Repository of the Academy's Library
Not a member yet
212609 research outputs found
Sort by
A B- és D-vírus hepatitis diagnosztikája, antivirális kezelése. Magyar konszenzusajánlás | Diagnosis and treatment of chronic hepatitis B and D. Hungarian national consensus guideline
No full textA hepatitis B- és D-vírus-fertőzés időben történő felfedezése és kezelése a beteg szempontjából a munkaképesség megőrzését, az életminőség javulását, rákmegelőzést, valamint a betegségmentes várható élettartam meghosszabbodását, a beteg környezete és a társadalom szempontjából a továbbfertőzés veszélyének megállítását és a kezelés révén a későbbi súlyos májbetegségekből adódó jelentős egészségügyi ráfordításigény-csökkenést jelent. Az irányelv célja a 2014. évre érvényes, a kezelőorvosok konszenzusán alapuló kezelési rend rögzítése.
A magyar lakosság 0,5–0,7%-át sújtó hepatitis B-vírus-fertőzés kezelésének indikációja a vírusdiagnosztikán (benne vírusnukleinsav kimutatása), a májbetegség aktivitásának és stádiumának értékelésén (beleértve biokémiai, patológiai és/vagy nem invazív vizsgálómódszereket), valamint az ellenjavallatok kizárásán alapul.
Az ajánlás hangsúlyozza a kivizsgálás során a gyors és részletes virológiai vizsgálatok jelentőségét, a biopszia mellett a tranziens elasztográfia, illetve egyéb, validált, noninvazív tesztek alkalmazhatóságát csakúgy, mint a terápia vezetésében a vírusnukleinsav-titer követésének nélkülözhetetlenségét mind a mellékhatások elkerülése, mind a költséghatékonyság szempontjából. Az idült hepatitis B kezelésében egyaránt első választás lehet a határozott – egyéves – időtartamú pegilált interferon vagy a folyamatos entecavir- vagy tenofovirkezelés, amelyet a hepatitis B felszíni antigén szerokonverziója után még legalább 12 hónapig kell folytatni. Az adefovir leginkább kombinációban javasolható. Nem megfelelő első választás a lamivudin, az ezt már szedő betegeket hatástalanság esetén másik szerre kell átállítani. Fontos az immunszuppresszív kezelésben és/vagy biológiai terápiában részesülő betegek megfelelő antivirális kezelése. Egyidejű hepatitis D esetén pegilált interferon kezelés szükséges. Orv. Hetil., 2014, 155(Szuppl. 2), 25–35.
|
Diagnosis and treatment of hepatitis B and D virus infections mean that the patient is able to maintain working capacity, increase quality of life, prevent cancer, and prolong life expectancy, while the society benefits from eliminating the chances of further transmission of the viruses, and decreasing the overall costs of serious complications. The guideline delineates the treatment algorithms for 2014, which is agreed on a consensus meeting of specialists involved in the treatment of the above diseases. The prevalence of hepatitis B virus infection in the Hungarian general population is 0.5–0.7%. The indications of treatment is based upon viral examinations (including viral nucleic acid determination), determinations of disease activity and stage (including biochemical, pathologic, and/or non-invasive methods), and excluding contraindications. To avoid unnecessary side effects and for cost-effective approach the guideline emphasizes the importance of quick and detailed virologic evaluations, the applicability of transient elastography as an acceptable alternative of liver biopsy in this regard, as well as the relevance of appropriate consistent follow up schedule for viral response during therapy. The first choice of therapy in chronic hepatitis B infection can be pegylated interferon for 48 weeks or continuous entecavir or tenofovir therapy. The latter two must be continued for at least 12 months after hepatitis B surface antigen seroconversion. Adefovir dipivoxil is recommended mainly in combination therapy. Lamivudine is no longer a first choice; patients currently taking lamivudine must switch if response is inadequate. Appropriate treatment of patients taking immunosuppressive medications is highly recommended. Pegylated interferon based therapy is recommended for the treatment of concomitant hepatitis D infection. Orv. Hetil., 2014, 155(Szuppl. 2), 25–35
Miscellaneous. Folyóirat-referátumok
No full textFolyóirat-referátumok. Esetismertetés
Mirizzi-szindróma: ultrahang-
diagnózistól a műtétig.
Esetismertetés (Mirizzi syndrome:
From ultrasound diagnosis to
surgery–A case report)
Pariani, D.,
Zetti, G., Galli, F., et al.
(Azienda Ospedaliera Ospedale di
Circolo di Busto Arsizio, Presidio
Ospedaliero di Saronno, U.O.
Chirurgia Generale e Toracica,
Piazzale Borella, 21047 Saronno,
Olaszország):
Case Rep. Surg.,
2013,
2013,
268760. | Cardiovascularis betegségek
A nagy intenzitású interval edzés az
életmód okozta kardiometabolikus
betegségek esetén: szisztémás
áttekintés és metaanalízis
(High-intensity interval training
in patients with lifestyle-induced
cardiometabolic disease: a
systematic review and meta-
analysis)
Weston, K. S., Wisløff, U.,
Coombes, J. J.
(The University of
Queensland, Brisbane, Ausztrália;
e-mail: [email protected]):
Br. J.
Sports. Med.,
2013 Oct 21. doi:
10.1136/bjsports-2013-092576
[Epub ahead of print] | Gyermekgyógyászat
A megfelelően fejlődött ikrek
növekedési diszkordanciájának
jelentősége (Significance of growth
discordance in appropriately grown
twins)
Harper, L. M., Weis, M. A.,
Odibo, A. O., et al.
(Department of
Obstetrics and Gynecology, University
of Alabama, Birmingham, AL,
Amerikai Egyesült Államok):
Am. J.
Obstet. Gynecol.,
2013,
208
(5),
393.e1–393.e5. | Kardiológia
A mitralis billentyű nagyfokú
elégtelensége súlyos
szívelégtelenségben: újdonságok az
irányelveken túl (Hochgradige
Mitralklappeninsuffizienz bei
fortgeschrittener Herzinsuffizienz:
Neues jenseits der Leitlinien)
Pleger, S. T., Katus, H. A.,
Bekeredjian, R.
(Innere Medizin III,
Kardiologie, Angiologie und
Pneumologie, Universitätsklinikum
Heidelberg, Németország; e-mail:
[email protected]):
Dtsch. Med. Wochenschr., 2013,
138(12),
600–602
Miscellaneous. Folyóirat-referátumok
No full textFolyóirat-referátumok. Kardiológia
Az apixaban- és a warfarinkezelés
összehasonlítása pitvarfibrillációban
szenvedő betegek körében, lezajlott
stroke vagy tranziens ischaemiás
attak után: az ARISTOTLE
tanulmány alcsoportelemzése
(Apixaban compared with warfarin
in patients with atrial fibrillation
and previous stroke or transient
ischaemic attack: a subgroup
analysis of the ARISTOTLE trial)
Easton, J. D., Lopes, R. D., Bahit, M.
C., et al., ARISTOTLE Committees
and Investigators
(Department of
Neurology, University of California-
San Francisco, San Francisco,
CA 94143-0114, Amerikai Egyesült
Államok; e-mail: eastonjd@neurology.
ucsf.edu):
Lancet Neurol.,
2012,
11(6), 503–511. | Sportorvostan
Korosodás, funkcionális kapacitás
és az excentrikus edzés (Aging,
functional capacity and eccentric
exercise training)
Gault, M. L.,
Willems, M. E.
(University of
Chichester, Department of Sport &
Exercise Sciences, College Lane,
Chichester, West Sussex, PO19 6PE,
Egyesült Királyság; e-mail:
[email protected]):
Aging and
Disease,
2013,
4
(6), 351–363. | Szülészet-nőgyógyászat
A szülés módja és a kedvezőtlen
neonatalis kimenetel a terminusban
(Mode of delivery at term and
adverse neonatal outcome)
Walsh, C.
A., Robson, M., McAuliffe, F. M.
([Dr.
Colin Walsh] MRCOG, National
Maternity Hospital, Holles Street,
Dublin 2, Írország; e-mail: colwalsh@
hotmail.com):
Obstet. Gynecol.,
2013,
121
(1), 122–128
Miscellaneous. Levelek a szerkesztőhöz. Folyóirat-referátumok
No full textFolyóirat-referátumok. Kardiológia
Elektromos cardioversio nem
billentyűeredetű pitvarremegésben.
Alábecsüljük a thromboemboliás
kockázatot? (Elektrische
Kardioversion bei nichtvalvulärem
Vorhofflimmern – eine
unterschätzte Gefahr für
Thromboembolien?)
Klein, H. H.
(Medizinische Klinik
II, Schwerpunkt
Kardiologie/Pneumologie, Klinikum
Idar-Oberstein, Németország; e-mail:
[email protected]:
Dtsch.
Med. Wochenschr.,
2013,
138
(24),
1309–1311. | Obezitológia
Elérheti-e a kezelés a bariátriai
sebészet klinikai hatásosságát
és élettani hatásait?
(Can medical
therapy mimic the clinical efficacy
or physiological effects of bariatric
surgery?)
Miras, A. D., le Roux, C. W.
(MRC Institute of Clinical Sciences,
London, Egyesült Királyság; e-mail:
[email protected]):
Int. J. Obes.,
2014,
38
(3)
,
325–333
Vénás portkatéter beültetésével szerzett tapasztalataink 2005–2012 között | Experience with implanted venous access ports between 2005 and 2012
No full textBevezetés: A daganatos betegségeknél alkalmazott kemoterápia során vénagyulladás alakulhat ki, és a vérvétel is nagy fájdalommal, sok nehézséggel járhat. Mindezek elkerülhetők, ha a beteg vénás porttal rendelkezik. Megfelelő tűvel szúrva a port membránját, 2000–2500 alkalommal is használható. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki a vénás port beültetésével szerzett tapasztalataik áttekintését, és annak elemzését, hogy a rászoruló betegeknél a vénás port beültetése optimális időpontban történt-e. Módszer: 2005 és 2012 között vénás porttal rendelkező 63 beteg kórelőzményét retrospektív módon vizsgálták, figyelembe véve a szövődményeket, valamint a portimplantáció időpontját. Eredmények: A 63 beteg közül 22-nél vették ki a portot, ebből 14 esetben azért, mert már nem volt szükség rá, 8 esetben pedig valamilyen szövődmény miatt történt a porteltávolítás. 24 beteg az alapbetegség következtében meghalt. 17 beteg jelenleg is porttal él. Következtetések: A vizsgált periódusban a vénás porttal rendelkező betegek életminősége jelentősen javult, azonban a szerzők kiemelik, hogy a portok beültetése nem az optimális időpontban történt. Orv. Hetil., 2014, 155(25), 986–992.
|
Introduction: During chemotherapy of cancer patients, vein inflammation may develop which may lead to pain and difficulty in blood sampling. The use of implanted venous access ports may overcome these problems. With a correct use of needles, venous port membrane may be pierced 2000–2500 times. Aim: The aim of the authors was to analyze their experience with venous access ports and evaluate whether insertion of venous ports occurred in an optimal time. Method: A retrospective study of 63 patients who received venous access ports between 2005 and 2012 was carried out. Complication rate and the time of venous port insertion were analysed. Results: Of the 63 patients, the venous access port was removed in 22 patients because it was no longer required (n = 14) due to the development of complications (n = 8). 24 patients died from the underlying disease and 17 patients are still alive with the venous port in place. Conclusions: In the period studied patients with venous access ports had an improved quality of life. However, the authors conclude that venous access ports were not inserted in an optimal time. Orv. Hetil., 2014, 155(25), 986–992
Stressz, coping és a pszichikai jóllét összefüggései preklinikai orvostanhallgatók körében | Interrelationships among stress, coping and psychological well-being among preclinical medical students
No full textBevezetés: A stressz-szint már orvostanhallgatók körében is igen magas, ezért fontos lenne felkészítésük a megelőzésre. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki orvostanhallgatók stressz-szintjének, pszichoszomatikus tüneteinek, copingstratégiáinak, valamint az élettel való elégedettségük mértékének vizsgálatát. Módszer: Preklinikai orvostanhallgatókat (N = 155) kérdeztek a Szegedi Tudományegyetemen. Az adatgyűjtésre csoportos formában, önkitöltés útján került sor, önkéntes és anonim módon. Eredmények: A felmérésben részt vevő orvostanhallgatók stresszterheltségi szintje és élettel való elégedettségének mértéke megfelelt a nemzetközi, illetve a hazai adatoknak. Nemek szerint nem volt eltérés az élettel való elégedettség mértékében, a stresszterheltség és a pszichoszomatikus index viszont lányok esetében magasabb volt. Az élettel való elégedettséget elsősorban az észlelt stressz-szint, valamint a copingmódok befolyásolták. Következtetések: Preklinikai orvostanhallgatók stresszterheltsége, pszichoszomatikus tünetképzése, az általuk alkalmazott copingstílusok, valamint az élettel való elégedettség között jelentős összefüggések vannak. Az orvosképzés során szükség van olyan készségek fejlesztésére is, mint a hatékony konfliktusmegoldási vagy stresszkezelési technikák. Orv. Hetil, 2014, 155(33), 1312–1318.
|
Introduction: Because the level of stress is rather high among medical students, it would be important to prepare them for preventing it. Aim: The aim of the authors was to investigate the perceived stress level of medical students, their psychosomatic symptoms, coping strategies and satisfaction with life. Method: Preclinical medical students from the University of Szeged, Hungary (N = 155) participated in the study. Data collection was performed by groups, in self-administered, anonymous and voluntary form. Results: Levels of stress load and satisfaction with life among medical students were similar to previous international and national data. There were no gender differences in the levels of life satisfaction, however, levels of perceived stress and psychosomatic symptoms were higher among girls. Satisfaction with life was primarily related to perceived stress level and the coping methods. Conclusions: The results suggest that there are significant interrelationships among in the levels of perceived stress, psychosomatic symptoms and coping styles among in preclinical students. During medical education there is also a need for improving skills, such as coping and stress management. Orv. Hetil, 2014, 155(33), 1312–1318
A kritikus állapotú betegek táplálása | Nutrition in critical illness
No full textA kritikus állapotú beteg tartósan, gyakran heteken át nem képes önállóan táplálkozni. Az akut szakaszban súlyos fehérje-energia malnutritio alakul ki, ami progresszív izomgyengeséggel jár és hosszabb lélegeztetési, intenzív osztályos és kórházi tartózkodást jelent. A metabolikus folyamatok ismeretében meg kell határozni az energia- és fehérjebevitel célértékeit, ellenőrizni kell ezek teljesülését. Az enteralis táplálás elsődlegesen javasolt, az emésztőrendszer toleranciazavara miatt azonban gyakran parenteralis kiegészítés szükséges. Úgy tűnik azonban, nincs előnye a korai, egy héten belül kezdett parenteralis kiegészítésnek. Szakértői vélemények szerint a fehérjecélérték növelése mérsékelheti az izomvesztést. Ugyancsak további vizsgálatok szükségesek az immunnutríció, a zsírsavak és a mikrotápanyagok hatására vonatkozóan. Orv. Hetil., 2014, 155(51), 2048–2053.
|
Critically ill patients are often unable to eat by themselves over a long period of time, sometimes for weeks. In the acute phase, serious protein-energy malnutrition may develop with progressive muscle weakness, which may result in assisted respiration of longer duration as well as longer stay in intensive care unit and hospital. In view of the metabolic processes, energy and protein intake targets should be defined and the performance of metabolism should be monitored. Enteral nutrition is primarily recommended. However, parenteral supplementation is often necessary because of the disrupted tolerance levels of the gastrointestinal system. Apparently, an early parenteral supplementation started within a week would be of no benefit. Some experts believe that muscle loss can be reduced by increased target levels of protein. Further studies are needed on the effect of immune system feeding, fatty acids and micronutrients. Orv. Hetil., 2014, 155(51), 2048–2053
Az angiogén faktorok szerepe praeeclampsiában | The role of angiogenic factors in preeclampsia
No full textA praeeclampsia az egyik leggyakoribb és legsúlyosabb terhességi kórkép, kezelése a mai napig a szülészet nagy kihívása. A kórkép pontos etiológiája az elmúlt évtizedek kutatásainak ellenére nem kellően tisztázott. A 2000-es évek elején a praeeclampsia kórélettanának kutatása az angiogenezist befolyásoló faktorok felé irányult. A legtöbbet vizsgált molekula a méhlepényi eredetű növekedési faktor és a szolúbilis fms-like tirozin-kináz-1, amelyek szerepét a betegség patomechanizmusában számos tanulmány igazolta. Az eddigi vizsgálatok az antiangiogén faktorok szintjének emelkedését és a proangiogén faktorok szintjének csökkenését mutatták ki már a praeeclampsia klinikai tüneteinek megjelenése előtt. Jelenlegi ismereteink szerint az antiangiogén fehérjék tehetők felelőssé a praeeclampsiában kialakuló endothelkárosodásért. A méhlepényi eredetű növekedési faktornak és a szolúbilis fms-like tirozin-kináz-1-nek a betegség előrejelzésében és kezelésében fontos szerepe lehet. A két fehérje szérumszintjének meghatározására gyorstesztek állnak rendelkezésünkre. Az antiangiogén hatású szolúbilis fms-like tirozin-kináz-1-nek az anyai vérkeringésből történő kivonása új terápiás lehetőséget jelenthet a jövőben a praeeclampsiás betegek számára. Orv. Hetil., 2014, 155(47), 1860–1866.
|
Preeclampsia is one of the most common and most serious complications of pregnancy and the management of this condition still challenges obstetricians. Despite intensive research the etiology of preeclampsia still remains unclear. At the beginning of the 2000s preeclampsia-related research was directed towards factors that influence angiogenesis. Most studies have been carried out on the placental growth factor and soluble fms-like tyrosine kinase-1. Most publications confirm the increased concentrations of antiangiogenic factors and decreased concentrations of proangiogenic factors in maternal blood samples in preeclampsia even before the onset of clinical symptoms. According to our current knowledge antiangiogenic proteins are responsible for the endothelial dysfunction in the symptomatic stage of the disease. Placental growth factor and soluble fms-like tyrosine kinase-1 may have important roles in the prediction and treatment of the disease. The point of care detection of placental growth factor and soluble fms-like tyrosine kinase-1 may be used to predict preeclampsia. Rapid tests are available to determine the serum levels of the two proteins. Removal of soluble fms-like tyrosine kinase-1 from maternal circulation is a potential treatment option for early onset preeclampsia. Orv. Hetil., 2014, 155(47), 1860–1866
Korai maladaptív sémák és kötődési minőség összefüggései a sötéttől való félelemmel | Relationship between early maladaptive schemas, attachment quality and fear of darkness
No full textBevezetés: Bár a sötéttől való félelem előfordulási gyakorisága gyermekkorban a legmagasabb, a jelenség fiatal felnőttkorban sem elhanyagolható. Célkitűzés: A sötéttől való félelem korai maladaptív sémákkal és kötődési minőséggel mutatott összefüggéseinek feltárása fiatal felnőttkorban, valamint a félelem nemi különbségeinek kimutatása. Módszer: A kérdőívcsomagot a félelem gyakoriságát és intenzitását mérő saját fejlesztésű kérdőív, a Young-féle Séma Kérdőív rövidített változata és a kötődés dimenzionális mérését szolgáló két mérőeszköz alkotta. A teszteket 120 egyetemista (közülük 68 nő) töltötte ki. Eredmények: A sötéttől való félelem gyakorisága az elkerülő, intenzitása a független és a szorongó kötődési minőséggel mutatott kapcsolatot. A sötéttől való félelem jellemzői számos korai maladaptív sémával összefüggést mutattak. A nők sötéttől való félelme a férfiakénál intenzívebb és gyakoribb volt. Következtetések: Az eredmények rámutatnak, hogy a sötéttől való félelem fokozott mértékének hátterében a személy kognitív jellegzetességeinek és kötődési mintázatának sajátosságai állnak. Ez a sötéttől való félelem lehetséges klinikai relevanciájára hívja fel a figyelmet. Orv. Hetil., 2014, 155(49), 1967–1972.
|
Introduction: Although fear of darkness is most common in childhood, it is also a remarkable phenomenon in young adulthood. Aim: To examine the relationship between fear of darkness, early maladaptive schemas and attachment quality in young adults and assess fear related sex differences. Method: A self-developed scale was used to measure fear of darkness’ intensity and frequency. Young Schema Questionnaire – Short Form and two scales that measure attachment dimensions were also applied. 120 university students (68 women, 52 men) filled in the tests. Results: Fear of darkness’ frequency correlated with avoidant attachment, and intensity with independent and anxious attachment. Fear of darkness variables correlated with several early maladaptive schemas. Women reported more frequent and intensive fear of darkness than men. Conclusions: These results indicated that the elevated level of fear of darkness is related to specific cognitive style and attachment quality. This highlights the potential clinical relevance of fear of darkness. Orv. Hetil., 2014, 155(49), 1967–1972