REAL-EOD

Balázs, Mihály

Ajkay, Alinka

Bajáki, Rita

FORGÁCH IMRE ÉS BÉZA 
LEVÉLVÁLTÁSA
A hazai szakirodalom időnként hasznosítja a Béza-levelezés anyagát. Ám nem a 
kívánatos rendszerességgel, s így fontos művelődés- és irodalomtörténeti adatok 
figyelmen kívül maradnak. Míg Szabó András dolgozatai1 és Sebők Marcellnek a 
késmárki Sebastian Ambrosiusról írott monográfiája2 még a kiadás előtti, kéziratos 
levelekből hasznosítottak jó néhányat az 1590-es évek elejéről, addig a hosszú életű 
nagy genfi reformátor levelezésének példás ütemességgel megjelent újabb kötetei3 
már visszhang nélkül maradtak, jóllehet sok újabb érdekességet tartalmaznak. Ezek 
közül tudomásom szerint csak a Kolozsvárra került flamand antitrinitáriusra vonat-
kozókat értelmezte Keserű Gizella egy megjelenés előtt álló dolgozata. 
Jóval gazdagabb forrásanyagot tartalmaznak ezek a kötetek az alsó-magyaror-
szági felekezeti küzdelmeket tanulmányozók számára, s további munkára ösztön-
zés gyanánt a Forgách Imrével lezajlott levélváltáshoz fűzünk néhány megjegy-
zést. A magyar későhumanizmus egyik jeles személyiségeként méltatott Forgách 
portréját néhány új vonással gazdagítja az általunk magyar fordításban4 mellékelt 
1591. december 21-én kelt levél.5 Mivel Szabó András tollán alapos összeállítás 
készült életútjáról,6 ezt nem idézem fel. Csupán arra emlékeztetek, hogy ő sok 
adatot tudott felsorakoztatni a kelet-közép-európai humanistákhoz fűződő kapcso -
latairól Dudith Andrástól Kovacsóczy Farkason és Rimay Jánoson át Karl Žerotinig, 
s ennek az adatsornak a csúcsán az a jól ismert tény áll, hogy Rimay János Justus 
Lipsiushoz írott levelében Pallas magyar ivadékai között említi, s a szép tudo-
mányok legfőbb pártfogójaként méltatja. Másfelől, mivel papjai és támogatottjai 
1  SZABÓ András, Respublica litteraria. Irodalom és művelődéstörténeti tanulmányok a későhumanizmus 
korából, Bp., Balassi Kiadó, 1999 (Régi magyar könyvtár. Tanulmányok, 2), 81, 88, 105, 106, 119–121.
2  SEBŐK Marcell, Humanista a határon. A késmárki Sebastian Ambrosius története (1544–1600), Bp., 
L’Harmattan Kiadó, 2007 (Mikrotörténelem, 1), 209, 214, 310–312.
3  Az 1960-ban indult sorozat jelenleg a 35. kötetnél és az 1595-ös esztendőnél jár. 
4  A szöveg véglegesítésében Latzkovits Miklóstól kaptam köszönettel vett segítséget. 
5  Correspondance de Théodore de Bèze (1591), ed. Hyppolyte AUBERT, Alain DUFOUR, T. 32, Genève, 2009, 
185–190. 
6  De Sigetho Hungariae propugnaculo. Zrínyi album, kiad. KŐSZEGHY Péter, tan., SZABÓ András, Bp., Buda-
pest, MTA Irodalomtudományi Intézet–Akadémiai Kiadó, 1987, (Bibliotheca Hungarica Antiqua, XV), 
8–12.
B
A
LÁ
Z
S 
M
IH
Á
LY
26 p Balázs Mihály
között evangélikusokat és reformátusokat is találunk, Szabó szerint nem lehet 
egyértelműen eldönteni, melyik protestáns felekezetnek volt tagja. 
A most magyarított levélből a trencséni gróf egy másik arcát ismerhetjük meg.
Szerzője a humanista levelezésben megszokottat hajazó módon sorjázza az elo giu mok
érvkészletét, s az egekig magasztalja címzettjét. A szóvirágok mögül ugyanakkor 
előbukkan a nagyon erős felekezeti elfogultság is. Felpanaszolja, hogy a magyar-
országi protestáns főurak között alig van két-három református (magán kívül bizo-
nyára a vizsolyi biblia ügyének későbbi támogatóira, Ecsedi Báthory Istvánra és 
Rákóczi Zsigmondra gondol), s megrendítő képet rajzol fel a bálványimádó kato-
likusok és az ubiquitáriusok támadásainak kitett igaz egyház helyzetéről. Mond-
hatnánk persze, hogy a címzett jóindulatának megszerzésére korbácsolja fel az 
utóbbiak elleni indulatait, de aligha lehet szó csupán retorikáról, hiszen a Jeremiáš 
Parlagi küldetésére vonatkozó sorok nagyon konkrét teendőket sejtetnek. Egészen 
pontosan sajnos nem tudhatjuk, mi volt az a feladat, amellyel útnak bocsátották, de 
bizonyos, hogy Forgácsnak ez a szlovák nemzetiségű és korábban Wittenbergben 
tanult embere nem tanulmányai folytatására, hanem az igaz hitben való megerősö-
désre érkezett,  hiszen már 1592 májusában feladatát elvégezvén vissza is indult. 
Ez Béza 1592. május 20-án kelt, sajnos magyar szempontból kevés konkrétumot tar-
talmazó, s így közleményünkben nem is magyarított válaszleveléből7 derül ki, ahol 
azt írja, hogy a megbízatásának sikeresen eleget tevő Parlagit bízta meg eljuttatá-
sával. Parlagi életútjáról további adatokkal nem rendelkezünk, Szabó Andrásnak 
köszönhetően ugyanakkor felszínre került, hogy egy a szlovákok által használt cseh 
irodalmi nyelven írott, kéziratban maradt verstan szerzőjét is tisztelhetjük benne.8 
A levél első részének legfontosabb tanulsága tehát az, hogy Pallas egy újabb 
magyar ivadékáról derül ki: a történeti művek írását is felölelő tudós erudíció és 
a protestantizmus ügyének esetenkénti közös ápolása egyáltalán nem volt össze-
egyeztethetetlen egyetlen felekezet dogmatikailag hajthatatlan, harcos védelme-
zésével. Újabb dokumentum lehet tehát az ivadékok interkonfesszionalizmusát 
árnyaló, vagy felülvizsgáló megfontolások mellett.9 
Nem kevésbé érdekes a levél befejező része, amelyben Forgách Imre ajándéká-
ról olvashatunk. Talán kevésbé izgalmas a küldött érme teológiai üzenete, hiszem 
ekkorra már kikoptatott pályákon zajlik a katolikusok és a protestánsok közötti vita 
arról, hogy újak és hagyomány nélküliek-e a protestáns hittételek. A katolikusok 
szerint természetesen igen, a protestánsok pedig – közismerten Matthias Flacius 
Illyricus meghatározó szerepe mellett – kimunkálták a testes veritatis koncepciót, 
7  Correspondance de Théodore de Bèze (1592), ed. Hippolyte AUBERT, Alain DUFOUR, Béatrice NICOLLIER, 
T. 33, Genève, 2010,
8  SZABÓ, Respublica litteraria, i. m., 119–121. 
9  Először Keserű Bálint fogalmazott meg ilyet az 1964-es irodalomtörténeti kézikönyv vitája során szüle-
tett tanulmányában. A Rimay-levél filológiáját új alapokra helyező kiemelkedő tanulmány: BENE Sándor,
Rimay vindicatus (Rimay János Justus Lipsiushoz írott leveléről) = Filológia és textológia a régi 
magyar irodalomban: Tudományos konferencia, Miskolc, 2011. május 25–28., szerk. KECSKEMÉTI Gábor, 
TASI Réka, Miskolc, Miskolci Egyetem BTK Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet, 2012, 139–188. 
Forgách Imre és Béza levélváltása p 27
s esetenként nem kis erudícióval tárták fel középkori előfutáraikat. Roppant fontos,
hogy Forgáchnak ebben a vitában megszólaltatható érméje volt, hiszen alig ren-
delkezünk hazai forrásokat arról, hogy a hazai protestánsok képi ábrázolásokat is 
felhasználtak ebben a teológiai összecsapásokban.  
A levél szerint Forgách réginek, Husz János előttinek tartotta a becses érmét. 
A Béza-levelezés kiadói szerint ebben bizonyosan tévedett, s nagyon meggyőző nek
látszó hipotézisük szerint a Forgách által értelmezett és elküldött érme azonos le-
het azzal, amelyből egy tisztázatlan provenienciájú példányt ma is őriznek a genfi
történeti múzeumban. A szakértők szerint ez a szatirikus, elforgatással (Kehr-
medaille) több jelentésűvé váló érme 1560 táján keletkezhetett Hans Reinhart 
műhelyében. 
Az egyik oldalán egy pápa látható tiarával a fején, ám ha 180 fokkal elforgat-
juk, maga a sátán jelenik meg. Ezt a jelentést hangsúlyozza a felirat is: Ecclesia 
perversa tenet faciem Diaboli 666. E szerint a megromlott egyház tehát a sátán 
alakját ölti fel, s az üzenetet egyértelművé teszi az Antikrisztust jelképező szám 
szerepeltetése.     
Az érem másik oldalán egy bíborost látunk, hasonló elforgatással ugyanakkor 
egy bolond tekint ránk. A felirat itt is egyneműsíti az értelmezést: Stulti aliquando 
sapientes, vagyis időnként az ostobákból lesznek a nagy bölcsek.
Ha a levelezés kiadóinak iga -
zuk van, le kell mondanunk arról,
hogy a 14. századig is vissza-
menve próbáljuk felkutatni, mi 
is lehetett Forgách ajándéka, ám 
gazdagabb leszünk egy izgalmas 
koraújkori emlékkel. Jelzést ka-
punk arról, hogy a reformáció
eszméinek ez az eszköze, amely 
különösen a 16. század derekán
volt nagyon népszerű Németor-
szágban, és kimutatható az olasz
heterodoxia különféle csoport-
jainál,10 eljutott Magyarországra 
is. Levelünk írója elgondolkodott 
jelentésükön, s bár tévedett a
datálásban, nem csupán feleke ze -
te istenített első emberét, hanem
bennünket is fon tos emlékkel 
ajándékozott meg. 
10  Antichristo e chiesa romana. Diffusione e metamorfosi d’un libello antiromano del Cinquecento, 
Forme e destinazione del messagio religioso. Aspetti della propaganda religiosa nel Cinquecento, ed. 
Antonio ROTONDÒ, Firenze, 1991, 95–98. 
28 p Balázs Mihály
Függelék 
Forgách Imre levele Théodore de Bèze-hez,
Trencsén, 1591. december 21.
 
(magyar fordítás)
Üdvözlet! Roppant nehezen viselem, legjelesebb férfiú, hogy nem tudok saját-
kezűleg írni Neked e mostani levélírásra kedvező alkalommal. Bár újabban valami-
vel jobban vagyok, gyönge egészségi állapotom és erőtlenségem arra kényszerít, 
hogy titkárom segítségével írjam ezt Neked. Különben persze nem hogy bosszan-
kodnék, hanem – már amennyire tudatlanságom engedi – a legnagyobb örömmel 
és derűvel tenném ezt. Mert bár nagy távolságok választanak el tőled, s nem adatott 
meg, hogy személyesen is találkozhassunk, nem csak hogy ismerem és nagyra be-
csülöm tehetséged soha eléggé nem dicsérhető isteni adományait, melyek számos 
kiváló írásod révén beragyogják az egész földkerekséget, hanem csókjaimmal ille-
tem őket és gyönyörűséget lelek bennük. Így téged, bár testben távol vagy, keblem-
re ölelhetlek és a lehető legjámborabb módon csodálhatlak is. Csodállak és tisz-
tellek, mint tanárt, féllek mint atyát, s mint legfőbb díszemet és ékességemet oly 
sokra becsüllek, mint talán senki a halandók közül.
Ezt te, Theodor Béza, tiszteletre méltó atya és tanítómester, abból is láthatod, 
hogy alumnusom, a pannóniai Hieremias Parlagi, saját elhatározásából, de az én 
biztatásomra határozta el merészen, hogy elinduljon hozzád, a sok pusztaságon át
vezető, a rablók támadásainak és háborús zavargásoknak kitett úton, s ráadásul éppen
ebben a kemény fagyokat hozó, nehéz téli időszakban, mert annyira eltöltötte őt az 
a csodálnivaló vágyakozás, hogy láthasson és megszólíthasson téged, hogy láthassa 
kegyes arcodat és őszülő fejedet, hogy meghallgassa legékesebb beszédeidet, szent-
séges szavaidat, vagy inkább orákulumaidat. Velem földi pályafutásom során, s mint 
mondják, a hanyatló öregség lejtős útján aligha történhet annál örömtelibb és ked-
vesebb, mint hogy Téged erős lélekkel megáldottnak tudhatlak az élők között. Bol-
doggá teszel továbbá, ha azon barátaid közé számlálsz engem, akik őszintén szeret-
nek, és az isteni munkálkodás jeles eszközeként becsülnek és tisztelnek téged. Nagy 
ajándéknak tekinteném, ha erről egy levélben is biztosítanál. Nem terhelnélek azzal, 
hogy sajátkezűen írjál. Teljességgel beérném azzal, ha egy írnokod által írott levelecs-
kében fejeznéd ki irántam való jó indulatodat és akaratodat.
A navarrai Herkulesről11, ama szörnyetegek legyőzőjéről, továbbá a franciák 
helyzetéről jó híreket kaptunk. Hálásak leszünk Neked, kiváló férfiú, ha megerő-
11  A navarrai királyságból a francia trónra került I. Henriket (1589–1610) gyakran nevezték így a protestán-
sok a liga és a spanyolok elleni sikerei idején.   
Forgách Imre és Béza levélváltása p 29
síted ezeket, s ügyeitek állásáról, elsősorban persze egyházaitokéiról alaposabban 
tájékoztatsz. A mi magán és közügyeinkről most aligha szólhatok, mivel aligha van 
olyasmi, ami méltó lenne arra, hogy ily módon és ilyen körülmények között mond-
juk el Neked, egy annyira jeles és kiváló férfiúnak, hiszen „ügyes bajos dolgait a 
kovács is csak egy másik kovácsnak mondja el”12, mint azt megtanulhattuk13. Ha a 
sors engedné, szívesen közölnék veled néhány dolgot nagy titokban (csodálkoz-
nál), olyasmiket, amiket levélben nem írhatok meg, de neked őszintén mindent 
elmondanék. Legyen elég most a következő: egyházainkat részben a római bálvány 
küldöttei, részben pedig az őrjöngő (ahogy nevezik őket) ubiquitáriusok marcan-
golják erősen. A főurak között, akik száma Magyarországon csekély, alig akad kettő 
vagy három, akik Krisztus igazságában egy hitvalláson lennének veled, s az erény, 
a tan, az evangélium, az iskolák, továbbá a hadművészet, őseink egyedüli éke és 
dicsősége, romokban hever.
A legmelegebben ajánlom hát e levél vivőjét a Te és társaid, továbbá a testvérek 
figyelmébe, s nyomatékosan kérem, hogy hathatós és alapos ellenőrzéstek mel-
lett gyarapodjon erkölcseiben és a szentírás ismeretében, s hogy Isten által nek-
tek adott és az egyház által közvetített hatalom alapján tanítsátok meg a romlatlan 
evangélium nyilvános hírdetésére, a szentségek kiszolgáltatására, s hogy levélben 
adjatok számunkra tanúbizonyságot és tanácsot arról, hogy a fennhatóságunk alatt 
működő egyházban hol alkalmazzuk. Semmi sem lenne nekem kedvesebb, mint ha 
ebben számíthatnék Kiválóságod kegyes és jóindulatúan mérlegelő segítségére. Azt 
pedig a szerencse megkülönböztetett ajándékának tekinteném, ha méltónak bizo-
nyulnék a te és a tieid szolgálataira. Az itteni gyülekezetek és hajlott korom ellenére 
magam is szakadatlanul imáinkban foglalunk úgy Téged, mint egész egyházatokat. 
Szent hivatalodhoz méltót cselekszel Te is, ha a tieiddel egyetemben mindennapi 
imádságaidban megemlékezel rólunk, továbbá meggyötört gyülekezeteinkről és 
szerencsétlen hazánkról. Nem kétlem, hogy megérezzük majd imádságaitok ked-
vező hatását.
Elküldök Neked, jeles férfiú, egy (ha nem csalódom) régi uralkodó által veretett 
érmét, elvégre effélét magánszemélyek nem verethettek. Ez világosan megmutat-
ja, hogy az uralkodók miféle becsben is tartották a római pápai bálványt már az 
álhatatos mártír, Husz János és Luther Márton előtt. Nagyon szeretném, ha, akár a 
pápisták közül is, felvilágosítana valaki, aki látta már ezt az érmét, amely világosan 
megmutatja, hogy a régiek mennyire ostobának tartották a pápákat, bíborosokat és 
pátriarkákat, hogy Husz János és Luther megszületése előtt ugyan melyik nemzet-
ség és nép soraiban kapták meg ezek azt az isteni tiszteletet, amelyet most tőlünk 
meg akarnak követelni? Bizonyosan nagy méltánytalanság a pápisták részéről azt 
állítani erről a két kiváló doktorról, hogy ők voltak az elsők, akik támadást mertek 
12  Horatius: Epistulae, II. 116. („tractant fabrilia fabri” = a kovács mesterségre tartozó dolgokat a kovácsok 
beszélik)
13  Az „ut hic scholastica” kifejezést fordítom így. Valójában: ahogy ez az iskolai (olvasmány is tanítja).
30 p Balázs Mihály
indítani a pápák és doktoraik egyháza ellen, hiszen ez az érme teljesen mást bizo-
nyít, mindenki számára világossá teszi, hogy már Luther megszületése előtt voltak 
olyanok, akik támadták a pápákat és bíborosaikat.
Tudjuk, hogy milyen hatalmas erővel ostromolja a savoyai herceg14  városotokat, 
amely a keresztény világ ékessége, s minden imánkban könyörgünk azért, hogy 
tartson meg az Isten benneteket. A szentséges Genf iránti szeretetedhez méltót 
cselekszel, ha tájékoztatsz bennünket arról, hogy hogyan állnak annak a köztár-
saságnak a dolgai. Ha kedvező híreket küldesz, teljesen felfrissíted vele bágyadt 
lelkem. Nem maradt más, mint hogy Kiválóságodat, jeles és szeretett férfiú biztosít-
sam arról a vágyamról, hogy Te és tieid jó egészségnek örvendjetek. Kérem Istent, 
hogy Jézus Krisztus erős vitézeként harcolhass az Antikrisztus országa ellen, hogy 
Isten igéjének fegyverével sújthass le az ostyát imádókra, s hogy minél szélesebbre 
tágíthasd dicsőségének határait.
Kelt Pannoniában, trencséni várunkban 1591 december 24-én.
Forgách Imre Trencsén grófja, 
Trencsén vármegye főispánja, Gímesi szabad báró, 
Komjáti és Maros ura etc.
Uo. sajátkezűleg.
Theodor Bézának Krisztus földi egyháza 
legnagyobb doktorának szeretett barátunknak, 
atyánknak és mesterünknek.
14  A jogilag 1520-tól Savoya hercegeitől független Genf folyamatos küzdelemben állt a katolikus herce-
gekkel. I. Károly Emanuel herceg támadásáról van szó. 


Forgách Imre és Béza levélváltása

Finta, Gábor

A múlt különbözősége — Babits Mihály Októberi ájtatosság

Voigt, Vilmos

Meglepetés: Pázmány imádságos könyvének proverbium-használata

Gromer, Karina

Kern, Anton

Reschreiter, Hans

Rösel-Mauten, Helga

Textiles from Hallstatt : weaving culture in Bronze Age and Iron Age salt mines

Dávidházi, Péter

"Harmadnap" Arany János és a Feltámadás költészete

Somfai, László

A zenetörténeti kánon: konzervatív muzsikusképzés, progresszív zenetudomány? : a művészet kutatása a modern tudományok szorításában

Korinek, László

Tendenciák korunk bűnözésében, bűnüldözésében

Papp, Klára

Püski, Levente

A magyar arisztokrácia társadalmi sokszínűsége, változó értékek és életviszonyok

Fenyvesi, Kristóf

Lahdelma, Tuomo

Intézmények, folyamatok és kutatások a nemzetközi magyarságtudományban : a Jyväskyläi egyetem magyarságtudományi programjának első húsz éve = Institutions, tendencies and research in the international Hungarian studies : the first twenty years of the Jyväskylä University's Hungarian studies program

Vámos, Éva

Vámosné Vigyázó, Lilly

Angol nyelvű összefoglalók = English abstracts of the papers

Not a member yet