Repository of the Academy's Library
Not a member yet
212609 research outputs found
Sort by
Vérnyomás-variabilitás mérése és klinikai értéke | Measurement of blood pressure variability and the clinical value
No full textA szerzők összefoglalják és elemzik a vérnyomás-variabilitásról szóló irodalmi adatokat. Bemutatják a vérnyomás-variabilitás mérési típusait, azok klinikai értékét, összefüggésüket a szervi károsodásokkal és a cardiovascularis események megjelenésének kockázatával. Jellemzik a prognosztikai értékre vonatkozó adatokat és áttekintik a különböző antihipertenzív szereknek a vérnyomás-variabilitásra kifejtett hatásait. Véleményük szerint ma már bizonyítottnak tekinthető, hogy a hypertonia kezelése során a vérnyomáscélérték elérése mellett törekedni kell a vérnyomás-variabilitás csökkentésére, a vérnyomás-fluktuáció befolyásolására, mert ez jelenti az egyik legnagyobb veszélyt a hypertoniás egyén számára. Beszámolnak a hazai tapasztalatokról is. Reményteljesnek tartják, hogy a nemzetközi irányelvekben a vérnyomás-variabilitás mérése teret nyert. Orv. Hetil., 2014, 155(42), 1661–1672.
|
Authors have collected and analyzed literature data on blood pressure variability. They present the methods of blood pressure variability measurement, clinical value and relationships with target organ damages and risk of presence of cardiovascular events. They collect data about the prognostic value of blood pressure variability and the effects of different antihypertensive drugs on blood pressure variability. They underline that in addition to reduction of blood pressure to target value, it is essential to influence blood pressure fluctuation and decrease blood pressure variability, because blood pressure fluctuation presents a major threat for the hypertensive subjects. Data from national studies are also presented. They welcome that measurement of blood pressure variability has been included in international guidelines. Orv. Hetil., 2014, 155(42), 1661–1672
Bázisinzulinanalóg-kezelés elkezdésével együtt végzett csoportos betegedukáció hatásának vizsgálata a glykaemiás értékekre és az önellenőrzési aktivitásra | The effect of patient education on glycemic status and self-monitoring activity in type 2 diabetic patients recently switched to basal insulin analogue treatment
No full textBevezetés: A 2-es típusú cukorbetegség kezelésében a gyógyszeres kezelés mellett döntő jelentősége van a betegoktatásnak. Célkitűzés: A szerzők arra a kérdésre kerestek választ, hogy a 2-es típusú diabetesben szenvedő betegeknek nyújtott csoportos edukáció fejt-e ki pozitív addicionális hatást a cukorháztartásukra és életvezetésük egyes jellemzőire. Módszer: A beavatkozással nem járó vizsgálatba 18–75 év közötti betegeket vontak be. Az edukált betegeket a betegedukációt biztosító centrumok, a kontrollbetegeket a hagyományos cukorbeteg-tanácsadást végző centrumok vonták be a vizsgálatba. Eredmények: Kiinduláskor az edukációs csoport betegei fiatalabbak voltak, rövidebb volt a diabetesanamnézisük és jobb vércukorháztartással rendelkeztek. A kontroll- és az edukációs csoportban a HbA1c változása –1,41% vs. –1,23% (p = 0,277), az éhomi vércukorszinté –1,89 mmol/l vs. –1,88 mmol/l (p = 0,854) volt. A postprandialis vércukorszintben a kontrollcsoportban lehetett szignifikánsan nagyobb csökkenést kimutatni: (–2,88 mmol/l vs. –2,26 mmol/l; p = 0,010). A kontrollcsoport betegeinek testtömegindex-értéke lényegében változatlan maradt, míg az edukációs csoporté szignifikánsan csökkent. Az edukációs csoportban az 1. és a 3. edukációs alkalom között nőtt az önellenőrzési napok száma és a betegek fizikai aktivitása. Következtetések: Az induláskor meglévő különbségek valószínű magyarázata, hogy az edukációs csoportokba a fiatalabb, motiváltabb, jobb anyagcsere-állapotban lévő betegek léptek be. Az edukáció a vércukorháztartásban nem, de a testtömegindexben kedvező változással járt együtt. Az edukált betegek körében javuló önellenőrzési aktivitást és több testmozgást lehetett kimutatni. Orv. Hetil., 2014, 155(43), 1713–1721.
|
Introduction: In addition to medications, patient education is thought to have important beneficial effects in the management of patients with type 2 diabetes mellitus. Aim: The aim of the authors was to evaluate the additional effect of patient education on glycemic control and some aspects of lifestyle in a non-interventional study. Method: Patients between the ages of 18 and 75 were involved. Study sites which provided standardized education program recruited educated patients, while sites which provided diabetes counseling recruited control patients. Results: Patients included in the educated group were younger, had an earlier detection of diabetes, and had better baseline glycemic control. Changes of HbA1c levels in the control and educated group arms were –1.41% and –1.23%, (p = 0.277) and the changes of fasting blood glucose levels were –1.89 mmol/L and –1.88 mmol/L (p = 0.854) in the control and educated groups, respectively. The changes in postprandial glucose levels were significantly greater in the control group (–2.88 mmol/L vs. –2.26 mmol/L in the educated group, p = 0.010). Body mass index in the control group did not actually change between baseline and end of study, but it decreased significantly in the educated group. In the educated group the number of self-monitoring days and the patients’ physical activity increased between education sessions 1 and 3. Conclusions: The possible reason for baseline differences between the two groups was that younger and more motivated patients with better glycemic control tended to join the education program. Education was associated with beneficial body mass changes but not with improvement in glycemic status. Improved self-monitoring and physical activity can be documented in the group of educated patients. Orv. Hetil., 2014, 155(43), 1713–1721
Delírium: a súlyos kórállapotok közönséges szövődménye | Delirium – a common complication of severe pathological conditions
No full textA delírium leggyakrabban szisztémás zavarok hatására másodlagosan kialakuló neuronalis működéskárosodás okozta összetett tünetegyüttes. A vér-agy gáton átjutó szisztémás megbetegedések központi idegrendszeri manifesztációjaként a figyelmi vigilancia fluktuál, a páciens az őt érő ingereket emiatt helytelenül integrálja, ami inadekvát viselkedési válaszokat eredményez. A delírium az egyik legközönségesebb és legsúlyosabb szövődménye a betegségeknek, különösen az idős és kritikus állapotú személyeknél. Nem vezethető vissza egyetlen etiológiai kórfolyamatra, megértéséhez figyelembe kell vennünk azokat a patofiziológiai mechanizmusokat, amelyek együttműködve zavart idéznek elő az agy integrált működésében. A delírium gyakorisága és a betegségkimenetelre gyakorolt igen kedvezőtlen hatása ellenére alapvetően hiányoznak az ellátásával kapcsolatos professzionális irányelvek. A tünetegyüttes veszélyeztető állapot, intenzív klinikai figyelmet, gyakran intenzív terápiás ellátást igényel. Bizonyítékokon alapuló kezelési módok mellett az ismert kockázati tényezők tudatos és célzott szűrésével, fennállásuk esetén elhárításukkal jelentős befolyásunk lehet a delírium megelőzésére is, ami rendkívül jelentős tényező a kritikus állapotú betegek gyógyításában. Orv. Hetil., 2014, 155(48), 1895–1901.
|
Delirium is a complex syndrome caused most often by secondary neuronal dysfuncions due to systemic disorders. Because of the central nervous system manifestations of the general disease processes that are getting through the blood-brain barrier, the vigilance of attention flucutates and, therefore, the integration of incoming stimuli fails – resulting in inadequate behavioral answers. Delirium is one of the most common and serious complications of diseases, particularly in the elderly and patients in critical state. It cannot be traced back to a single etiologic process; one should consider all those pathophysiologic mechanisms that are interacting with one another simultaneously impairing the integrated functioning of the brain. Despite the high prevalence rate of delirium and the marked adverse effects on the outcome of the underlying disorders, management and therapy are basically lacking professional guidelines. The syndrome is a threatening state, requiring increased clinical attention and often intensive care. Beside evidence based therapeutic methods, conscious, targeted screening of the known risk factors and measures against them when they present themselves may exert remarkable influence on the prevention of delirium, which is also an exceptionally important aspect of the care of patients in critical state. Orv. Hetil., 2014, 155(48), 1895–1901
A malnutritio mérhető klinikai jelei: a testösszetétel – bioimpedancia – vizsgálatok klinikai jelentősége | The measureable clinical signs of malnutrition: the clinical significance of body composition – bioimpedance – analysis
No full textAz alultápláltság – kóros tápláltsági állapot – jelentős többletterhet generál a betegellátásban. A malnutritio különböző formáinak felismerése és kezelése olykor nem egyszerű feladat a kórházi „rutin” során, pedig ahhoz, hogy a kezelési hatékonyságot javítani lehessen, fontos ismeretük és felismerésük. A dolgozat célja az alultápláltság, malnutritio különböző formáinak és azok differenciált vizsgálatának áttekintése. Ezen állapotok felismerésének, szofisztikált vizsgálatának és nyomon követésének ajánlható módja az ismert és következetesen használt klinikai módszerek és a bioelektromos impedanciaanalízis együttes alkalmazása. A tápláltsági állapot és a vele szoros összefüggést mutató testösszetétel rutinszerű vizsgálata és követése jelentős segítséget jelent a malnutritio felismeréséhez és kezeléséhez; alkalmazásának nincs tényleges akadálya napjaink hazai klinikai gyakorlatában. Orv. Hetil., 2014, 155(51), 2016–2020.
|
Undernutrition, or more precisely: malnutrition results in worse outcome in clinical practice. Recognition and treatment of different forms of malnutrition are not unconditionally easy in the daily routine, however, it could lead to significant improvement in the outcome. This review summarizes the most frequent forms of malnutrition and demonstrates the advantages of the systematic use of bioelectrical impedance analysis in patients undergoing chronic treatment either in hospitals or outpatient care. The importance of the method is still underestimated in Hungary as well as many other countries. Orv. Hetil., 2014, 155(51), 2016–2020
Resource and cost efficient selective collection
No full textThe EU has accepted the Waste Framework Directive (WFD) in 2008 setting a 50% recycling target for paper, plastic, glass and metal waste by 2020 and prescribing the obligatory initiation of selective collection by 2015 [1]. These targets are also embedded in the 3rd National Environmental Program of Hungary [2] and the new Waste Management Act proposal. This research is focused on identifying the factors influencing the efficiency of complex selective collection systems. The initiation of a selective collection system results in an increase in recyclables and a decrease in the amount of residual waste. The cost of complex collection system is mainly determined by time of collection and the length of the route of the garbage truck
