REAL-d

Várkonyi, Judit

1 
 
Opponensi vélemény 
Dr. Várkonyi Judit: Patogenetikai és prognosztikus tényezők  
myelodysplasiában, myeloma multiplexben és mastocytosisban 
című MTA doktori értekezéséről 
 
 
Doktori értekezésében a szerző a klinikai hematológia területén a PhD-fokozat óta végzett 
kutatómunkáját összegzi, ennél fogva a mű témája elég szertágazó betegségcsoportokra 
vonatkozik. Az a lényeges közös vonás azonban megállapítható, hogy a helyenként valóban 
nagyszámú beteganyagon fontosnak ítélt klinikai változókat, genetikai markereket, 
polimorfizmusokat elemeztek tudományos igénnyel, ezen belül gyakran molekuláris eltérések 
herediter, prognosztikai, prediktív jellegének megállapításáról van szó. Ez a megközelítés a 
klinikai kutatásban kifejezetten jó választásnak tűnik, amennyiben kezelőorvosként a betegek 
kiválasztását, a minták vételét és az eredmények klinikai paraméterekkel való összevetését, 
követését közvetlenül tudja irányítani. A munkában a kóros vasanyagcsere, a myelodysplasiás 
szindroma, a myeloma multiplex és a mastocytosis irányában végzett kutatások szerepelnek, 
néhol a témakörök egyébként át is fednek, pl. a vasterhelés jelentősége MDS-ben, myeloma 
és MDS közös kérdései esetében. 
A mű formailag megfelel az MTA doktori értekezés követelményeinek, a szöveges rész 
összesen 75 oldal, az utolsó 4 oldalon az eredetinek vélt megállapítások felsorolásával, melyet 
86 részből álló releváns irodalmi hivatkozás, majd a saját publikációk jegyzéke zár. A dolgozat 
sok táblázatot, diagrammot tartalmaz, melyek legtöbbje magyar nyelven újra lett szerkesztve. 
A táblázatok formátuma, tördelése a célnak még éppen megfelel, néhol azonban kifejezetten 
nehezen áttekinthető, esztétikailag kívánni valót hagy maga után (pl. 3.4.4. C. táblázat).  
A disszertáció szövegének felépítése korrekt, ugyanakkor szerepelnek rendhagyó elemek is. A 
fő fejezetek kijelölése elsősorban az ismertetendő eredmények tagolását szolgálja, és 
nemigen foglalkozik a szerző az egyes fejezetek elejére illeszteni szokásos általános 
felvezetéssel. Az egységes írásmű jellegét támogathatta volna, ha a fejezetek elején a kutatás 
célját és az ennek érdekében eltervezett munkát világosan összefoglalják. Ugyancsak 
hiányolható a klasszikus szerkesztés azon eleme, amely az eredményeket - a kor és az azóta 
2 
 
eltelt időszak szintjén - a betegségről alkotott ismereteink között általánosságban elhelyezi 
(Diszkusszió).   Különösen érdekes lett volna a régebbi (gyakran 10-20 éves), mára már 
meghaladott technológiával kapott eredmények újra elemzése, értelmezése. Általánosságban 
furcsán hat, hogy a sok szép saját eredmény mellé bekerültek olyan, együttműködés 
keretében elkészült, sok szerzős munkák is, melyek mutatósak ugyan, de a saját kontribúció 
jellege és mértéke nehezen megítélhető (pl. Ingram W et al. 2006, Valent P et al. 2010). 
Szokatlan továbbá, hogy az eredeti közlemények közé elhelyezve kongresszusi absztraktok 
valójában sosem közölt eredményeire is hivatkozik a szerző (37. old).  
Tiszteletre méltó ugyanakkor, hogy a szerző a szigorúan vett kutatási eredmények mellett a 
legtöbb témakörben be tud számolni magyar nyelven végzett társadalmi, ismeretterjesztési 
tevékenységről is (betegcsoport, daganat regiszter, tankönyv, oktatási segédanyag, magyar 
nyelvű összefoglalók, stb.), ezen munkák eredményei az erkölcsi megbecsülés mellett 
scientometriailag természetesen nem elszámolhatók. 
A disszertáció egyik fő kérdése a vasanyagcsere és egyes hematológiai betegségek 
összefüggése. A myelodysplasiákkal foglalkozó rész a 2000-es évek elejétől általánosságban 
hozzáférhető molekuláris genetikai módszerek alkalmazását mutatja be. A genomika 
hőskorában az egyes gének/polimorfizmusok szerepe egyesével került vizsgáltra, a 
bemutatott munkák ennek szellemében a GST-enzim, a TNFa gén promoter régió, az IL-6 és 
receptorának valamint a hemochromatosis gén (HFE, homeostatic iron regulatory protein) 
génpolimorfizmusai kerültek a középpontba, határozott asszociációt az MDS-hez csak az 
utóbbi esetben találtak.  
1. kérdés: Tisztázandó, hogy mai ismereteink alapján a kimutatott HFE szekvencia 
eltérések polimorfizmusnak, vagy funkcióváltozással járó génvariánsnak, ill. 
mutációnak felelnek-e meg, a szövegben ugyanis mindhárom megfogalmazással 
találkozhatunk (pl. 24.oldal).   
2. kérdés: A szerző a két HFE génvariánst összevonva HFE+ csoportot emleget 
továbbiakban. Lehet-e ezeket a dolgozatban alkalmazott módon egységesen kezelni, 
amikor a H63D és a C282Y variáns hordozók vas homeostasisa valójában eltér?  
3. kérdés: Érdekes következtetés, hogy bár a HFE status MM-ben nem okozta a 
vasterhelés fokozódását, ugyanakkor HFE+ MM betegekben a WBC szám a csontvelő 
infiltrációtól függetlenül alacsonynak bizonyult, ami a szerző szerint együttesen 
3 
 
fennálló MDS lehetőségére utal (32. oldal). Volt-e bármely ténylegesen MDS-re utaló 
morfológiai vagy biológiai jel, akár a diagnóziskor, akár a követés során, amely 
támogatná ezt a hipotézist? 
4. Kérdés: Az MDS kórlefolyására vonatkozóan a teljesség kedvéért szintén szerepel 
elemzés a dolgozatban, ebben azonban nem térnek ki az előbb emlegetett vas 
anyagcsere zavarra. Ismert-e a HFE polimorfizmus szerepe az MDS leukémiás 
transzformációjában?    
A dolgozat következő fejezete a Myeloma multiplex génpolimorfizmusaival foglalkozik, aholis 
a korábban az MDS esetében közelebbről megvizsgált génszekvenciák esetében nem, viszont 
a TNF, aTERT, ill. a TERC gének esetében észleltek statisztikailag értelmezhető eltéréseket, 
konkrétan alacsonyabb előfordulást. Itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a szerző 
visszatérően használja a betegcsoporton belüli előfordulásra a „variáns allél gyakoriság” 
kifejezést (pl. 44. oldal), ami a mai molekuláris diagnosztikai gyakorlatban teljesen más 
jelentéssel bír: a szomatikus variánsok egy mintán belüli allélfrekvenciáját (VAF) értjük alatta, 
a két dolog semmiképp nem keverendő. 
5. kérdés: A MM asszociációs genetikai vizsgálatok az egyes géneltérések jellegzetes 
földrajzi eloszlására utal (erre jelen esetben példa a HFE variánsok 35. oldalon 
bemutatott É-D orientációja). Lehet-e akkor nemzetközi tanulmányokban nagy 
betegcsoportokat egységesen kezelni és nem érdemes-e az adatokat minden esetben 
részletes országos/regionális összehasonlító elemzésnek alávetni. A MM tanulmányok 
esetén pl. meglehetősen sok magyar beteg és kontroll került bele a nemzetközi 
tanulmányba, vajon a három vizsgált lókusz esetében külön elemzés történt-e? 
6. kérdés: Az MDS-ben és MM-ben kapott génvariáns/polimorfizmus eredményeket a 
mára nyilvánosan rendelkezésre álló szekvencia adatbázisokból pusztán in silico 
bioinformatikai módszerekkel lehetne-e reprodukálni?  
A folytatásban mindehhez lazán kapcsolódik a MM biológiai hátterének elemzésénél 
klinikailag alkalmazható, laboratóriumi értékekből származtatható AMWBC (albumin/M-
komponens, WBC) pontrendszer vizsgálata, de a szerző meggyőző adatokat mutat be ennek 
prognosztikai hasznáról. Egyetlen hátrány a szélesebb körben alkalmazott nemzetközi score-
ral szemben, hogy M-komponens hiányában nem releváns. A bemutatott klinikai elemzés a 
dolgozat egyik leglátványosabb része, mivel a létező legegyszerűbb módszerrel, már meglévő 
4 
 
laboradatok kombinációjával szignifikáns betegcsoportok keletkeztek. Apró formai hiba, hogy 
a 4.2.1. táblázatból az utolsó oszlop lemaradt (score 2). 
A disszertáció utolsó részében a mastocytosissal kapcsolatos vizsgálatok, genetikai és klinikai-
laboratóriumi eredmények szerepelnek. Az IL6/IL6R problémakör megértéséhez célszerű lett 
volna a hízósejtekre gyakorolt hatást valamely ábrán szemléltetni, mivel nehezen látható át, 
hogy bármely polimorfizmus hogyan befolyásolja az IL6-nak a mastocytákon kifejtett hatását, 
miért lenne várható védő, ill. hajlamosító hatás a neoplasztikus transzformáció 
szempontjából?  
7. kérdés: Sajnos az előfordulási gyakoriságon túl az IL6/IL6R genotípusok esetlegesen 
eltérő szerepe mastocytosisban nem került ismertetésre, elemzésre. Lehet-e tudni 
valamit a kimutatott génpolimorfizmusoknak a daganat jelentkezésében, 
lefolyásában, agresszivitásában játszott szerepéről? 
 
A doktori értekezés alapos vizsgálata után az a véleményem, hogy a számos újszerű, nagyrészt 
molekuláris alapú megközelítés, az elsők között közölt hipotézisek, beteg adatbázisokon 
alapuló észlelések, hazai és nemzetközi együttműködések meggyőzően igazolják a jelölt 
kutatói elhivatottságát és képességeit, valamint, hogy a benyújtott mű az MTA doktori cím 
formai és tartalmi követelményeit egyértelműen meghaladja. Javaslom tehát az eljárás utolsó 
szakaszának lefolytatását, a nyilvános védés lebonyolítását. Kérdéseim megválaszolása után 
az MTA doktori cím odaítélését készséggel támogatni tudom. 
 
 
Debrecen, 2021. szeptember 16.     Prof. Dr. Méhes Gábor 
                az MTA doktora  
 


Pathogenetikai és prognosztikus tényezők myelodysplasiában, myeloma multiplexben és mastocytosisban

Kecskés D., Gusztáv

Az 1956-os magyar menekültek nemzetközi befogadása

Késmárky, Gábor

Hemoreológiai és angiológiai vizsgálatok verőérbetegségekben

Bondár, Mária

A késő rézkori fémművesség magyarországi emlékei

Hír, János

A Pannon-medence középső miocén gerinces lelőhelyeinek rágcsálófaunája (Mammalia, Rodentia)

Ronkay, Ferenc György

Poli(etilén-tereftalát) újrahasznosítása keverékek és kompozitok fejlesztésével

Deák, András

Felületmódosított arany nanorészecskék önszerveződése és optikai tulajdonságai

Sáfrán, György

Vékonyrétegek előállítása és vizsgálata innovatív módszerekkel, különös tekintettel az egyminta elvű mikrokombinatorikára

Faitli, József

Kontinuitási elmélet és ipari alkalmazásai durva diszperz rendszerek viselkedésének a jellemzésére

Vekerdy, Zoltán

Optikai és mikrohullámú földmegfigyelési adatok integrációja és agrohidrológiai értékelése

Not a member yet