REAL-d

Bagoly, Zsuzsa

Hemosztázis vizsgálatok cerebrovaszkuláris kórképekben: új biokémiai és klinikai vonatkozások

Gaszner, Balázs

A stresszválasz és a hangulatzavarok hátterében álló neuropeptiderg mechanizmusok vizsgálata rágcsáló modellekben

Németh, Péter

Aszteroida-becsapódáshoz köthető összetett gyémántszerkezetek

Bereczki, Csaba

A krónikus vesebetegség közvetett és közvetlen gyermekkori okai

Pásztor, Gabriella

Exploring the secrets of elementary particles at the CERN LEP and LHC colliders = Az elemi részecskék titkainak feltárása a CERN LEP és LHC ütköztetőinél

Dóczi, Róbert

A mitogén-aktivált protein kináz (MAPK) jelátvitel szerepe a növények környezeti adaptációs folyamataiban

Monostory, Katalin

Citokróm P450 enzimekhez köthető gyógyszer-metabolizmus a gyógyszerbiztonság tükrében: az in vitro megközelítéstől a klinikai alkalmazásig

Székvölgyi, Lóránt

Új dimenziók a genomszerkezet kutatásban

Papp, Júlia

               papp.julia_12_22
               papp.julia_12_22
               papp.julia_12_22
               papp.julia_12_22
               papp.julia_12_22
               papp.julia_12_22
               papp.julia_12_22
               papp.julia_12_22
               papp.julia_12_22
               papp.julia_12_22
               papp.julia_12_22
               papp.julia_12_22
               papp.julia_12_22
               papp.julia_12_22
               papp.julia_12_22
               papp.julia_12_22
               papp.julia_12_22
               papp.julia_12_22
               papp.julia_12_22
               papp.julia_12_22
               papp.julia_12_22


A mohácsi csata és II. Lajos a 16–19. századi képzőművészetben

Patay-Horváth, András

1 
 
Patay-Horváth András: Tranformations of Pelops - Myths, Monuments, and Cult 
Reconsidered 
 
Tézisek 
 
I. Tudománytörténeti előzmények és a dolgozat célkitűzései 
Pelops fontos és közismert mitikus alak volt az ókorban. A hagyomány szerint Kis-Ázsiából 
származott, ahol már gyermekként is fontos szerep jutott neki. Apja, Tantalos ugyanis lakomára hívta 
az olymposi isteneket és ennek során saját fiát főzte meg és tálalta fel nekik eledelül. Az istenek 
azonban feltámasztották, sőt még ki is tüntették Pelopsot, az általános felfogás szerint azzal, hogy a 
vállát illetve a lapockacsontját elefántcsontból pótolták. Amikor aztán felserdült, Pelops versenyre 
kelt Oinomaosszal, Pisa ill. Élis királyával hogy megszerezze annak meseszép lányát, Hippodameiát. 
Oinomaos ugyanis csak ahhoz volt hajlandó feleségül adni a lányát, aki gyorsabbnak bizonyult nála 
egy kocsiversenyben. Pelops isteni pártfogással vagy a másik változat szerint Oinomaos 
kocsihajtójának, Myrtilosnak a megvesztegetésével nemcsak hogy győzött a versenyen, hanem 
rögtön megkapta apósának az egész birodalmát is (Oinomaos ugyanis balesetet szenvedett és 
meghalt a verseny során vagy egyenesen Pelops ölte meg). A népmesékre emlékeztető történet 
azonban nem a népmesékben megszokott módon, hanem Hippodameia és Pelops elkeseredett 
viszályával és a család generációkon át tartó meghasonlásával zárult. 
Pelops alakja megtestesíthette a mérhetetlen politikai hatalmat, a hősies, mindent legyőzni képes 
szerelmet és egyben a sikeres életpályát is. Annak ellenére, hogy tettei morális szempontból 
meglehetősen aggályosak voltak (győzelme eléréséhez ugyanis nemcsak megvesztegetésre, árulásra 
volt szüksége, hanem később egy alattomos gyilkosságot is elkövetett, megölte az őt győzelemhez 
segítő Myrtilost), házassága tragikusan végződött, legkedvesebb fia korán gyilkosság áldozata lett és 
egész családjára átkok súlya nehezedett, nevét (különösen a hellénisztikus korban) valódi személyek 
neveként is megtaláljuk és mítoszai a római kor végéig ismertek és kedveltek lehettek az egész 
birodalom területén.  
A Pelopsra vonatkozó írott és tárgyi forrásanyag mindazonáltal nem kifejezetten bőséges és a 
legfontosabb forrásokat (Pindaros első olympiai ódáját valamint Pausanias művét) már igen régóta 
kutatják. A teljes rendelkezésünkre álló írott és képi forrásanyagot is már összegyűjtötte és 
áttekintette egy 2012-ben megvédett francia doktori disszertáció. Egyes részletproblémákat, így 
például Pelops nevének és mítoszainak eredetét, tetteinek ábrázolásait és olympiai kultuszát illetve 
annak kialakulását vagy Pindaros mítoszrevíziójának kérdéseit nagyon intenzíven kutatták már eddig 
is, de mindezen témák együttes vizsgálatára, a hagyomány átfogó, részletes és multidiszciplináris 
vizsgálatára eddig még nem volt példa. A dolgozat ezt a hiányt kívánja pótolni egyúttal pedig arra is 
felhívja a figyelmet, hogy az eddigi kutatások eredményei sok esetben alapvető pontokon szorulnak 
módosításra. 
Közismert tény továbbá, hogy már a legkorábbi görög költők és valamennyi képzőművészeti alkotás 
készítője is azt feltételezte kortársairól, hogy teljesen tisztában vannak Pelops hányattatásaival illetve 
viselt dolgaival és ezért elegendő volt ezekre csak röviden utalni. Azt a kérdést azonban csak ritkán 
tették fel, hogy minek köszönhető Pelops feltűnően korai és széleskörű ismertsége, és az eddig 
felvetett magyarázatok közül véleményem szerint egyik sem állja meg a helyét. Mivel pedig ez az 
eddig viszonylag keveset tárgyalt kérdés szerintem alapvető fontossággal bír, ezért a dolgozat 
központi fejezeteiben erre keresek koherens magyarázatot. 
 
               patay-horvath.andras_44_22
2 
 
II. Források, módszerek 
Pelopsot már Homéros is említi és alakja rövid utalások formájában szerepel Hésiodos, Tyrtaios és 
Hekataios műveiben is. Ábrázolásait megtaláljuk érmeken, mozaikokon, síremlékeken (etruszk 
hamvurnákon és római szarkofágokon) de leginkább vázaképeken (amelyek persze sokszor, leginkább 
Dél-Itáliában, sírokat díszítettek vagy sírbatételre készültek). Dolgozatomban ezeket az emlékeket 
illetve költői alkotásokat nemcsak külön-külön, hanem összefüggéseikben és többféle szaktudomány 
(régészet, történettudomány, nyelvészet) nézőpontjából is vizsgálom, figyelembe véve eddig kevéssé 
kutatott témákat, legfőképp a népmesei ill. néprajzi párhuzamokat valamint Pelopsnak a 
Peloponnésos nevével való kapcsolatát.  
A disszertációban a Pelops mitikus életrajzát alkotó egyes epizódok (Tantalos lakomája, kocsiverseny, 
olympiai játékok alapítása, stb.) minél teljesebb feldolgozására törekedtem. Ennek érdekében 
igyekeztem feltárni, hogy hol, mikor és milyen körülmények között jöttek létre az egyes 
mítoszvariánsok ill. a különféle földrajzi lokalizációk (pl. Lesboson vagy Olympia környékén) és milyen 
okok állhattak egyes görög, etruszk és római ábrázolások illetve ábrázolás-típusok megjelenésének a 
hátterében.  
A disszertáció három részre oszlik. Az elsőben a Pelopsra vonatkozó ránkmaradt ókori hagyományt 
tárgyalom, a másodikban néprajzi, régészeti és nyelvészeti módszerek együttes alkalmazásával és 
különféle párhuzamok segítségével a hagyomány keletkezésének lehetséges magyarázatát adom, míg 
az utolsó részben a hagyomány újkori átalakulását mutatom be. Az első rész két fejezetre oszlik: az 
elsőben a Tantalos lakomájára és a kocsiversenyre vonatkozó szöveges és képi forrásokat, valamint a 
különféle lokailzációs kísérleteket és a történetek ókori illetve újkori racionalizáló magyarázatait, a 
másodikban a Pelops uralkodására és fiainak, lányainak történetére vonatkozó híradásokat mutatom 
be.  
A második részben először Pelops lapockacsontjának és feltámasztásának néprajzi párhuzamait 
vizsgálom (3. fejezet), aztán a kocsiverseny mítoszát illetve Pelops olympiai kultuszának kialakulását 
(4. fejezet). Végül a Pelops név lehetséges magyarázataiból és a mítosz többi szereplőjének nevéből 
kiindulva a Peloponnésos félsziget nevének eredetét igyekszem minden eddiginél alaposabb vizsgálat 
tárgyává tenni (5. fejezet).  
Az utolsó részben először a hős újkori, mindeddig alaposabban még soha nem vizsgált irodalmi és 
képzőművészeti utóéletét mutatom be (6. fejezet) végül pedig az olympiai Zeus-templom keleti 
oromcsoportjának szerteágazó problémáit tárgyalom (7. fejezet). Ez az eset azért érdemel különös 
figyelmet, mert ebben a jelentős szoborcsoportban Pausanias híradása nyomán mindenki Pelops 
legnevezetesebb ábrázolását vélte látni, pedig az általam már többször is kifejtett elképzelés szerint 
valójában itt nem is Pelopsról, hanem egy ókori eredetű félreértésről illetve szándékos 
félremagyarázásról és annak terebélyes utóéletéről van csupán szó.  
A disszertáció függeléke a Pelopsra vonatkozó, véleményem szerint legfontosabb ókori írott források 
gyűjteményét tartalmazza angol fordításban. A szövegek nagyjából keletkezésük kronológiai 
sorrendjében követik egymást és helyet kaptak köztük az ókori szövegekhez fűzött különféle eredetű, 
sokszor névtelen és teljességgel keltezhetetlen ókori magyarázatok is, mert sok esetben ezek olyan 
információkat szolgáltatnak, amelyek más formában nem maradtak ránk.  
 
 
 
               patay-horvath.andras_44_22
3 
 
III. Főbb eredmények 
 Pelops mítoszai nem beavatási szertartásokból vagy valamiféle más eddig feltételezett 
módon jöttek létre, hanem az őskorból származó és a vadászattal kapcsolatos 
elképzelésekből erednek. Ez az oka annak, hogy a világ minden pontján (Indiától Afrikán át 
Amerikáig és természetesen Európában is sokfelé) megtalálhatók a párhuzamai.  
 A Pelops megfőzésével és feltámasztásával illetve lapockacsontjának pótlásával szoros 
hasonlóságot mutató történetek között vannak népmesék (Machandelboom, Haselshexe 
valamint számos, a nemzetközi klasszifikációban ATU 750 számon nyilvántartott elbeszélés), 
középkori eredetű (pl. Szt. Patrickhoz, az ulsteri katedrálishoz illetve Vincent Ferrerhez 
kötődő) legendák és sámántörténetek is. A magyar népmesék között Vas Laci feldarabolása 
és újjáélesztése olyan meglepő hasonlóságokat mutat Pelops történetével, hogy arra már a 
nemzetközi kutatás is felfigyelt. A váltott vagy cserélt gyermek (Wechselbalg) megfőzésének 
Magyarországon is adatolt szokása szintén figyelemre méltó.  
 A mitikus kocsiverseny legjobb antik párhuzamának az Atalanté kérői számára rendezett 
futóversenyt tartom, és természetesen ebben az esetben is számos népmesei párhuzamra 
(pl. ATU 329 vagy 851) lehet felfigyelni. Összességében az ATU 313 számon szereplő 
(„mágikus menekülés” vagy „segítő lány” néven is ismert) világszerte ismert mesetípusról van 
szó. 
 Elvetendőnek gondolom azt az elképzelést, miszerint a mítosz legkorábbi változata szerint 
Pelops és Oinomaos kocsiversenye Lesbos szigetéhez vagy a Peloponnésos északkeleti 
részéhez vagy akár Olympia vidékéhez kötődne. Valószínűbb, hogy a történet különféle 
változatai szinte mindenütt megtalálhatók voltak, legrégiesebb formájukban pedig 
Arkadiában maradtak meg: ezen a vidéken (Pheneos) volt Myrtilos sírja (Paus. 8.14.10-12) és 
Pelops kocsiját is a közeli Phliousban látta Pausanias (2.14.4), Oinomaost több ókori szerző is 
arkadiainak mondja (Philostratos, Imag. 1.17, ps-Lukianos, Charid. 19) és a Stymphalos 
arkadiai király legyőzéséről szóló történet (Apollodoros, Bibl. 3.12.6) igen régies vonásokat 
mutat. 
 Pelops alakját és mítoszait minden korban és minden helyen más és más célokra használták. 
A mitikus kocsiverseny története nyilván az olympiai játékok kialakulásával együtt jött létre, 
feltehetően még a Kr.e. 8. században. Valószínű, hogy a Kr.e. 7. században Lesboson uralkodó 
Penthilidák illetve az ő uralmukat megdöntő Myrsilos tyrannos személyének köszönhető a 
mítosznak a szigettel való szoros kapcsolata. A Kr.e. 6. században a Tegeával folytatott 
háborúban a spártaiak azért bíztak Orestés csontjainak mágikus segítő erejében, mert 
Orestés őse Pelops volt, akinek lapockacsontja már a hagyomány szerint segített egy hasonló 
esetben, ti. a görögöknek Trója bevételében. A görög-perzsa háborúk idejében pedig a 
spártaiak és szövetségeseik Pelops leszármazottainak tekintették magukat és ezen a néven 
állítottak egy szokatlanul fényűző fogadalmi ajándékot Olympiában. 
 Pindaros az első olympiai ódában az eddigi elképzelésekkel ellentétben alapvetően nem 
tagadja a Pelops megfőzéséről szóló korábbi mítoszvariánst, és nem helyettesíti a 
hátborzongató történetet egy másik, általa kitalált verzióval, hanem csak kiegészíti a 
hagyományos történetet és egy részletét alakítja át az adott alkalomhoz illetve 
megrendelőjének, a syrakusai Hierónnak a kívánságaihoz, elvárásaihoz igazodva. Ez a 
gondolat részletesebb kifejtést igényelt, időközben több konferencián is előadtam és a 
kézirat jelenleg megjelenés alatt áll. 
 A Pausanias (5.13.7) által említett Tantalos-tó közkeletű lokalizációja (Karagöl) szerintem 
téves és valójában nem is egy tóról, hanem inkább a Sipylos-hegy (ma: Spil Dag) tövében, a 
mai Manisa (ókori Magnésia) közelében elterülő és az Ovidius (met. 8.619-726) által 
               patay-horvath.andras_44_22
4 
 
megörökített Philémón és Baucis történetben szereplő (ott néven nem nevezett) mocsárról 
volt szó. A Pausanias (7.24.13) által említett Saloé-tó (Plinius, nat. hist. 5.117 szerint stagnum 
sale) ugyanezt a mocsarat jelölte. Ezen elképzelés a disszertáció írása közben önálló 
tanulmányként is megjelent. 
 A Peloponnésos nem Pelopsról kapta a nevét, ahogy ezt az ókori hagyomány egyöntetűen 
állítja, hanem a mitikus hős a földrajzi név magyarázatául jött létre. A szó eredetileg egy állat, 
az őstulok illetve az Olympia környékén vadon élő és a szentély fő vonzerejét alkotó 
szarvasmarhák elnevezése lehetett. Ezen elméletet már korábban is publikáltam, de a 
disszertációban néhány lényeges ponton kiegészítettem. 
 Pelops olympiai kultusza, mint azt már korábban is feltételeztem, Artemis kultuszával állt 
szoros kapcsolatban és a geometrikus korba nyúlik vissza, amikor a név még nem egy 
személyt, hanem állatot jelölt. A távoli vidékekről érkező arisztokraták a környékbeli állatok 
vadászata illetve befogása céljából érkeztek ide és az állatok úrnőjének ajánlották fel a kis 
állatszobrokat. 
 Pelops legkorábbi irodalmi említésekor (Homéros Il. 2.102) használt jelzője (pléxippos) 
véleményem szerint nem a mítoszból, hanem az olympiai kultuszból ered és nem kocsihajtót 
vagy egyszerűen lószeretőt, hanem lóijesztőt jelentett, emléke pedig az Olympiában oly 
fontos szerepet játszó Taraxippos alakjában élt tovább. 
 Ikonográfiailag és ikonológiai szempontból sem tűnik valószínűnek, hogy az olympiai Zeus-
templom keleti oromcsoportján Pelops és Oinomaos kocsiversenyének előkészületeit 
ábrázolták volna. Pausanias idevonatkozó híradása (5.10.6-7) a helyi idegenvezetők 
tévedésén alapszik. Ezt a gondolatot már többször is publikáltam az elmúlt években, ezért 
részletes kifejtés helyett csak rövid összefoglalásra szorítkoztam. 
 
Összegzésként feltételezhető, hogy Pelops kezdetben leginkább egy népmesei öreg király alakjára 
hasonlított, akinek uralma az egész félszigetre kiterjedt és neve ily módon magyarázatul szolgált a 
földrajzi név eredetére. Ezenkívül pusztán annyi volt a szerepe, hogy feladatot adott egymással 
vetélkedő fiai számára illetve kiházasította a lányait. A szokatlanul nagy kiterjedésű birodalom 
megszerzése azonban már önmagában is mitikus/mesei magyarázatra szorult és így Pelops magára 
öltötte a népmesék ifjú hősének alakját, aki egy lehetetlennek látszó feladat teljesítésével szerezte 
meg magának a gyönyörű királylányt és elődjének birodalmát. A történet magvát alkotó kocsiverseny 
a mágikus menekülés ősi típusából származott, és mivel ebben az elbeszélés-típusban az üstben 
történő megfőzés és újjászületés is fontos szerepet játszik, ezért ez az epizód is belekerült Pelops 
mitikus életrajzába. Az öreg király alakjához ily módon társulhatott az ifjú lánykérő illetve az 
újjászületett gyermek története.  
Ezek a különféle szerepek azonban aligha voltak összeegyeztethetők egymással és nem meglepő, 
hogy az ókorban nem is történt kísérlet az ifjú hős és az öreg király életrajzának összekapcsolására. Ez 
csak a 19. és a 21. században következett be, amikor Pelops egy-egy hatalmas lélegzetű trilógia 
főszereplőjévé lépett elő. Mindkét művet, a cseh melodrámát és a mai amerikai regényt is 
részletesen bemutatom, mert mindkettő jellegzetes, a művek keletkezési korát jól tükröző vonásokat 
mutat. Bár Pelops alakját mindkettőben az ókori források adatainak messzemenő 
figyelembevételével alkották meg, az összkép mégis eléggé eltér attól, ahogyan az ókorban látták 
Pelopsot: az egykor az istenek pártfogoltjaként győzedelmeskedő hős előbb egy femme fatale-lá 
torzult Hippodameia szerencsétlen áldozataként végül pedig egy gátlástalan, hatalomvágyó 
kalandorként jelenik meg. 
 
               patay-horvath.andras_44_22
5 
 
 
IV. A témában megjelent korábbi publikációim 
 Zur Rekonstruktion und Interpretation des Ostgiebels des Zeustempels von Olympia, 
Mitteilungen des Deutschen Archäologischen Instituts Athenische Abteilung 122, 2007 [2008], 
161-206. 
 Adopting a New Approach to the Temple and its Sculptural Decoration, in: A. Patay-Horváth 
(ed.): New Approaches to the Temple of Zeus at Olympia, Newcastle 2015, 1-15. 
 The origins of the Olympic Games, Budapest, 2015. 
 Pelops and the Peloponnese, Orbis Terrarum, Internationale Zeitschrift für historische 
Geographie der Alten Welt 15, 2017 [2018], 113-130. 
 Greek Geometric Animal Figurines and the Origins of the Ancient Olympic Games, ARTS 9: (1) 
20, 2020: https://www.mdpi.com/2076-0752/9/1/20. 
 The Descendants of Pelops in the Fifth Century BC, Hermes 2021/3, 149, 260-279. 
 Tantalus and Saloe. Two lakes or a marsh and the mythical topography of Mount Sipylos, in: 
Experiencing the Landscape in Antiquity 2, edited by Armando Cristilli, Fabio de Luca, 
Gioconda di Luca and Alessia Gonfloni, (Oxford, 2022) 351-354. 
               patay-horvath.andras_44_22


Transformations of Pelops – Myths, Monuments, and Cult Reconsidered

Not a member yet