
tudóst, Csatkait, és megbízta művészeti gyűjteményének feldolgozásával és katalogizálásával. 
A fiatalon doktorált Csatkai ugyanis nem talált állást 1925-ben, minthogy tüdőbeteg volt. 
W OLF SÁNDOR küldte őt Itáliába gyógyulni, és amikor gyógyultan visszatért, W olf hívta őt 
Eisenstadtba 1926 augusztusában.
Ettől kezdve Csatkai évente több hónapot töltött Kismartonban, ahol F a jt  M a r ia n n a , egy 
szintén komoly művészeti gyűjteménnyel rendelkező hölgy házában lakott. Munkahelye a 
Wolfs Múzeum volt.
W olf Sándor egyre fejlesztette gyűjteményét, újabb és újabb (szomszédos) épületeket csatolt 
házához s végül a 30-as évekre már 26 teremből állt a múzeum. 1931-ben egy külön teremben 
Haydn emlékszobát rendeztek be, hiszen W olf Sándor gyűjteményében nagyon sok Haydn 
kézirat, kotta is volt. W olf a jubileumi év alkalmával kiadta a Haydn-Katalógust is. 1936-ban 
a Haydn-gyűjteményhez egy Liszt-szobát is csatoltak, amelynek katalógusát szintén kiadták. 
W olf Sándor bevonta Csatkait 1926-ban egy projektbe, amelynek célja a Burgenlandi 
Tartományi Múzeum megteremtése volt.
A múzeumi munka kapcsán Csatkai számos tanulmányt tett közzé a „Mitteilungen des 
Burgenländischen Heimatschutzvereins”, a „Burgenländische Heimatblätter, az „Ödenburger 
Zeitung”, a „Tagblatt” és a „Soponvármegye” hasábjain.
Wolf, a tartományi műemlékvédelmi hivatal tiszteletbeli elnökeként sokat foglalkozott a 
tartomány történelmi műemlékeinek védelmével, és Csatkait bevonta ebbe a munkába is. 
Eredményként született meeg 1928/29-ben a „Die Denkmäler des politischen Bezirkes 
Eisenstadt und der Freien Städte Eisenstadt und Rust” című művészettopográfiai munka, 
amelyet Csatkai D r . D a g o b e r t  F r e y  egyetemi professzorral együtt írt.
86
10.23716/TTO.19.2012.15
1938 márciusában, a náci hatalomátvételt követően megszakadtak ezek a gyümölcsöző 
munkák. Hogy mint zsidó a lehetséges letartóztatás elől meneküljön, Csatkai 
menekülésszerüen elhagyta Burgenlandot és -  minthogy magyar állampolgár is volt -  
visszatért Sopronba, amely ettől kezdődően véglegesen új hazájává vált.
Csatkai Endre a két világháború közti időszakban „szabadúszó volt”, mert a kismartoni Wolf- 
féle megbízáson kívül elsősorban magántanítványokból, publikációk honoráriumaiból tartotta 
fenn magát. így, szabadúszóként az első volt, aki Sopron és az egész megye műemlékeit 
bejárta, összegyűjtötte a műemlékek helyi és levéltári adatait. Saját költségén később kiadta a 
vármegye műemlékeinek topográfiáját.
Életének nagy megpróbáltatását jelentették a zsidóüldözések. Katolikus hitre való áttérése 
ellenére rá is alkalmazták a zsidótörvényeket, neki is munkaszolgálatba kellett vonulnia.
Szakmaszeretetére, emberi nagyságára jellemző, hogy ezt megelőzően könyveit, jegyzeteit a 
városi levéltárban biztonságba helyezte. Nyilván bízott abban, hogy lesz még módja használni 
azokat. S valóban, számos tábort megjárva, kedves városa mellett, Kópházán szabadult fel -  
félholtan.
Ismét csak emberi nagyságára vall, hogy a munkatáborból való szabadulás után azonnal 
megkezdte/folytatta a tudományos munkát.
A város elismerése lehetett számára, hogy őt nevezték ki az időközben megüresedett soproni 
múzeumigazgatói állásra.
Munkásságának csúcsaként D e r c s ÉNYI DEZSŐvel együtt szekesztette és az Akadémiai 
Kiadónál kiadta 1953-ban a „Sopron és környéke műemlékei” című topográfiáját. A két szerző 
ezért az akkori legnagyobb elismerést, a Kossuth-díjat kapta.
1950. júliusában őt bízták meg az akkor még romos soproni múzeum igazgatásával. Életében 
e megbízással új korszak kezdődött: biztos állást, hivatali lakást, kutatási lehetőségeket 
kapott.
A múzeumi munka mellett sok előadást is tartott a MADISZ-ban, az ipar tanulóknak, üzemi 
munkásoknak, iskoláknak. Igazi népművelő volt.
Igazgatása alatt a múzeum tevékenysége kibővült, fellendült. Évente több különkiállítást és 
időszaki kiállítást is rendezett. A kisebb kiállítások mind tudományos feldolgozásának 
eredményeként születtek meg. 1963-ig, nyugalomba vonulásáig 81 különkiállítást készített.
Az ötvenes évek első felében magántanári minősítést szerzett a szegedi egyetemen (1949), 
beválasztották a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Bizottságába (1951), 
1952-ben a művészettudományok kandidátusa lett.
Jórészt az is neki köszönhető, hogy a Soproni Szemle is újjászületett 1955-ben. Munkatársi 
gárdát toborzott és végezte a szerkesztés munkáját. Nevelte a fiatal kutató nemzedéket, de o 
maga is nagyon termékenyen publikált.
1951 -ben Csatkai Endre megkapta „az ország első muzeológusa' címet, soproni múzeuma 
Pedig a harmadik helyezést kapta meg.
Szakmai és emberi kapcsolatai rendkívül kiterjedtek voltak. Könyvtári és levéltári kutatási 
adatokkal szívesen segítette fiatal tanítványai munkáját. Sokakat évekig taníthatott, 
felkészítette őket az egyetemi tanulmányokra. Többeket anyagilag is támogatott tanulmányai 
befejezéséig. A kulturális élet számos kiváló tagjával rendszeres levelezésben állt.
87
10.23716/TTO.19.2012.15
A politikai életben nem vett részt, Közéletben való aktív részvételét erősen gátolta, hogy 
munkaszolgálatának idején lábai elfagytak, s ez járását egész életében nehézkessé tette, 
valamint hallása is erősen megromlott. (Hallókészüléket kellett viselnie.)
A múzeum működésének jelentős bővülése, az ezzel együtt járó gazdasági és adminisztrációs, 
szervezési munkák sokasodása a gyenge egészségű tudóst, Csatkai Endrét 1963-ban, 64 éves 
korában nyugalomba vonulásra késztette.
A múzeummal való kapcsolatát azonban nem szakította meg, hetente bejárt, 
dolgozószobájában folytatta kutatásait. Idejét publikációs tevékenységének és a Soproni 
Szemlének szentelte. Felújította ausztriai kapcsolatait is. Rendszeresen publikált 
szaklapokban és tartott előadásokat a bécsi rádióban.
A múzeumügy területén kifejtett munkásságáért -  a múzeum fennállásának 100 éves 
jubileuma alkalmából -  a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki 1967-ben, 
művészettörténeti munkásságát pedig a szakma Ipolyi Arnold Emlékéremmel ismerte el.
Jellemző munkabírására, hogy az utolsó esztendőben, amikor elragadta őt a hirtelen halál, a 
Soproni Szemle hasábjain egy nagyobb tanulmánya, négy kisebb terjedelmű írása, valamint 
egy megemlékezése jelent meg MIHÁLYI ERNŐről.
IRODALOM:
SCHLAG, GERARD: André Csatkai und das Burgenland. In: Tanulmányok Csatkai Endre
emlékére. Sopron, 1996. 13-15
M o l l a y K á r o l y : Ajánlás. In: Tanulmányok ...,:9.
LÁSZLÓ G y u l a : A mindennapok Csatkai Endréje. In: Tanulmányok..., 11-12.
D o m o n k o s  O ttó : Csatkai Endre 1896-1970. Soproni Szemle, 1970. 3. szám, 273-278.
A szerző elérhetősége:
Prof. Dr. Szála Erzsébet
e-mail: szalaerzsebet@ment.datanet.hu
88
10.23716/TTO.19.2012.15


A Soproni Múzeum és a tudós Csatkai Endre

Zsonda, Márk

Interdiszciplináris kirakós; avagy a római kori sebészeti műszertan

VÁMOS ÉVA
Közel fé l évszázados a 
Technikatörténeti Szemle
Megjelenésének közel fél évszázada alatt a Technikatörténeti Szemle volt a magyar műszaki muzeológia és a 
hazai tudomány- és technikatörténeti kutatások egyetlen folyamatosan megjelenő és folyamatosan megújuló 
fóruma. A szerző a búcsúzó szívfájdalmával ír a lap szerkesztőiről, változó számú szerkesztőbizottságáról, 
rovatairól, a közleményekről szakterületenkénti bontásban. Végül az egyes számok érdekesebb szakcikkeit és 
azok szerzőit sorolja fel, ízelítőt adva a cikkek és szerzőik sokféleségéről. Kitekintést ne várjon az olvasó, mert 
pillanatnyilag úgy tűnik, ez -  a mai kutatók munkáját is megkönnyítő -  folyóirat többé nem fog megjelenni. Ez 
az írás tehát egyúttal nekrológnak is felfogható.
A Technikatörténeti Szemle a magyar műszaki muzeológia és a hazai tudomány- és 
technikatörténeti kutatások egyetlen folyamatosan megjelenő és folyamatosan megújuló 
fóruma. Első száma borítóján 1963-as dátummal jelent meg. A belső címlapon 1962. 1-2. 
szám áll, tehát tulajdonképpen a „közel” szót előadásom címéből el is hagyhattam volna. Az 
akkori technikával nyilván hosszú volt a nyomdai átfutás. A Szemle beköszöntője és a 
vezércikk a célokat az alábbi módon határozták meg: „A tudomány m űvelésének, 
fejlődésének és fejlesztésének alapja a múltak ismerete. Örömmel és nagy várakozással 
fogadjuk tehát a Művelődési Minisztérium áldozatkészségével meginduló Technikatörténeti 
Szemlét, amely valóra váltja régi vágyainkat, kívánalmainkat oktatási, nevelői és tudományos 
tekintetben és nem utolsó sorban népgazdaságunk fejlődésének szélesebb körű
megismertetésében.
hálás köszönet illeti ebben az előbbrejutásban a Műszaki Emlékeket Gyűjtő Csoport idaaó, 
áldozatos és lelkes munkáját, ami remélhetőleg megvalósíthatóvá teszi az Általénos Műszaki 
Múzeum létesítését műszaki és ipari nevelésünk, valamint szakemberképzésünk 
nélkülözhetetlen tudományos és gyakorlati szemléltető intézményét. Ennek érdekében 
fokozzuk technikatörténeti tevékenységünket és szeretettel várjuk és kérjük műszaki 
szakembereink mindegyikének hathatós közreműködését is.” 1
A vezércikkben Makkai László nagyjából máig ható érvénnyel határozta meg a 
technikatörténeti kutatások iránt növekvő érdeklődés okát: „Napjainkban, amikor a technikai 
ejlődés a földi paradicsom vagy a végleges pusztulás alternatíváját állítja az emberiség elé, 
érthető módon növekszik az érdeklődés a technika története iránt, s ezt az érdeklődést már 
nem elégíti ki egyes technikák eredetének és fejlődésének, a feltalálok és a találmányok 
sorsának megismerése, hanem arra a kérdésre várunk választ, hogy milyen szerepet játszott 
általában a technika az emberiség fejlődésében.”2 Ezen célkitűzések jegyében az azóta eltelt 
50 évben 28 kötetet sikerült a Technikatörténeti Szemlének megjelentetnie.
Az első kötet rovatai még tükrözik azt a bizonytalanságot, mely körülvette a kiadó 
üvelődési Minisztérium műszaki Emlékeket Gyűjtő és Nyilvántartó Csoportjának végleges
^Dr. h. c. Vadász Elemér akadémikus, egyetemi tanár: Beköszöntő. Tech nikcatörténeti Szemle, 1. szám, 1963.
Makkai Lásszló: A technika fejlődésének törvényszerűségeiről. Technikatörténeti Szemle, 1. szám, 1963. 9.
67
10.23716/TTO.19.2012.12
feladatkörét. Nagy tanulmányok, kisebb közlemények, könyvismertetések és kiállítási kritikák 
mellett „Miiszaki és ipari emlékek” című rovat is volt, ahol még az ipari műemlékek, mint 
ennek a csoportnak a hatáskörébe tartozó kérdés szerepelnek. Ekkor a szerkesztőbizottság 22 
fővel működött. A szerkesztőbizottság elnöke Varga József professzor volt, a felelős 
szerkesztő Szilágyi István, a Művelődési Minisztérium Műszaki Emlékeket Gyűjtő és 
Nyilvántartó Csoportjának vezetője.
Mire 1973. január 1-vel a Művelődési Minisztérium Műszaki Emlékeket Gyűjtő és 
Nyilvántartó Csoportját Országos Műszaki Múzeummá szervezték, a Technikatörténeti 
Szemle szerkezete is múzeumi évkönyv jelleget öltött. A Technikatörténeti Szemle, mint a 
szakfelügyeletet ellátó országos múzeum fóruma megnyílt a műszaki szakmúzeumok előtt. 
Rovatai innentől kezdve az alábbiak lettek: tanulmányok, műszaki szakmúzeumok, krónika, 
könyvismertetés, bibliográfia. Egy idő után ez utóbbi rovat megszűnt, mivl a technikatörténeti 
szakirodalom kinőtte egy folyóiratrovat terjedelmét.
A főszerkesztő már két évvel korábbról Szabadváry Ferenc akkor kinevezett főigazgató lett. 
30 évig volt az évkönyv főszerkesztője.
A szerkesztők az évek során az alábbiak voltak:
• Szilágyi István (1963-1970)
• Rajnai Rudolfné (1971-1972)
.  Vajda Pál (1973-1974)
• Vajda Pál -  Debreczeny Ágnes (1974-1982)
• Vámos Éva -  Orlai Györgyné (1986-1993)
• Orlai Györgyné (1994)
• Vámos Éva (2003-2008)
A szerkesztőbizottság tagjainak nevét az elmúlt közel fél évszázad során abc sorrendben 
Függelékben közlöm. A nevek mellett a kötetek száma, amelyek szerkesztésében részt vettek.
A Technikatörténeti Szemle szerkesztéséhez adott ötleteiket, tanácsaikat, az erre fordított 
idejüket, odafigyelésüket minden olvasó nevében is szívből köszöni a műszaki muzeológus és 
a tudomány- és technikatörténeti szakma.
A Technikatörténeti Szemle a kezdetektől nyitott volt a világra. Már a legelső szám 
tartalomjegyzéke is olvasható volt magyar mellett angolul és oroszul, és minden 
tanulmánynak, e kezdetektől van idegen nyelvű összefoglalója. Gyakran közli a lap külföldi 
szerzők munkáit, hazánk műszaki muzeológiáját, ill. tudomány- és technikatörténetét érintő 
témákat. Mindenkor lehetséges magyar szerzőknek munkáikat idegen nyelven közölni az 
évkönyvben. Lehetővé vált az is, hogy az Országos Műszaki Múzeum által, mint társrendező 
által szervezett nemzetközi konferenciák anyagának legjobb előadásai idegen nyélén vagy 
éppen magyarra fordítva hozzáférhetővé váljanak ezeken az oldalakon.
A SZERKESZTŐKRŐL
A KÖZEL 50 ÉV ALATT A Technikatörténeti Szemlének összesen 42 szerkesztőbizottsági 
tagja volt. Közülük 16-an vettek részt 10-nél több kötet szerkesztésében. A 28 kötet közül 21- 
nek a szerkesztésében vett részt Endrei Walter 1961 és 1998 között, tehát 37 év alatt. A 
szerkesztőbizottság kezdetben 22-tagú volt, 1972-től 17-tagú, 1992-ben pedig már csak 8 
tagú, a „kevesebb több” elve alapján.
Szabadváry professzor 1961 és 1964 között volt a szerkesztőbizottság tagja, 1972-től 2002-ig, 
30 éven keresztül pedig főszerkesztője. A továbbiakban szerkesztőbizottság már nem volt, 
felelős kiadóként Kócziánné dr. Szentpéteri Erzsébet jegyezte a kiadványt, szerkesztője pedig
68
10.23716/TTO.19.2012.12
jómagam voltam. A szerkesztőbizottsági tagok neveit az 1. táblázat tartalmazza. Nevük 
mellett azoknak a köteteknek száma áll, amelyeknek elkészítésében részt vettek.
1. táblázat. A szerkesztőbizottsági tagok nevei, és azoknak a köteteknek száma, amelyek
elkészítésében részt vettek.
Sor
sz.
Név Kötet,
db
Evek Sorsz Név Kötet,
db
Evek
1. Antall József 6 1985-1993 22. Mészáros Vince 3 1961-1964
2. Balassa Iván 2 1961-1964 23. Minárovics János 14 1961-1984
3. Bendeffy László 7 1961-1977 24. Molnár László 11 1985-2002
4. Bíró Gábor 11 1985-2002 25. Nyárády Gábor 14 1961-1987
5. Bogdán István 17 1971-1998 26. Palló Gábor 9 1988-2002
6. Debreczeny
Ágnes
7 1975-1984 27. Pap János 14 1961-1987
7. Endrei Walter 21 1961-1998 28. Páris György 12 1971-1989
8. Faller Jenő 3 1961-1964 29. Pongrácz Pál 14 1961-1984
9. Gohér Mihály 3 1961-1964 30. Rajnai Rudolfné 1 1971/1972
10. Gönyei Antal 5 1971-1978 31. Selmeczi László 2 1985-1987
11. Héberger
Károly
10 1971-1985 32. Szabadváry Ferenc 3 1961-1964
12. Hronszky Imre 1 2001/2002 33. Szekeres Gábor 12 1971-1989
13. Károlyi
Zsigmond
3 1961-1964 34. Szilágyi István 4 1961-1970
14. Kiszely Gyula 3. 1961-1964 35. Szögi László 7 1992-2002
15. Kovács István 3 1992-1995 36. Szőkefalvi-Nagy Z. 5 1975-1981
16. Kovács Tibor 4 1979-1984 37. Turiné Frank Zs. 12 1971-1989
17. Lászlóffy W. 13 1951-1985 38. Vajda Endre 4 1961-1972
18. Lebovits Imre 3 1986-1991 39. Vajda Pál 11 1961-1982
19. M. Zemplén 
Jolán
5 1961-1974 40. Vámos Éva Katalin 8 1994-2008
20. Makkai László 15 1961-1989 41. Varga József 16 1961-1991
21. Mendele Ference 3 1961-1964 42. Zorád Aladár 3 1961-1964
Vastagon szedtem azokat a szerkesztőbizottsági tagokat, akik 10-nél több kötet szerkesztésében vettek rész.
A táblázatból az is látszik, hogy többen voltak, akiket többször választotta be a
szerkesztőbizottságba.
A ROVATOKRÓL
A rovatok elnevezése, száma és tartalma is változott az idők során. Három rovatot 
tekinthetünk állandónak: a Tanulmányok, a Krónika és a Könyvismertetések rovatát. A 
Tanulmányok rovatban hosszabb-rövidebb, átfogó jellegű és egy-egy kisebb témával 
foglalkozó cikkek egyaránt megtalálhatók voltak. Számuk a 20.. században (közel 40 év 
alatt) 4 és 21 között változott, de semmilyen trendet nem .A 21.században megjelent 
számokban 7 és 9 között változott, tehát mondhatjuk, hogy állandó szinten mozgott. Az 
összes írásnak összességében 35%-át tették ki a tanulmányok.
A Krónika rovat igen színes volt: tartalmazott beszámolókat konferenciákról, kritikákat 
kiállításokról, néhány kötetben találhatók voltak ismertetések műszaki és ipari műemlékekről, 
egyesekben leírások egyes szakmúzeumokról. A híradások száma az 50 év alatt kötetenként 2 
~s 7 között változott, az összes írás 12%-át tették ki.
69
10.23716/TTO.19.2012.12
A könyvismertetés rovat igen gazdag volt, néhány kolléga hallatlanul sok szakirodalmat 
olvasott és bírált, méghozzá igen lelkiismeretesen és részletezve. Az 1970-e évek közepétől 5- 
6 éven keresztül hihetetlenül megszaporodott a könyvismertetések száma, pl. az 1977-es 
kötetben 28, az 1980/81-esben pedig 24 könyv bírálata szerepelt. A könyvek zöme magyar 
nyelvű és honi kiadású volt, de néhán6200y fontos és értékes külföldi könyvet is ismertettek. 
A könyvismertetések nagy részét ugyanaz a néhány szerző írta. Említhetném Bartha Lajost 
vagy Király Árpádot, akik nagy hozzáértéssel és ügyszeretettel látták el ezt a -  
tulajdonképpen -  szolgáltató funkciót.
A konferencia-anyagok rovat jelentősebb, főleg nemzetközi rendezvényeken elhangzott 
előadásokat ismertetett teljes terjedelmükben magyarul vagy eredeti nyelven (angolul, ill. 
németül). A következő konferenciák, ill. kongresszusok előadásait ismertette a Szemle teljes 
terjedelmükben:
• Az 1972. évi MTESZ konferencia tudomány- és technikatörténeti munkái (17 előadás, 
VI. köt.)
• A technika fejlődésének néhány vonása Közép-Európában a 18. században (1 előadás, 
VIII. köt.)
• A mérés és a mértékek az ember művelődésében (1976) (35 előadás, X. köt.)
• Technikai fejlődés és műszaki felsőoktatás Magyarországon -  Millecentenáriumi 
tudományos emlékülés (1996) (4 előadás, XXII. köt. 1996)
• ICOHTEC 96 „Műszaki Múzeumok és Technikatörténet” szekció előadásai (1996) (14 
előadás,XXIII. köt. 1997-78)
• Papers of the Third International Conference on the History of Chemistry and 
Chemical Industry (1999) (7 előadás. XXV. köt. 2001-2002).
Az 5. rovatba -  kissé önkényesen -  összeraktam a műszaki és ipari műemlékekről szóló 
írásokat, amelyek még a Műszaki Emlékeket Gyűjtő Csoport idejéből valók (1963 és 1964- 
ből) és a szalonúzeumok ismertetéseit, amelyek 1973 és 1977 között datálódtak. A 2001- 
2002-es, XXV. kötet három ilyen anyagot tartalmaz, az OM akkori filiáléiról.
A .6. rovat a bibliográfia, amelynek összeállítására, mint mondtam -  csak a „hőskorban”, az 
első 7 kötetben került sor. 1974 után csak egyszer, a XIV. kötetben (1983-84), de ez kizárólag 
az OMM bibliográfiáját tartalmazta.
A 7. rovat az Országos Műszaki Múzeummal kapcsolatos írásokat tartalmazza, elszórva 
találunk erre anyagot 1980 és 2000 között, majd -  mintegy az évkönyv-jelleg erősítésére a 
XXVII. és XXVIII. kötetben (2005 és 2008 között) -  összesen 19 írást, melyek mindegyike az 
OMM munkatársaitól származik. Ezek főleg a Múzeum tárgyi gyűjteményeit ismertetik.
Végül a 8., „vegyes” rovat tartalmazza Szabadváry professzor akadémiai székfoglalóját, 
amely olvasmányként is majdnem olyan lebilincselő, mint volt, amikor személyesen tőle 
hallottuk (XXII. kötet, 1996).
A KÖZLEMÉNYEK SZÁMA SZAKTERÜLET SZERINTI BONTÁSBAN
A 24. kötet (1999-200-ből), felhasználva az ezredforduló adta aktualitást, tartalmazza a 
Technikatörténeti Szemlében addig megjelent írások repertóriumát 27 szakterület szerinti 
bontásban, valamint az Országos Műszaki Múzeum addigi kiállításainak címét, helyszínét, 
időtartamát és rendezőjének nevét -  mindkettőt igen áttekinthető módon, magyarul és angolul, 
így állhatnak rendelkezésére a hazai tudomány- és technikatörténet kutatóinak írásai az egész 
világnak. Az izgalmas kötet végén -  mintegy csemegeként -  színes összeállítást láthatunk a 
Múzeum kiállításait reklámozó plakátokról. A közlemények számát szakterület szerinti 
bontásban az 1. táblázat tartalmazza
70
10.23716/TTO.19.2012.12
A legtöbb cikk, az összesnek több mint 15%-a múzeumokkal, ill. kiállításokkal kapcsolatos. 
Ez természetes, hiszen a Szemle az Országos Műszaki Múzeum évkönyvének a szerepét is 
betöltötte.
2. Táblázat. A Technikatörténeti Szemlében megjelent cikkek szakágak szerinti bontásban
Szakág(ak) Összes írás 
Szakáganként
Az összes 
%-ában
1. Fizika 9 1,3
2. Kémia, vegyipar 47 7,0
3. Geodézia, térképészet, földtan 21 3,1
4. Csillagászat, időmérés 22 3.3
5. Finommechanika, optika 14 2,1
6. Bányászat-kohászat 24 3.6
21 Gépészet 21 3,1
8. Elektrotechnika 22 3,3
9. Híradástechnika, számítástechnika 10 1,5
10. Közlekedés 23 3,4
11. V ízépítészet, vízgazdálkodás 16 2,4
12. Építészet 6 0,9
13. Mérnöki tudományok, technika 10 1,5
14. Gyártörténet, üzemtörténet 15 2,2
15. Nyomdászat, papíripar 4 0,6
16. Textilipar 11 1,6
17. Malomipar 11 1,6
18. Kézműipar 13 1,9
19. Oktatás 12 1,8
20. Múzeumok, kiállítások 110 16,3
21. Tudomány egyes folyóiratai 45 6,7
22. Konferenciák 34 5,0
23. Életrajzok, nekrológok 62 9,2
24. Történelem 24 3,5
25. Régészet, ipari régészet 3 0,5
26 Mérés és mértékek 39 5,8
27 Egyéb 46 6,8
Ö s s z e s e n : 674 100
A második legnagyobb csoport az életrajzoké, nekrológoké. Ezek a tárgykörök sokszor előre 
nem látható eseményekhez kapcsolódnak, tervezni nem lehet az ezekbe tartozó cikkek számat. 
A harmadik legnagyobb csoport a kémia és vegyipar: tükrözi, többek között a 30 éven át vo t 
főszerkesztő, Szabadváry professzor érdeklődési körét. A 28 kötetben mind a 27 tárgykörhöz 
tartozó cikkek előfordultak. Ez mutatja, hogy a lap igen sokoldalú: a szakemberek sze es 
körének tudott érdekeset, tanulságosat nyújtani.
A szerző elérhetősége:
Vámos Éva
e-mail: vamos.eva@chello.hu
71
10.23716/TTO.19.2012.12
72
10.23716/TTO.19.2012.12
• tanulmányok
■ krónika
* könyvismertetések
■ konferencia-anyagok
s műemlékek, szakmúzeu 
mok 
se bibliográfia
» OMM
¿egyéb
*  Ipar
« Múzeum, kiállítások
21% e  Oktatás, tudományos
egyesületek, folyóiratok 
m Életrajzok, nekrológok
• Konferencia-beszám olók
* Egyéb
A Technikatörténeti Szemlében megjelent írások témacsoportok szerinti 
megoszlása (1961-2008)
•  Tudomány
■ Technika
O RSZÁGO S M ŰSZAKI MÚZEUM - IPARM ŰVÉSZET I MÚZEUM
73
10.23716/TTO.19.2012.12


Közel fél évszázados a Technikatörténeti Szemle

Tóth, Sándor László

TÓTH SÁNDOR LÁSZLÓ 
Ipartörténeti kutatások a fa-feldolgozásban
Az ipar és történeti változásai után a faipar bemutatott területeit és fejlődésének főbb jellemzőit foglalja össze a szerző. 
Áttekintést kapunk a 20. század második felében megjelent főbb fa-ipartörténeti kiadványokról és megjelenési 
helyeikről. A kutatások intézményesített helye a Faipari Tudományos Egyesület, a legfontosabb közgyűjtemény pedig a 
soproni Erdészeti, Faipari és Geodéziai Szakgyüjtemény lett. Az Egyesület kiadásában emlékfüzetek jelennek meg a 
fafeldolgozás nagyjairól. Jelentős publicitási lehetőséget nyújt a történeti kutatások eredményeinek bemutatására a 
MTESZ évente megrendezett Tudomány -  Technikatörténeti Ankétja és a Szövetség honlapja. Az ezredfordulótól 
számos fafeldolgozás-történeti előadás hangzott el az Ankétokon a különböző fatermékekről, azok történetéről; úgymint 
az ajtókról, ablakokról, az ácsolt és hajlított bútorokról, fűrészmalmokról, gyufáról, hordókról, kocsikról, négy 
szakavatott előadó tolmácsolásában. Olyan 18., 19. századi, majd 20. század elejei kiemelkedő személyiségek, 
dinasztiák szerepeltek az előadásokon, mint a kocsigyártó Kölberek, a bútorgyártó Lingelek, a hajlított-bútorgyártó 
Thonetek és Gaul Károly szakoktató, valamint Thék Endre bútor- és zongora-gyáros.
BEVEZETÉS
Tisztelettel adózom a MTESZ Tudomány-Technikatörténeti Bizottsága 40 évének és évente 
megrendezett Ankétjainak. Szűkebb szakmámban, a faiparban, a fafeldolgozásban, ebben az 
időszakban inkább a hazai ipar-,és technikatörténettel, mint tudománytörténettel foglalkoztunk. Az 
intézmények, ahol ezekkel a kutatásokkal foglalkoztunk: a Faipari Tudományos Egyesület, a
soproni Egyetem, valamint a Budapest-újpesti Faipari Szakközépiskola.
I. AZ IPAR ÉS JELLEMZŐ VÁLTOZÁSAI
De kezdjük a kályhától! Feltettem annak idején a kérdést a hazai múzeum vezetőjének, hogy mi is 
az ipar? Mit értsünk az ipar fogalma alatt. A válasz helyett visszakérdést kaptam:: minek az nekem, 
és máshová irányított.
Ma már tudom, hogy az ipar ismérvei a következőképpen is megfogalmazhatók:
Iparról általában akkor beszélhetünk, ha megismétlődnek az eljárások, s ezek már rögzített (írott) 
formában is megjelennek, kialakul a szaknyelv (Román, 1978), s hozzátehetjük: az ipar(ág)nak leírt 
története is van.
Az ország, a nemzetgazdaság életében bekövetkezett sorsfordulók és főbb hatásuk az iparra, ezen 
belül a faiparra -  történeti áttekintésben -  a következőképpen is jellemezhetők:
__________________ 1 .táblázat Sorsfordulók és jellemzőik főbb hatása az iparra_________________
Sorsforduló Fő jellemző Alapvető változások az iparban
. Kiegyezés Kapitalista fejlődés Iparosítás, faipar fellendülése
1. világháború Területvesztés Erdők és faipar nagy része a határokon
kívülre kerül
Iparfejlesztés
11 világháború Államosítás, szövetkezetesítés Kisipar visszafejlesztése 
Gyáripar fejlesztése
Rendszerváltás Az állam befolyásának visszaszorítása Magánosítás
Kis- és középvállalkozások 
Külföldi tulajdon
EU csatlakozás Nemzelközi versenyképesség dominanciája Régiók fejlesztése
117
10.23716/TTO.19.2012.20
II. A FAIPAR ÉS FEJLŐDÉSÉNEK FŐBB JELLEMZŐI
A faipartörténeti kutatásokban valamilyen módon szakaszolni kellett a famegmunkálás egyes 
területeit is. Ehhez a megmunkálás helye szerinti elkülönítés látszott alkalmasnak:
o Erdei faipar', a legrégebbi famegmunkálasi, átalakítási eljarasokat foglalja magaban, 
amelyek az erdőben mennek végbe. Ide sorolható a fazsindely készítése, a fa szenítése, a 
kitermelt faanyag helyszíni faragása, sőt a hamuzsírfőzés is. 
o Háziipar: a paraszti gazdaságokban művelik, a saját felhasználású faeszközöket készítő 
famunkákkal, mint a fafaragás, esztergálás. 
o Kézműipar, főleg elkülönített műhelyben, nemcsak saját felhasználásra, egyedileg 
készítenek fatárgyakat, a hordóktól a bútorig 
o Gyáripar: fatermékek sorozatgyártására épített, vagy erre a célra átalakított épületben
végzett ismétlődő tevékenység 
A faiparban a technikaváltások a következőkkel is jellemezhetők:
2. táblázat. Technikaváltások a faiparban
Korszak kezdete Főbb jellemzője
Az asztalosság elkülönülése az ács szakmától A fűrész mellett a gyalu használata
Gépesítés Fűrészgépek ( helyi vizienergiával) 
Gőzgép (mobil energiaforrás) 
Szállítható (elektromos) energia
Préselt faaprítékból készülő farost- és 
forgácslemezek megjelenése
Gyártás és felhasználás
Elektronizáció Megmunkálási központok 
Informatika
Komputerizált tervezés és irányítás
Mit mond a statisztika? Attól függően, hogy félkész-, avagy készterméket gyárt az iparág, a ma is 
alkalmazott statisztikai besorolás lehet a mérvadó:
■ Fűrészipar: az erdőből kikerülő hengeresfa (rönk) felfürészelésével fűrészelt termékek 
gyártása
■ (Fa)lemezipar: faapríték feldolgozásával lemezek (furnér, rétegelt lemez, forgács- es 
farostlemez) gyártása
■ Épületasztalos-ipar: ajtó, ablak, padlóburkolatok gyártása
■ Bútoripar: bútorok gyártása
■
III. FAIPARTÖRTÉNETI EMLÉKEK GYŰJTÉSE, ELHELYEZÉSE, FELDOLGOZÁSA,
PUBLIKÁLÁSA
Az ipartörténeti értékek, emlékek megőrzését tűzte ki célul a Faipari Tudományos Egyesület 
(FATE) az 1960-as 70-es években, amikor
- gyűjteni kezdték a faipar (pontosabban a kézműipar; asztalosság, bútor-kárpitosság) tárgya 
írott és fényírott emlékeit egy asztalos és kárpitos szakgyűjtemény céljára, valamint
- pályázatot is kiírtak a faipari üzemek történetének feldolgozására.
Az ipartörténeti kutatások következő hullámára, szintén a FATE kezdeményezésére, 
ezredfordulót megelőzően került sor, amikor is -  részben pályázatkiírás alapján - újab 
üzemtörténeti feldolgozásokhoz jutottunk hozzá.
118
10.23716/TTO.19.2012.20
Ehhez egy történet: az egyik neves (bútor)gyárat időközben eladták. A külföldi tulajdonos a gyár 
több évtizedes történetének leírását a páncélszekrényében tartotta. Ismerősöm kérésére egy 
hétvégére „kölcsönvették” a páncélszekrénybőll a mintegy 80 oldalas leírást, lemásoltatták és 
megküldték azzal, hogy a hétvégi másolás drága -  ez a 2000. évben volt -  ötezer forintba kerül. 
Természetesen postafordultával küldtem az 5 000 Ft-ot, mivel a dokumentum hétvégi elérésének 
egyéb költségei is lehettek.
Az említett -  katalogizált - asztalos- és kárpitosipari gyűjtemény az 1970-es évek végén átkerült 
Sopronba, az Egyetem kezelésében lévő Erdészeti Múzeumba, amely az Erdészeti, Faipari és 
Geodéziai Szakgyűjtmény nevét viseli.
A fa,- és bútortörténeti kutatások, valamint az említett ipartörténeti feltárások alapján születtek meg 
a faipar történetével foglalkozó jelentősebb könyvek:
• Magyar erdészet 1954-1979 (Keresztesi Béla -  ebben a fűrész-lemezipar: Halász Aladár 
munkája) Akadémiai Kiadó, 1982
• A magyar bútor 100 éve (Vadas József) Fortuna (1993?)
1. ábra
119
10.23716/TTO.19.2012.20
• A fafeldolgozás 1945 előtt (Tóth Sándor) Agroinform, 1999
• A fafeldolgozás 1945 után (Tóth Sándor) Agroinform, 2001
' ' ™  ~rm ÉÉ  Í TÓTH SÁNDOR 
TÓTH SÁNDOR .  V 3  ¿ f i i
-"V \  ,
■ ' • ■ V ,
? ( S*Í3 ¡ ¡ jP ' |
i A fafeldolgozás 'M f  A fafeldolgozás
1945 után
I -
tu
2. ábra
További két könyv a faipari kéziszerszámokról:
• A fafeldolgozás évgyűrűi (Ghimessy László) Agroinform, 2004
• Fafeldolgozó vasszerszámok védjegyei (Recska Endre) 2008.
Említésre érdemes, hogy a 2000. évben a Faipari Tudományos Egyesület megalakulásának 50. 
évfordulójára megszületett az Egyesület történetének leírása:
• Faipari Tudományos Egyesület 1950 -  2000 (Lele Dezső) 2000.
A faipartörténeti publikációknak évtizedekig a Faipari Tudományos Egyesület szaklapja, a FAIPAR 
biztosított helyet, majd a súlypont áttevődött a a Magyar Asztalos és Faipar folyóiratra, a HÍRFA 
magazinra, a Magyar Mezőgazdaság ERFA (erdőgazdaság és faipar) betétjére, ill. a Fagazdasági 
Országos Szakmai Szövetség FATÁJ c. elektronikus hírújságára ( ez utóbbi már több, mint 12 ezer 
címre megy ki). Természetesen, változatlanul jelentős fórumot jelentenek a MTESZ Tudomány- 
Technikatörténeti Ankétjai anyagának éves kiadványai sem. Számos faipar-történeti előadás 
hangzott el különböző fórumokon, többek között Sopronban, az Egyetemen és annak doktori 
iskolájában.
A 2000. utáni években a Faipari Tudományos Egyesületben létrejött egy laza, spontán szerveződés, 
a Szakmatörténeti Szakcsoport, amelynek a munkájában az Egyesület mellett a soproni, ma már 
Nyugat-magyarországi Egyetem, valamint a Budapest-újpesti Kozma Lajos Faipari 
Szakközépiskola szakmatörténettel foglalkozó képviselői vesznek részt.
IV. A FAFELDOLGOZÁS NAGYJAI EMLÉKFÜZETEK
Egy újabb faipari tudományos egyesületi kezdeményezés nyomán elindult ,,/! fafeldolgozás 
nagyjai” emlékfüzetek írása, megjelentetése, amelynek során a következő kiadványok készültek, ill- 
jelentek meg nyomtatott, és/vagy elektronikus formában a FATÁJ hírújságban:
Gaul Károly (1854- 1932) A hazai faipari szakoktatás megteremtője (2009)
Bódogh István (1908-1988) A hazai állami bútoripar és rekonstrukciójának
szervezője (2010)
Rieperger László (1919-1986) A szakosított nagyüzemi bútorgyártás kidolgozója
és bevezetője (2010)
Lugosi Armand ( 1924-1990) A faipari gépészet szakírója és oktatója (2011)
Thék Endre (1812-1919) Bútor és zongoragyáros (2011)
120
10.23716/TTO.19.2012.20
Megjelenés alatt:
Lámfalussy Sándor (1890- 1975) A zalai erdők fájának hasznosítója
Barlai Ervin ( 1899-1967) A zalai fűrészipar, az erdészetpolitika, a fakutatás
úttörője
Időközben (2011-2012) ez utóbbiak meg is jelentek a FATE kiadásában, a Zalaerdő Zrt. 
támogatásával.
V. A MTESZ TUDOMÁNY-TECHNIKATÖRTÉNETI ANKÉTJAI
Az „Újabb eredmények a hazai tudomány- technika- és orvostörténet körében” évente 
megrendezett Ankéton elhangzott faipari tárgyú előadásoknak szinte mindegyike a következő év 
kiadványában nyomtatásban is megjelent.
1999. és 2010. között számos fafeldolgozás-történeti előadás hangzott el az Ankétokon a különböző 
fatermékekről, azok történetéről; úgymint az ajtókról, ablakokról, az ácsolt és hajlított bútorokról, 
fűrészmalmokról, gyufáról, hordókról, kocsikról, négy szakavatott előadó tolmácsolásában. Olyan
18., 19. és 20. századelejei kiemelkedő személyiségek, dinasztiák szerepeltek az előadásokon, mint 
a kocsigyártó Kölberek, a bútorgyártó Lingelek, a hajlított bútorgyártó Thonetek, és Gaul Károly 
szakoktató, valamint Thék Endre bútor- és zongoragyáros.
Itt említésre érdemes, hogy a 2008. évi ankét programjában már külön faipar-történeti szekció is 
megjelent.
3 táblázat. A Fa-feldoldozó iparral kapcsolatos előadások a MTESZ éves ankétjain
Ev Ankét
száma
Előadás címe Előadó
1999 16 Hajlított bútorok Tóth Sándor
2000 17 A Lingel Bútorgyár Tóth Sándor
2001 18 Gyufagyártás Tóth Sándor
2002 19 A fahordó története Tóth Sándor
2003 20 A fafeldolgozás egyes művészeti alkotásokban Tóth Sándor
2004 21 Faiparos dinasztiák, a Kölber kocsigyár Tóth Sándor
2005 22 A vízsugaras favágás
Az erdélyi fafeldolgozás; cigány fafaragók 
A fa szerepe életünkben, tévhitek a fáról
Gerencsér Kinga 
Pauló Tamás 
Tóth Sándor
2006 23 Energiacsökkentés a fafeldolgozásban 
Haj 1 ított-bútorgyártás Magyarországon 
Székelyföldi I. íurészmalom rekonstrukciója 
A fafeldolgozás környezeti hatásai
Gerencsér Kinga 
Szemerey Tamás 
Pauló Tamás 
Tóth Sándor
2007 24 Ajtó és ablaktörténet
Székelyföldi II. fűrészmalom rekonstrukciója 
Emlékek, gyűjtemények a fafeldolgozásban
Szemerey Tamás 
Pauló Tamás 
Tóth Sándor
2008 25 Ácsolt és asztalos bútorok 
A tízéves székelyföldi fűrészmalom program 
A fa hajításának története
Szemerey Tamás 
Pauló Tamás 
Tóth Sándor
2009 26 Gaul Károly Tóth Sándor
2010 27 A 19. század és Thék Endre Tóth Sándor
2011 28 Faipartörténeti kutatások Tóth Sándor
121
10.23716/TTO.19.2012.20
A következőkben hadd elevenítsem fel az elmúlt 12 év faipari tárgyú előadásait az azokhoz 
kapcsolódó legjellemzőbb ábrákkal.
3. ábra Hajlított bútorok
4. ábra Kocsik, hintók
5. ábra Gyufák, gyújtók
Közvetlenül a rendszerváltás után készültek az un. „koronás” gyufák, amelyeknek igen 
raprezentatív címkéjén a magyar korona is megjelent. Ezeknek a címkéknek a gyártását azonban be 
kellett szüntetni, mivel a magyar (szent) korona az államiság egyik ereklyéje, állami jelvénye, 
amelyet csak az állami szervek jogosultak használni. így lett a képen látható „koronás” gyufából 
korona gyufa.
122
10.23716/TTO.19.2012.20
7. ábra Fürészmalom rekonstrukció Erdélyben
8. ábra Thék gyár és képeslapja
9. ábra Thék Endre utca és Gregersen 
Guilbran körönd Budapesten
123
10.23716/TTO.19.2012.20
VI. FAIPAR-TÖRTÉNET
A MTESZ Tudomány- Technikatörténeti Bizottsága által az interneten indított és dr. Németh József 
által szerkesztett sorozatba a fafeldolgozás története is bekerült a „Faipar története I-IF  címen. 
Ennek lógójával, az asztalos szalagfűrészgéppel kezdtem beszámolómat. Kár, hogy a Faipar II (az 
1945 utáni történet) időközben látszólag lekerült a MTESZ honlapjáról.
VII. NEMZETKÖZI TÖRTÉNÉSZ KONGRESSZUS -  BUDAPEST, 2009
Kiemelkedő eseményként tartható számon, hogy a 2009. évi ICHST Nemzetközi Történész 
Kongresszus Technikatörténeti szekciójában Budapesten három, fafeldolgozás-történeti előadás is 
elhangzott: az ajtó- és ablaktörténetről, az erdélyi fürészmalom rekonstrukciókról, valamint a fa 
hajlításáról:
• Szemerey Tamás (Csóka Levente angol szövegével): Historical Development o f Doors and 
Windows in the Carpatian Basin
• Pauló Tamás: 10 Years in the Research of the Wood-powered Up-and-down Sawmill 
Programme in Szeklerland (Eastem Transylvania)
• Tóth Sándor Lászlótól: The Bending Techniques of Wood in a Historical View
ÖSSZEFOGLALÁS HELYETT
Remélem, hogy a MTESZ Tudomány- Technikatörténeti Bizottsága és a csatlakozó szervezetek 
által szervezett Ankétokra a jövőben is sor fog kerülni, és ezeken a továbbiakban is nyílik majd 
lehetőség a fafeldolgozás történetének és nagyjainak bemutatására.
FELHASZNÁLT FORRÁSOK:
Újabb eredmények a tudomány, a technika és az orvostudomány történetéből. MTESZ Ankétok 
előadásai. MTESZ TTB-OMM Budapest, 1998-2010.
ROMÁN ZOLTÁN: A z  ipar gazdaságtana. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1978.
T ó t h  S á n d o r : A fafeldolgozás 1945 után. Fejezetek a fa - bútoripar történetéből 1945-től az 
ezredfordulóig Magyarországon. Agroinform. Budapest, 2001.
Ábrák:
1,2. A faipartörténet szakkönyvei 2011. évi ea
3. Hajlított karosszék és hintaszék 1999. évi ea
4. Gyufa árjegyzék részlet és „Korona” gyufa 2001. évi ea
2004. évi ea 
2002. évi ea 
2007. évi ea
2010. évi ea
2011. évi ea
124
5. A magyar kocsi és díszhintó
6. Hordó kitüzelése és kádár termék
7. Erdélyi fürészmalom rekonstrukciója
8. Thék bútor és képeslap
9. Thék E. utca és Gregersen G. kőrönd
A szerző elérhetősége:
Dr. Tóth Sándor László
c. egyetemi tanár
1173 Budapest Sima u. 37/3
Tel: (1 )2  575 269
E-mail: sandor.toth9@freemail.hu
10.23716/TTO.19.2012.20


Ipartörténeti kutatások a fa-feldolgozásban

Kondor, Attila

Téralkotó normák és a területi szabályozás : a szabályok és a társadalmi-gazdasági térfolyamatok dinamikus kapcsolata, valamint a területfejlesztés esélyei Magyarországon

Sikos T., Tamás

Hoffmann, Istvánné

A kiskereskedelem új kihívói : bevásárlóközpontok Budapesttől Prágáig

Not a member yet