Repository of the Academy's Library
Not a member yet
212609 research outputs found
Sort by
Az emlőtérfogat-meghatározás jelentősége és módszerei a helyreállító és esztétikai emlősebészetben | Methods and importance of volume measurement in reconstructive and aesthetic breast surgery
No full textAz emlő térfogatának ismerete pontosabb műtéti tervezést tesz lehetővé a daganat miatt végzett műtétek, az emlőhelyreállító és a szimmetrizációs műtétek során, valamint jelentősen megkönnyíti az implantátumválasztást a rekonstrukciós és az esztétikai emlőműtéteknél. Az emlőtumor és az emlő térfogatának aránya és ennek ismerete onkológiai szempontból prognosztikai értékű, elősegíti az onkológiai műtét pontosságát. A tumor és a szükséges biztonsági zóna méretének ismerete lehetővé teszi a tumor maradéktalan eltávolítását az onkoplasztikai elveknek megfelelően. A szerzők áttekintik az emlőtérfogat-meghatározás lehetőségeit, részletesen bemutatják a mágneses rezonanciavizsgálattal történő térfogat-meghatározás módszerét. Diagnosztikus mágneses rezonanciavizsgálatok digitális anyagának feldolgozásával meghatározták az emlőparenchyma és a tumor térfogatát, mérték az emlők térfogatkülönbségét. Ezen adatok ismeretében tervezték a helyreállító műtétet és választották ki az implantátumot. Megállapítják, hogy emlőaszimmetria fennállásakor, térfogatcsökkentő emlőplasztika tervezésekor és ismeretlen méretű implantátumok cseréje esetén a digitális térfogat-meghatározás hasznos segítség a műtéti tervezéskor. Orv. Hetil., 2014, 155(11), 407–413.
|
Volume measurment of the breast allows for better surgical planning and implant selection in breast reconstructive and symmetrization procedures. The safety and accuracy of tumor removal, in accordance with oncoplastic principles, may be imporved by knowing the true breast- and breast tumor volume. The authors discuss the methods of volume measurement of the breast and describe the method based on magnetic resonance imaging digital volume measurment in details. The volume of the breast parenchyma and the tumor was determined by processing the diagnostic magnetic resonance scans, and the difference in the volume of the two breasts was measured. Surgery was planned and implant selection was made based on the measured volume details. The authors conclude that digital volume measurement proved to be a valuable tool in preoperative planning of volume reducing mammaplasty, replacement of unknown size implants and in cases when breast asymmetry is treated. Orv. Hetil., 2014, 155(11), 407–413
Carcinoid szindrómával társuló metasztatikus középbél-eredetű neuroendokrin tumor kezelése | Treatment of metastatic midgut neuroendocrine tumour associated with carcinoid syndrome
No full textA neuroendokrin tumorok prevalenciája lassú kórlefolyásuk következtében, alacsony incidenciájuk ellenére, magas. A szerzők osztályán 2008. július 1. és 2013. július 1. között 56 beteget vizsgáltak jól, illetve közepesen differenciált neuroendokrin tumor miatt; közülük 39 áttétes daganatos beteget részesítettek kezelésben, 17 beteg a daganat műtéti eltávolítása után a követésen kívül nem igényelt kezelést. Az áttétes betegek mindegyike tartós hatású octreotidkezelésben részesült; a további terápiás lehetőségeket a daganatok kiindulási helye, differenciáltsági foka, Ki-67-indexe, valamint a szomatosztatinreceptor, illetve metajód-benzil-guanidin szcintigráfia eredménye szabta meg. A szerzők részletesen ismertetik egy metasztatikus középbél carcinoid tumoros betegük kórtörténetét, akinél tartós hatású octreotidot és peptidreceptor radionuklid terápiát alkalmaztak. A kezelés a carcinoid szindróma tüneteinek megszűnésén túl objektív tumorválaszt is kiváltott. Az eset megerősíti, hogy a tartós hatású octreotid és peptidreceptor radioterápia metasztatikus középbél-eredetű neuroendokrin tumoros betegekben jó életminőséget és hosszú túlélést biztosíthat. Orv. Hetil., 2014, 155(5), 194–198.
|
Although the incidence of neuroendocrine tumours is low, their prevalence is high due to the usually slow course of the disease. Between July 1, 2008 and July 1, 2013 the authors evaluated 56 patients with well-differentiated or moderately differentiated neuroendocrine tumours; 36 patients with metastatic disease underwent treatment while 17 patients who had tumour resection were followed without additional treatment. All patients with metastatic disease received long acting octreotide, and additional therapy was based on the site of origin, grade of differentiation, Ki67 index, and focal labelling of the tumours during somatostatin-receptor or metaiodo-benzyl-guanidine scintigraphy. The authors present a detailed case history of a patient with carcinoid syndrome due to a metastatic midgut neuroendocrine tumour, who received long acting octreotide and peptide receptor radionuclide treatment. In this patient an objective tumour response was reached in addition to the resolution of symptoms of carcinoid syndrome. The authors conclude that the case history confirms previous observations showing that long acting octreotide combined with peptide receptor radionuclide treatment may provide long survival with good quality of life in a patient with metastatic midgut neuroendocrine tumour accompanied with carcinoid syndrome. Orv. Hetil., 2014, 155(5), 194–198
Ritka Betegségek Nemzeti Terve | Hungarian National Plan and Strategy for Rare Diseases
No full textRitkán észlelt betegségekről, érthető módon, kevés információ áll rendelkezésre, hiányosak a diagnosztikai és terápiás lehetőségek és a szakmai tapasztalat, így az érintettek korlátozottan juthatnak az egészségügyi ellátás forrásaihoz és a szolgáltatásokhoz. A múlt század végére két terület tudományos-technikai forradalma erős reflektorfénybe helyezte a ritka betegségben szenvedők és családjaik nehézségeit. Intenzív biotechnológiai fejlődés következtében egyre több, egymástól elkülöníthető kórállapotban jelent meg diagnosztikai lehetőség és ígéretes terápiás remény; noha ezek egyenként ritkák, összességében a népesség 6–8%-át érintik. Az informatikai forradalom pedig lehetővé tette, hogy a ritkaságból adódó szórványos szakmai tapasztalat, kutatási potenciálok integrálhatók legyenek. Felismerve az új lehetőségeket, az Európai Unió az elmúlt 15 évben kiemelt figyelmet és egyre jelentősebb anyagi forrásokat szentel az érintett páciensek szakmai és szociális ellátására, a ritka betegségek kutatására, több szakmai, szakmapolitikai állásfoglalás került kidolgozásra az ellátás minél hatékonyabb megszervezésére, határokon átnyúló egységesítésére. Az Európa Tanács 2009-ben ajánlást tett közzé, amelynek lényege, hogy az Európai Unió tagállamai készítsenek nemzeti stratégiai tervet a ritka betegségek ellátására 2013 év végéig; ehhez a tagállamok hatékony iránymutatást, szellemi és anyagi hozzájárulást is kaptak. A terv elkészítésére hazánk kormányszintű elkötelezettséget vállalt, s 2013 őszére elkészült a Ritka Betegségek Nemzeti Terve, a ritka betegségekre vonatkozó, 2020-ig szóló népegészségügyi szakpolitikai stratégia. Jelen közlemény röviden ismerteti a dokumentumot. Orv. Hetil., 2014, 155(9), 325–328.
|
The rarity of low prevalence diseases and the lack of information, research, diagnosis, treatment and expert availability may mean that the people affected do not benefit from the health resources and services they need. Rare diseases are considered to have little impact on society as a whole, yet they pose serious difficulties for sufferers and their families. By the end of the last century, two robust achievements in science and technology, i.e. the biotechnological and informatics revolutions, have created a real base for global approach to rare diseases by coordinating the capacities for health care, biomedical research and drug development and pooling the very limited resources available both nationally and transnationally. The European Commission has taken a number of actions which help patients and professionals to share expertise and information across borders with the objective of reducing the number of people suffering from these types of diseases. These actions together form the legal basis of the European Union policy on rare diseases. Orphan or rare diseases are now one of the priorities in the public health programmes in European Union. In 2009, the document “European Union Council Recommendation on an action in the field of rare diseases” was released with the main goal to provide national health authorities with supporting tools for the development and implementation of national plans and strategies for rare diseases by the end of 2013. This recommendation adopted by European Union Member States, allows common policy guidelines to be shared everywhere in Europe. By September 2013 the Hungarian National Plan for Rare Diseases, a health policy strategy until 2020 was finalized. The present report gives a short view on the document. Orv. Hetil., 2014, 155(9), 325–328
Tranziens elasztográfi a mint a nyelőcső-varicositas prediktora májcirrhosisban szenvedő betegekben | Transient elastography as a predictor of oesophageal varices in patients with liver cirrhosis
No full textBevezetés: A májcirrhosis egyik legsúlyosabb szövődményének, a nyelőcsővarix-vérzésnek a prevenciójában a varixok korai felismerése és kezelése alapvető fontosságú. A vérzés kockázata függ a fibrosis/cirrhosis előrehaladásával súlyosbodó portalis hypertoniától és a varixok nagyságától. A varixdiagnosztika eszköze az endoszkópia, amire a kórlefolyás alatt ismételten szükség lehet a varixméret alakulásának követésére. Mivel az ismételt endoszkópos vizsgálatok nemcsak költségesek, hanem gyakran a betegek ellenállásába is ütközhetnek, felvetődött, hogy nem invazív eljárással lehetne-e kiszűrni a vérzés veszélyének különösen kitett, nagy varixokat hordozó betegeket, illetve csökkenteni a feleslegesnek tartható endoszkópiák számát. Célkitűzés: A varixvérzés kockázatának felmérésére a fibrosisstádium megítélésére használt tranziens elasztográfiát is ajánlották, ezért a szerzők célul tűzték ki e módszer prediktív szerepének vizsgálatát oesophagogastrobulboscopiával vizsgált májbetegekben. Módszer: 27 krónikus hepatitises és 47 cirrhosisos beteget vizsgáltak, akik etiológia szerint hepatitis B-vírus- (n = 4), illetve C-vírus-fertőzésben (n = 24), primer biliaris cirrhosisban (n = 12), nem alkoholos steatohepatitisben (n = 12), alkoholos (n = 11), autoimmun hepatitis (n = 9) és cryptogen cirrhosis (n = 2) eredetű kórképekben szenvedtek. Felső endoszkópiával megállapították a nyelőcső-varicositas Paquet szerinti súlyosságát (P0–IV), és párhuzamosan tranziens elasztográfiával a fibrosist jelző májtömöttséget. Vizsgálták a varicositasnak a vérkép, a szérumtranszamináz, gamma-glutamiltranszferáz, albumin és protombin, valamint a fibrosist jelző aszpartát-aminotranszferáz/thrombocyta hányados indexértékekkel való összefüggését is. Eredmények: A májtömöttség korrelált a Paquet-súlyossággal (r = 0,67, p<0,0001). Az adatok alapján 19,2 kPa májtömöttségérték varix jelenlétére vonatkozóan 85%-os szenzitivitású, 86%-os specificitású, míg a PII–PIV súlyosságú varixok kockázatát illetően 95% szenzitivitású és 70% specificitású, pozitív prediktív értéke 54%, negatív prediktív értéke 97%. Következtetések: A tranziens elasztográfia segíti a nyelőcsővarix-vérzés kockázatának kitett betegek kiszűrését, akiknek feltehetően P≥II súlyosságú varicositásuk van, és endoszkópos vizsgálatot igényelnek. 19,2 kP feletti májtömöttség esetén a betegek 85%-ában lehet számítani varix jelenlétére; ilyen esetekben oesophagogastrobulboscopia javasolt. Ugyanakkor a 19,2 kP alatti májtömöttség esetén kicsi a valószínűsége P≥II súlyosságú varicositásnak. A tranziens elasztográfia nem helyettesíti a cirrhosis diagnosztikája során ajánlott endoszkópiát, de a kórlefolyás alatt csökkentheti az ismételt endoszkópiák számát. Orv. Hetil., 2014, 155(7), 270–276.
|
Introduction: One of the most serious complications of liver cirrhosis is variceal bleeding. Early recognition of the oesophageal varices is of primary importance in the prevention of variceal bleeding. Endoscopy is the only means to directly visualize varices and measure their size, as one of the most important predictor of the risk of bleeding. During the course of cirrhosis repeated oesophago-gastro-bulboscopic examinations are recommended. As these interventions are expensive and often poorly accepted by patients who may refuse further follow-up, there is a need for non-invasive methods to predict the progression of portal hypertension as well as the presence and the size of oesophageal varices. After several combinations of biological and ultrasonographical parameters proposed for the detection of advanced fibrosis, it was suggested that liver stiffness measured by transient elastography, a novel non-invasive technology may reflect not only fibrosis and portal pressure but it may even predict the presence or absence of large oesophageal varices in patients with cirrhosis. Aim: The aim of the authors was to study the diagnostic accuracy of transient elastography using FibroScan for selecting patients who are at risk of bearing large (Paquet-grade ≥ II) oesophageal varices and high risk of bleeding. Method: The authors performed upper tract endoscopy and transient elastography in 74 patients with chronic liver disease (27 patients with chronic hepatitis and 47 patients with liver cirrhosis). The relationships between the presence of oesophageal varices (Paquet-grade 0–IV) and liver stiffness (kPa), as well as the hematological and biochemical laboratory parameters (prothrombine international normalized ratio, platelet count, aspartate aminotransferase, alanine aminotransferase, albumin, and aspartate aminotransferase/platelet ratio index) were investigated. The predictive role of liver stiffness for screening patients with varices and those who are at high risk of variceal bleeding was also analysed. Results: Liver stiffness values significantly correlated with the grade of oesophageal varices (Paquet-grade) (r = 0.67, p<0.0001). The liver stiffness value of 19.2 kPa was highly predictive for the presence of oesophageal varices (AUROC: 0.885, 95% CI: 0.81–0.96) and for the presence of high grade varices (P≥II) (AUROC: 0.850, 95% CI: 0.754–0.94). Using the cut-off value of 19.2 kPa, the sensitivity of transient elastography was 85%, specificity was 87%, positive predictive value was 85%, negative predictive value was 87% and validity was 86% for the detection of varices. Liver stiffness values less than 19.2 kPa were highly predicitive for the absence of large (P≥II) varices (sensitivity, 95%; specificity, 70%; positive predictive value, 54%; negative predictive value, 97%). Conclusions: Transient elastography may help to screen patients who are at high risk of bearing large (P≥II) oesophageal varices which predict variceal bleeding and, therefore, need endoscopic screening. Lives stiffness values higher than 19.2 kPa indicate the need for oesophageal-gastro-bulboscopy, while liver stiffness values lower than 19.2 kPa make the presence of large oesophageal varices unlikely. Orv. Hetil., 2014, 155(7), 270–276
A ramipril helye a diabeteses nephropathia terápiájában | The role of ramipril in the therapy of diabetic nephropathy
No full textAz elmúlt két évtizedben a cukorbetegségben szenvedő betegek számának robbanásszerű növekedése figyelhető meg. Az International Diabetes Federation 2012-es adatai alapján több mint 371 millió ember szenved diabetes mellitusban, amely évente 4,8 millió ember haláláért felelős. A diabeteses nephropathia a végstádiumú veseelégtelenség leggyakoribb oka. Kialakulásának első jele a microalbuminuria. Hatékony kezelés nélkül a 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő microalbuminuriás betegek 20–40%-a válik klinikailag nephropathiássá, de csak 20%-uk lesz uraemiás, mert a többségük már előtte meghal, elsősorban cardiovascularis betegség miatt. A diabeteses nephropathia kialakulásában a renin-angiotenzin rendszernek – amely többek között a vérnyomás és só-víz háztartás szabályozásának egyik legfontosabb eleme – is szerepe van. Ennek működését befolyásoló gyógyszerek ma a magas vérnyomás betegség kezelésében központi jelentőséggel bírnak. A szerző a jelentősebb tanulmányokat és számos állatkísérlet eredményét áttekintve bemutatja, hogy az angiotenzinkonvertáló enzim inhibitor családba tartozó ramipril hol helyezkedik el ma a diabeteses nephropathia terápiájában. A szerző megállapítja, hogy a ramipril egyike a legtöbb evidence based eredménnyel rendelkező angiotenzinkonvertáló enzim gátlóknak, amely többek között a vérnyomáscsökkentő hatáson túlmutató célszervvédelem miatt a nagy nemzetközi, multicentrikus vizsgálatok alapján a diabeteses nephropathia kezelésénél is bizonyítottan kedvező hatású. Orv. Hetil., 2014, 155(7), 263–269.
|
In the past two decades the number of diabetic patients has increased dramatically. According to the data of the International Diabetes Federation published in 2012, more than 371 million people suffer from diabetes mellitus, which is responsible for the death of 4.8 million people yearly. Diabetic nephropathy is the most frequent cause of terminal renal failure. The first stage of its development is microalbuminuria. Without an efficient treatment 20–40% of the patients with microalbuminuria suffering from type 2 diabetes mellitus develop chronic renal failure, but only 20% of them become uremic because most of them die beforehand mainly due to cardiovascular disease. The renin-angiotensin-system, which is one of the most important elements of the regulation of blood pressure and water-salt metabolism, plays an important role in the development of diabetic nephropathy. Drugs affecting the function of this system are of great significance in the treatment of hypertension. The author rewiews the results of several important studies and animal experiments to demonstrate the role of ramipril in the therapy of diabetic nephropathy. The author concludes that ramipril is one of the angiotensin-converting enzyme inhibitors with the highest number of evidence based beneficial results. Apart from its blood pressure decreasing effect, ramipril protects target organs and it proved to be effective in the treatment of diabetic nephropathy according to most international multicenter clinical trials. Orv. Hetil., 2014, 155(7), 263–269
A prosztatarák gazdasági terhe nagy betegregiszterek alapján. Irodalmi áttekintés | The economic burden of prostate cancer. A systematic literature overview of registry-based studies
No full textBevezetés: A prosztatarák a férfiak leggyakoribb malignus megbetegedése Európában, amelynek a társadalmi terhe is jelentős. Célkitűzés: Az elmúlt 10 évben megjelent, regisztereken alapuló, prosztatarák betegségterhével foglalkozó közlemények szisztematikus áttekintése és a betegséghez kapcsolódó költségeket meghatározó tényezők elemzése. Módszer: A szerzők Medline-keresést végeztek angol nyelvű folyóiratokban a 2003. január 1. és 2013. október 1. közötti időszakra. Eredmények: Tizenöt peer-reviewed folyóiratban megjelent közlemény került beválogatásra. A fejlett országokban a legnagyobb költségtétel a sugárkezelés, a sebészi kezelés és a hormonális terápia volt. Az egy betegre jutó éves terápiás költség Európában a korai stádiumú (4–7 ezer €, 2006), az Egyesült Államokban pedig a metasztatikus prosztatarák (19,9–25,5 ezer , 2010) egy betegre jutó éves költségei voltak magasabbak. Következtetések: Viszonylag kevés szakirodalom áll rendelkezésre a prosztatarák betegségterhével kapcsolatosan Európában. Egyre növekvő népegészségügyi jelentősége ellenére hazánkban nem rendelkezünk ilyen adatokkal. Orv. Hetil., 2014, 155(13), 509–520.
|
Introduction: Prostate cancer, the most frequent malignant disease in males in Europe, accounts for a great proportion of health expenditures. Aim: A systematic review of registry-based studies about the cost-of-illness and related factors of prostate cancer, published in the last 10 years. Method: A MEDLINE-based literature review was carried out between January 1, 2003 and October 1, 2013. Results: Fifteen peer-reviewed articles met the criteria of interest. In developed countries radiotherapy, surgical treatment and hormone therapy account for the greatest per capita costs. In Europe early stage tumours (4–7000 €, 2006), while in the USA metastatic prostate cancer (19 900–25 500 , 2010). Conclusions: Despite public health importance of prostate cancer, the cost-of-illness literature from Europe is relatively small. Orv. Hetil., 2014, 155(13), 509–520
Az anatómia és a szülészet kezdeti évei a göttingeni egyetemen – 1734–1760 | The early stages of anatomy and obstetrics at the Göttingen University – 1734–1760
No full textA felvilágosodás korában az orvosképzés teljesen új alapokra helyeződött. A korabeli szakértők szerint a modern orvosi fakultásmodellnek öt pilléren kellett nyugodnia: az anatómián, a botanikán, a kémián, valamint az orvoslás elméletén és gyakorlatán. A korszak legjobban sikerült egyetemalapítása a göttingeni volt. A göttingeni egyetemen a politikai akarat elegendő anyagi támogatást nyújtott, kiváló professzorokat hívott meg, és cenzúra nélküli oktatást biztosított. A felvilágosodás szellemisége a facultas medicinae felépítésében és színvonalában is meglátszott. Az orvosi karon Albrecht von Haller elképzelései alapján épült meg a botanikus kert, valamint az anatómiai teátrum és a szülészeti klinika, amely a Német Birodalomban és a világon az egyik első ilyen intézmény volt. A diákok az elméleti képzés mellett klinikai gyakorlatot szereztek, és tudományos megfigyeléseket, kísérleteket is folytattak. Jelen dolgozat a göttingeni egyetem orvosi fakultásának hőskorát, az anatómiai és szülészeti képzés bevezetését kultúrtörténeti szempontok alapján, korabeli német és magyar források felhasználásával kívánja bemutatni. Orv. Hetil., 2014, 155(11), 424–428.
|
In the Age of Enlightenment medical education was based on new fundaments. According to experts at that time, a medical faculty had to have five branches: anatomy, botany, chemistry, practical and theoretical medicine. Perhaps Göttingen was the most successful university foundation at that time, because a generous financial support was provided, outstanding professors were invited and an education without censorship was warranted. The spirit of Enlightenment affected both the structure and the standards of education of the facultas medicinae. The word-wide reputation of this faculty was earned by Albrecht von Haller. Haller conceived both the still highly regarded botanical garden and the anatomical theatre, which was the first of its kind in the German speaking area. Furthermore, he founded one of the first clinical obstetrics departments in the world. Students gained theoretical knowledge, were trained practically and had the opportunity to make scientific observations and medical experiments. This paper describes the founding era of the medical faculty of University of Göttingen from a historical-cultural view of point, based on contemporary documents from Germany and Hungary. Orv. Hetil., 2014, 155(11), 424–428
A gyermekbántalmazás pszichiátriai vonatkozásai | Psychiatric aspects of child maltreatment
No full textA közlemény a gyermekbántalmazás epidemiológiáját, a gyermekbántalmazás formáit és azok lehetséges következményeit tekinti át. A brit és a magyar jogi vonatkozások, módszertani irányelvek, valamint a probléma feltárásában és kezelésében a pszichiáter szerepe és felelőssége is megbeszélésre kerül. Orv. Hetil., 2014, 155(18), 694–702.
|
The paper reviews the epidemiology of child maltreatment, forms of child abuse and possible consequences. British and Hungarian Law, guidelines and the psychiatrist’s roles and responsibilities in relation to assessment of problems and treatment are also addressed in the paper. Orv. Hetil., 2014, 155(18), 694–702
A meddőséggel összefüggő életminőség jellemzői magyar pároknál | Characteristics of infertility specific quality of life in Hungarian couples
No full textBevezetés: A nem kívánt gyermektelenség megtapasztalása jelentősen befolyásolja az érintett párok életminőségét. A meddőségre adott pszichoszociális válaszok nemcsak egyéni szinten, hanem a párkapcsolat viszonylatában is megjelennek. Célkitűzés: A szerzők a meddőséggel összefüggő életminőség és depresszió együttjárásának vizsgálatát tűzték ki célul, mind az egyének, mind a párkapcsolat szintjén. Módszer: 126 pár öt magyar meddőségi központban töltött ki kérdőívcsomagot, amely a termékenységi problémákkal összefüggő nemzetközi FertiQoL kérdőívet, a Beck Depresszió Kérdőívet és szociodemográfiai kérdéseket tartalmazott. Eredmények: Nemi összehasonlításban a nők több depresszív tünetről számoltak be, mint a férfiak, életminőségük pedig alacsonyabbnak bizonyult. A férfiaknál és nőknél is a magasabb depressziószint alacsonyabb életminőségi mutatókkal korrelált. Ezenfelül a nők súlyosabb depressziója partnerük rosszabb életminőségével is összefüggött. Következtetések: Az eredmények rámutatnak a nők és férfiak meddőségre adott eltérő reakcióira, valamint a női affektív problémák párkapcsolati szintű hatásaira. A szerzők megállapításai a nem kívánt gyermektelenséggel küzdők pszichoszociális támogatásában, főként pártanácsadásban vagy párterápiában használhatóak. Orv. Hetil., 2014, 155(20), 783–788.
|
Introduction: Experiencing involuntary childlessness has a great impact on couples’ quality of life. Aim: The aim of the authors was to examine the intercorrelations among infertility specific quality of life and depression on the levels of individuals and couples. Method: 126 couples in five fertility centers in Hungary filled out the FertiQoL and Beck Depression Inventory and answered some sociodemographic questions. Results: In gender comparison, women reported about more depressive symptoms and poorer quality of life than men. Both in men and women, the higher depression level correlated with lower level of quality of life. Moreover, the presence of more depressive symptoms in women was related to men’s poorer quality of life. Conclusions: The results show that differences may exist in affective responses to infertility between women and men and that female affective problems take effects on the level of the couple relationship. These findings may be useful in psychosocial support of the couples facing infertility, especially in couple counselling or couple therapy. Orv. Hetil., 2014, 155(20), 783–788
Heveny myeloid leukaemiás betegeink kezelésével szerzett tapasztalataink (2007–2013) | Treatment of acute myeloid leukemia – a single center experience (2007–2013)
No full textBevezetés: Heveny myeloid leukaemiában a fiatal felnőttek (2 daunoblastin előnyös volt, míg a 45 mg/m2 és 60 mg/m2 hatékonysága között nem volt jelentős különbség. A bortezomibbal kiegészített standard indukciós kezelés ígéretesnek tűnt, de ennek megítéléséhez nagyobb számú beteg vizsgálata szükséges. Következtetések: A remisszió kialakulásának gyorsasága és mélysége, valamint a kiindulási fehérvérsejtszám jelentősen befolyásolhatják a betegség lefolyását a European LeukemiaNet osztályozás szerinti azonos csoportokon belül is. Orv. Hetil., 2014, 155(17), 653–658.
|
Introduction: Mortality of acute myeloid leukemia is still 60–70% in young (2 daunoblastin dose was found to be beneficial. Addition of bortezomib to the standard induction protocol had an additional beneficial effect. Conclusions: The speed and depth of the response to induction therapy, and the initial white blood cell count had an apparent effect on survival. Orv. Hetil., 2014, 155(17), 653–658