EKE Repository of Publications

Szántó, Imre

Eger város úrbéri és felszabadulási pere (II. rész)

Kiszely, Györgyné

A D A T O K N Y U G A T - D U N Á N T Ú L Z U Z M Ó F L Ó R Á J Á H O Z
KISZELY GYÖRGYNÉ 
Tanárk épző Főiskola Növénytan i Tanszéke, Eger
Jelen dolgozatban a területen folytatott több éves gyűjtésem ered-
ményeinek egy részét szeretném közreadni. Feldolgoztam K á r o l y i
Á r p á d , d r . P ö c s T a m á s tanszékvezető és S u b a J á n o s ad-
junktus gyűjtéséből származó anyagot is. Ezen adatok után K, P, ill. S
rövidítés áll.
Külön köszönettel tartozom F ó r i s s F e r e n c tanár úrnak, ki
határozásaim eredményeit volt szíves revideálni.
A következő területekről származik az általam meghatározott anyag.
1. V e n d v i d é k (rövidítése: V ) Nyugat-Dunántúl Szentgotthárdtól
Ny-ra eső részié, melv már a Keletalpesi Flóratartományhoz, (Noricum) 
tartozik, annak s tájer flórajárásába (Stiriacum). 
A területen az erdei fenyvesek mellett hűvös, É-ra néző völgyek-
ben természetes lúcfenyvesek is vannak, s ez jelentős a zuzmóflóra ösz-
szetétele szempontjából. Itt több olyan zuzmófaj él, amely Magyar-
ország más területein igen ritka, vagy nem fordul elő (pl. Cladonia 
papillaria).
2. Ő r s é g (rövidítése: Ő ) még a Pannóniai Flóratartományba tarto-
zik (Castriferreicum flóra jár ás), azonban már erősen érződik az Alpok
klimatikus hatása, melynek eredményeképpen több montán, vagy É-i
elterjedésű zuzmófaj él a t á jat uraló acidifil erdei fenyvesekben, csara-
bosokban, nyíresekben.
3. V a s i - H e g y h á t (rövidítése: V - H ) a Castriferreicum f lórajáráshoz
tartozik, tölgyesekkel és nyíres fenyérekkel borított terület, ahc^ már
az északi és montán zuzmófajok hiányzanak.
4. Z a l a i - D o m b v i d é k (rövidítése: Z ) , az Illyr f lóratartomány Sala-
diense f lórajárása. A zalai anyag elsősorban a te rüle t D-i részéről szár-
mazik. A kisszámú anyagban a t ája t uraló lomberdők zuzmóflórája
nincs képviselve.
A következő enumeráció tartalmazza határozásaim eredményeit:
(Vastagbetűs szedés emeli ki azokat a fajokat, amelyek a kérdéses terü-
letre nézve újak. Valamennyi fa j 100—300 m tengerszint feletti magas-
ságú lelőhelyről való.)
32 497
1. ábra 
Cladonia cariosa (Ach.) Spreng, var. sqamulosa (Müll. Arg.) Vain
(Örtilos, nagyí tás 1.3x)
1. Arthonia radiata (Pers.) Th. Fr. v. opegraphina Ach. — V : Sza-
konyfalu közelében a Szakonyfalvi patak völgyében bükkfa kérgén.
2. O p e g r a p h a a t r a Pers. — V : Szakonvfalu és Kétvölgy között a 
Szakonyfalvi patak völgyében gyertyánfa kérgén.
— var. stenocarpus Ach. ugyanott bükkfa kérgén.
3. Graphis scripta (L.) Ach. var. tenerrima Ach. — V : Szakonyfalu
és Kétvölgy között a Szakonyfalvi patak völgyében: — Felsőszölnök
mellett a Lujza-hegy É-i lábánál gyertyánkérgen.
4. Peilig era canina (L.) Willd. — V : Felsőszölnöktől É-ra a Lujza-
hegy lábánál mohán, fa tövében.
5. Baeomyces roseus Pers. — V : Szakonyfalutól D-re Kétvölgynél
a Szakonyfalvi patak völgyének felső részén út mellett.
6. C l a d o n i a r a n g i f e r i n a (L.) Web. f . tenuior Del. — Ő : Szőcétől É-ra
a Sóliktói fenyves szélén.
7. C l a d o n i a m i t i s Sandst. — Z : Tilosi erdőben. (K)
8. C l a d o n i a p a p i l l a r i a (Erh.) Hffm. f. molariforrnis (Hffm.) m. syni-
phycarpa Schaer. — V : Kétvölgy tői É-ra Szakonyfalvi patak és a Cse-
l in patak között erdei fenyves kisavanyodó talaján ú t mellett. (L. 6. ábra.)
9. C l a d o n i a F l o e r k e a n a (Fr.) Sommf. var. carcata (Ach) Nyl. f.
squamosissima Th. Fr. — V : Szakonyfalu és Kétvölgy között út mellett.
,498
10. C l a d o n i a m a c i l e n t a (Hffm.) Nyl. var. squamigera Wain. — Z :
Tilosi erdő. 200 m, K.
— f . palmata Harm. — V : Szakonyfalvi patak és Cselin-patak kö-
zött Két völgy tői É-ra fenyőkérgen.
11. C l a d o n i a d i g i t a t a Schaer. var. monstrosa (Ach.) Wain. — Zi"
Szentgyörgyvölgytől É-ra lapos háton fenvő kérgén. (P)
12. C l a d o n i a u n c i a l i s (L . ) Hffm. /. setigers Anders. — Ő : Gödör-
házától ÉK-re kisavanyodó talajfelszínen. (P)
13. C l a d o n i a f u r c a t a (Hds.) Schrad. var. pinnata (Fik.) Wain. — Ö :
Métnek-pusztátöl Ny-ra dombháton. (S)
— var. pinnata (Fik.) Wain. f . foliolosa Del. — V : Szakonyfalutól
D-re erdei fenyvesben út mentén.
— var. racemosa (Hffm.) Fik. f . furcata-subulata Hffm. ugyanott.
— var. racemosa (Hffm.) Fik. f . fissá Fik. — Z : Tilosi erdőben tala-
jon. (K)
14. Cladonia rangiformis Hffm. var. pungens (Ach.) Wain. — Ő:
Gödörházától ÉK-re kisavanyodó talajfelszínen. (P)
2. ábra 
Cladonia squamosa (Scop.) Hffm:. var. denticollis (Hoffm.) Fik.
(Szakonyfalu, nagyí tás 1.3x)
32* 499
3. ábra 
Cladonia verticillata H f f m . var. evoluta Th. Fr. f . prolifera Rabh.
(Szakon yfalu, n ag yí t á s l,5x)
15. C l a d o n i a s q u a m o s a (Scop.) Hffm. var. denticollis (Hffm.) Fik.
— V : Szakonyfalutól D - r e a Szakonyfalvi patak völgyének oldalában
mohák között. (L. 2. ábra.)
— f . frondosa Del. ugyanott.
16. C l a d o n i a c e n o t e a (Ach.) Schaer. var. crossota (Ach.) Nyl.
squamosa Harm. — Ö: SzőcétőJ É-ra fenyvesben korhadó fa tönkjén.
17. C l a d o n i a g l a u c a Fik. — V : Szakonyfalutól D-re a Szakonyfalvi
patak völgyének felső részén út mellett.
18. C l a d o n i a c a r i o s a (Ach.) Spreng, var. squamulosú (Müll. Arg.)
Wain. - Z : Tilosi erdő. (200 m) (K) (L. 1. ábra.)
19. C l a d o n i a g r a c i l i s ( L . ) Willd. var. dilatata (Hffm.) Wain. f . poly-
dactyla Wallr. - Z : Tilosi erdőben. (200 m) (K)
— f . hybrida Fik. — V : Kétvölgytől É-ra Szakonyfalvi patak és
Cselin patak között ú t mentén.
20. C l a d o n i a v e r t i c i l l a t a Hffm. var. evoluta Th. Fr. f . prolifera 
Rabh. — Ö: Szőcétől É-ra a Sóliktói fenyves szélén. (L. 3. ábra.)
— var. evoluta Th. Fr . — V : Szakonyfalutól D-re a Szakonyfalvi
patak völgyének felső részén út mellett. (L. 4. ábra.)
,500
21. Cladonia pyxidata (L.) Fr. var. neglecta (Fik.) Mass. f . expansa 
Anders. — V : Szakonyfalutól D-re út mellett talajon.
— var. pocillum (Ach.) Fik. ugyanott.
22. C l a d o n i a f i m b r i a t a (L.) Sandst. — V — H : Jeli arborétumban kor-
hadó fakérgen; — V : Felsőszölnöktől É-ra lúcfenyvesben fák tövén.
23. Cladonia cornuto-radiata (Coem.) Zopf. var. subalata (L.) Wain.
f . furcellata (Hffm.) Wain. — V : Szakonyfalutól D-re Kétvölgy közelé-
ben út mellett; — Z : Tilosi erdőben talajon (K); (L. 5. ábra); — V — H :
Jel i arborétumban.
— f. capreolata (Fik.) Fw. -- V — H : Jeli arboretum.
24 . C l a d o n i a m a j o r (Hag.) Sandst. — V — H : Jeli arborétumban fe-
nyő kérgén. — V : Szakonyfalutól D-re Kétvölgy közelében út mellett.
25. Cladonia coniocraea (Fik.) Wain. f . ceratodes Fik. — V : Sza-
konyfalvi patak és Cselin patak között Kétvölgytől É-ra erdei fenyves-
ben korhadó fán; — V - H : Jeli arborétumban korhadó fa kérgén; — 
Z : Tilosi erdőben. (K)
26. C l a d o n i a o c h r o c h l o r a Fik. — V : Szakonyfalutól D-re út mellett
talajon. (S)
4. ábra 
Cladonia verticillata H f f m . var. evoluta Th . Fr .
(Szakonyfalu, na gyí tá s l,3x)
, 5 01
Cladonia cornuto-radiata 
5. ábra 
(Coem.) Zopf. var. subulata
(Hffm.) Vain.
(Örtilos, nagyítás l,3x)
(L.) Vain. f . furcellata 
27. Cladonia foliacea (Huds.) Schaer. var. alcicornis (Lght.) Schaer.
— Z: Tilosi erdőben homokos talajon. (K)
28. Parmelia physodes (L.) Ach. — Z: Métnek-pusztától ÉNy-ra
dombháton fenyő kérgén; Murarátkától É-ra kb. 5 km-re nádfedé-
len. (S)
— /. vittatoides Mereschk. — V - H : Jel i arborétumban fenyő kérgén.
29. P a r m e l i a v i t t a t a Ach. — V ; Szakonyfalu közelében a patak
völgyében fenyő kérgén.
30. Parmelia sulcata Taylor. — V: Szakonyfalu alatt a patak völ-
gyében fenyőn.
— var. discreta (Oliv.) Hillm. — V-H: Jeli arborétumban fakérgen.
31. Parmelia caperata (L.) Ach.) f . subglauca Harm. — V: Szakony-
falu közelében a patak völgyében fenyő kérgén.
32. P a r m e l i a p i n a s t r i (Scop.) Ach. — Z: Métnek-pusztától Ny-ra
fenyőkérgen. (S.)
33. Evernie prunastri (L.) Ach. — Z: Murarátkától É-ra nádfedélen.
— f . sorediifera Ach. (P) — V-H: Jeli arborétumban nyírfán.
34. E v e r n i a f u r f u r a c e a (L.) Ach. var. candidula (Ach.) Th. Fr. — 
f. ericetorum Fr.; — f . scobicina Ach. — V-H: Jeli arborétumban nyírfán.
, 5 02
6. ábra 
Cladonia papillaria (Ehrh.) H ü m . f . molariformis (Hffm.) Schaer.
m. symphycarpa Schaer .
(Szakonyfalu, nagyí tás 2x)
35. Alectoria jubata (L.) Nyl. — V-H: Jeli arborétumban nyírfán.
36. Usnea comosa Roehl. — Y-H: Jel i arborétumban nyírfán.
F E L H A S Z N Á L T I R O D A L O M
A n d e r s , J. (1928): Die S t rauc h- und La ub f l e ch t en Mit te leuropas; 217. pp. Je na .
L i n d a u , G. (1913): Die Flecht en ; 250. pp. Berl in.
K e i s s l e r , K. (1958—60): Usneaceae in Rab enh ors t ' s Kr yp to gamen -Flora IX.
5/4 Leipzig; 755. pp.
V e r s e g h y , K. (1965): Ada tok a Pra en or i cu m zuzmóflórá jához. — Vas m. Múz.
Évk.
, 5 0 3


Adatok Nyugat-Dunántúl zuzmóflórájához

Szűcs, László

FIZIKAI-KÉMIAI VIZSGÁLATOK A BÁZIKUS MARTINSALAK 
FeO-TARTALMÁNAK A FÉMFÜRDÖ KÉNTELENlTÉSÉRE 
GYAKOROLT HATÁSÁRÓL 
SZŰCS LÁSZLÓ 
Az acélgyártási szaklapok cikkei az acélfürdő kénte lenedésének 
vizsgálatai kapcsán igen megoszló vé leményeket közölnek a bázikus salak 
FeO-tar ta lmának a fürdő kéntelen ítésére gyakorolt hatásáról . 
J . Mocek [1] például azt állí tja, hogy azok a kutatók, akik az acél 
kéntelení tését a 
[FeS]^ ;FeS) (1) 
reakció szerint képzelik el, a kéntelenítés befolyását függet lennek t a r t j ák 
a salak FeO-tar talmától , ha a koncentráció 10—25 mólszázalék között 
van. 
J. Chipman és N. J. Grant [2] szerint a salakban levő FeO 3—80% kö-
zött nincs hatással a kéntelenítésre. A hatás csak akkor mutatkozik, ha 
a FeO-tar ta lom 1% alá süllyed. 
Sz. L. Levin [3] véleménye szerint 5—7% FeO-tar talomnál nagyobb 
FeO-koncentráció már nincs hatással a kénmegoszlásra. 
K. G. Speith [5] CaO-val nem tel í tet t salakokra nézve azt találta, 
hogy változatlan FeO-tar talom és növekvő bázicitás az acél kéntelení té-
sére kedvezőbb fel tételeket teremt. Telítet t salakok esetében mindaddig, 
amíg a FeO-tar talom el nem éri a 22,5%-ot, nem állapítható meg a Fe O 
befolyása. 
Mint látható, a fenti vélemények — noha sok tek inte tben e l té rnek 
egymástól — abban megegyeznek, hogy a kis FeO-tartalom kedvező h a -
tással van az acélgyártás kénmegoszlására. Ezt a kérdést a következők-
ben több oldalról vizsgáljuk meg. 
Köztudomású, hogy a bázikus martinsalakok fő alkotó oxidjai a CaO, 
MgO, MnO, FeO, P2O5 és SÍO2, Grum—Grzs imaj ló szerint az ilyen össze-
tételű salakokban az FeO 5—40% mennyiségben fordulhat elő. A salakok 
kémiai összetételére vonatkozó vizsgálatok azt mutat ták, hogy a bázikus 
el járás esetében a salak és az acélfürdő kölcsönhatása következtében 
a salak legfontosabb alkotójának, az FeO-nak mennyisége — azonos 
hőmérsékleten — kizárólagosan a fürdő karbontartalmának (C%) és a 
salak bázicitásának: 
363-
C a O % 
SÍO2% + P2O5 
függvénye. [2] Ezt igazol ja az 1. á b r án lá tha tó diagram [4] az egyen-
súlyi ál lapotnak megfe l e lő helyzetben. A salak FeO-t ar ta lma annál job-
ban növekszik, miné l k isebb 
i 0 1 a f ü r d ő ka rbonkoncentrác iója 
és minél nagyobb a salak bázi-
citása. A salak bázicitás növe-
kedése jelentős hatással van a 
salak Fe O- ta r t a lmá nak a lakulá-
sára az acélgyártás során, mi-
közben bonyolu lt és eddig nem 
15 y — / % t e l j e s e n ismert összetételű ve-
gyüle tek keletkeznek a salak-
ban (ferr i tek, szilikátok, fosz-
fátok stb.). 
Oxidáló hatású salakokkal — 
mint pl. az SM-acélgyártás sa-
lakjai — a kéntelení tés i b ru t t ó 
reakció a fém-sa lak fáz i shatá-
SíOj'á+PjOs r, rán az alábbiak szerint megy 
1. ábra végbe: 
* 25 
a 
£ 
1 20 
3 10 
^0-0,L •5XC 
Q10XC' 
0.15ZC , ÜMXC MC 
1,0 15 2,0 
bázikussá.g 
2.5 3,0 
CaO X 
3,5 ¥.0 
(CaO) + [FeS] = (CaS) - f [FeO] . 
A salakok ion-elméletét f igye lembe véve: 
(0 2 ~) + [S] = (S2_) + [O]. 
(2) 
(2a) 
Kis FeO- tar talom esetén a CaO, vagyis a salakban levő (02~)-ion me n y -
n y i s é g é t csupán a bázisfelesleg s z a b j a me g . 
K = 
(S2-) • [O] 
(2b) 
[S] • (O2-) 
melyből a kén megoszlási koefficiense a következőképpen számítha tó k i: 
(S2-) = (P2-) 
[;sf ' IO] 
Ha a fürdőben oldott ox igén arányos a salakban oldot t FeO mennyi ségé-
vel, akkor a kén megoszlási koeff ic iense ki fe jezhető az [O] = k • (FeO) 
behelyet tes í tésével : 
(S2-) (O2-) 
= k ' - . (3) 
[S] (FeO) 
364-
Azonos bázicitás esetén az (O 2 - ) koncentrác iója állandó, ezért a 3. egyen-
let logari tmikus alakban a következőképpen í rható f el : 
(s2-) 
lg = lg K 
S] 
lg (FeO%) . (3a) 
Ez az összefüggés bizonyí t ja annak a fel t ételezésnek a helyességét, hogy 
Í5Z FeO mennyisége a sa lakban befolyásolja a kénmegoszlás értékét . Ez a 
törvényszerűség viszont a kutatások szerint [2] csak 1 % FeO-tartalomig 
érvényes. 
Lényeges továbbá f igyelembe venni a következő megál lapí tásokat : 
1. Ha az FeO- tar ta lom 1% aíá csökken, akkor az növeli a kénmeg-
oszlási együt tha tó t (3a egyenlet). 
2. Logari tmikus diagramban az 1% FeO-tarta lom alat t a kénmegoszlási 
r(S%) koeff iciens 
100 
a . 
egyenesen arányos az FeO mol % - o s mennyiségével (2. áb-
ra). Ez azt je lenti , hogy az FeE 
mól % növekedésével a kénmeg-
oszlási koeff ic iens ér téke á l lan-
dóan csökkenő tendenciá t mu-
t a t . Fizikai-kémia a l a p o n h a -
sonló e re dmé nyre j u to t t ak más 
kutatók is [6], akik az előbbi 
r e a k c i ó r a — „nem ionos" e l m é -
leti alapon — az alábbi módon 
írták fe l a tömeghatás törvé -
nyét : 
K 
(FeO) • (CaS) 
(CaO) • [FeS] 
(4) 
0.05 ai 
mol Z(FeO)-
2. ábra 
K = 
[S] 
(S) 
mely (feltételezve, hogy a salak 
összes ként a r ta lma CaS, az acé-
lé pedig FeS alakban kötött);, 
fel í rha tó így is: 
(CaO) 
(FeO) * 
Ebből: 
(S) 
[S] 
= K 
(FeO) 
(CaO) 
(5 y 
A kapott összefüggésből az alábbi következtetések vonhatók le: 
1. Az (S)/[S] viszony annál nagyobb — vagyis a kéntelenítés annál 
te l jesebb — minél kisebb a salak FeO-tar talma. 
365,. 
2. Ha azt akarnók, hogy az oldható szulfidok tel jesen CaS-dá alakul-
j anak át, vagyis a FeS é r t éke nul la felé t endá l jon a fémfázi sban, akkor 
a (4) egyenlet a lap ján két f el tét elnek kell ki e légülnie: 
2.1. a CaO- ta r ta lomnak maximál i snak kel l lennie, 
2.2. az Fe O- t a r t a l ma t min imál isra kell visszaszorítani a salakban. 
Ez a megál lap ítás bizonyos mé r t ék be n magyarázato t ad ar ra , hogy mié rt 
é r h e tü nk el na gyfo kú kénte len í tés t a nagyolvasztóban vagy elektro-
kemencében. E m e e l já rások redukáló a tmoszférá j ában a következő rea k-
ciók mennek végbe: 
[FeS] - f (CaO) + [C] = [Fe] + (CaS) + ICO} (nagyolvasztó) (6) 
[FeS] + (CaC2) + 2 (FeO) = (CaS) + 3 [Fe] + 2{COS(elektrokemence)(7) 
Míg a nye rsvasgyár tá skor vagy elekt roacélgyár táskor nagyfokú kén -
te len ítés t é r h e tün k el, addig a Ma r t in-kemence oxidáló a tmoszfé rá j ában 
a kéntelen ítés csak az i smer t mé r v ű lehet, és nagymér tékben függ a t ü -
zelőanyagok k én t a r t a lmá tó l is. 
Az FeO szerepe nemcsak a f izikai kémia módszereivel mu ta tha tó ki, 
h a n e m gyakorlati kísérletekkel i s . 
F. Harders [6] és mások kísérletei is a lá támasz t ják az elméleti e red-
ményeke t . Ezt a kísér letsorozatot tükrözi a 3. ábra, ahol az látszik, hogy 
a z F e O f i g y e l e m b e v é t e l e m i a t t kisebb az üzemi adatok szóródása. A 
(S) • (FeO) (CaO) 
ér t ékeknek függvényében való ábrázolásánál jól lá t-
[S] I S i o J 
szik ez a tendencia — vagyis a koordináta pontok tömörülése — ha 
ugyanez t az összefüggést (FeO) ta r ta lom nélkül vizsgál juk a bázici tás 
függvényében (4. ábra). 
Az előzők szerint a salak kéntelení tő hatásá t úgy képzelhet jük el, 
hogy a f émben oldott FeS először a sa lakba megy át. A salakba kerülő 
és a f émben maradó FeS mennyi ségének a viszonyát, amint az előzőek-
ből tud juk , a megoszlási á l landó ér téke (L) határozza meg. Eszerint 
[FeS] 
L = (9) 
(FeS) 
Ha fel tételezzük, hogy az acélban az összes kén ferroszulf id a lak jában 
van jelen, akkor í rha t juk , hogy 
(FeS) (FeS) 
L = - = 0 , 3 6 —— . 
8 8 [ v S l ( 1 0 ) 
32 
A sa lakba ju to t t FeS az ott t a lálha tó fémoxidokkal a következő egyen-
le tek szerint lép reakcióba: 
366-
320 
280 
IkQ 
200 
r^ 160 
1 20 
40 
1 1 I 1 
+ = Kíséríeíi Sorozat 1 
O , _ U _ _ 7 
o 
—/» — 3 
° 0 y / • 0 
o 
o 
/1 
4, 
<:! 
/ 
/ 
• 
/ 
/ 
/ 
/ • o / 
/ 
• 
/ 
/ 
/ 
/ 
/ / ' • t • • 
• 
/ 
/ 
/ 
/ 
/ 
/ 
*2 
/ 
/ / / 
Az 0 
gok 
remi 
(/őrá 
hotá 
öda-
i 
ra / 
l 
/ 
/ + o 
1,0 1,5 20 25 3,0 35 4.0 4.3 
(Cap) 
íSi02) 
3. ábra 
32,0 
28,0 
24,0 
20.0 
16,0 
12,0 
8.0 
yo 
1 1 l 
+ =» Kij^ rfeti. sorozat 1 
o = — ' — —"— 2 
1 
• -
r 
U 
- 3 
• 
• /. 
/. / . » / * 
/ 
/. • 
• • 
/ 
/ < 
/ . 
/ o ' o o • 
/ 
< 
/ 
* / 
/ 
0 
»00 
o 
0 
/ 
/ 
/ 
/ 
/ • 
/ 
/ 
/ 
/ a y 
/ 
U 
O/4" 
/ / / 
s 
o 
• V 
%0 1,5 2,0 2.5 3.0 3.5 k0 
CaO 
SiO, 
4. ábra 
( M n O ) + (FeS) ^ (FeO) + (MnS) 
(CaO) + (FeS) - (FeO) + (CaS) . 
Elképzelhető még a magnézium kénte lení tő hatása is: 
(MgO) + (FeS) ^ (FeO) + (MgS). 
(11) 
(1 2) 
(13) 
Ezen reakciónak az egyensúlyi állandói a kénmegoszlási koeff iciens t is 
f igyelembe véve a következők: 
K,, = 
K, 
K13 = 
(Feo) (MnS) 
(MnO) [2-S] 
(FeO) (CaS) 
(CaO) [IS] 
(FeO) (MgS) 
(MgO) [2S] 
(14) 
(15) 
(16) 
367-
A salakok elemzésekor az összes kén ta r t a lmat meghatározzuk, ez pedig 
a szulfidok kén ta r t a lmával a következő összefüggésben va n: 
(2S) = 0,36 (FeS) + 0,37 (MnS) + 0 , 4 4 (CaS) + 0,57 (MgS) * (17) 
I la ebbe az egyenletbe a fémszulf idkoncentrác ióknak a megoszlási á l -
landókból, illetőleg az egyensúlyi ál landókból ki fe jezhető ér tékei t b e -
helye t tesí t jük, akkor ka p juk , hogy: 
(MnO) (CaO) 
(2S) = L + [2'S] + 0,37 • K l t - - - — - [2B] + 0,44 K l 2 [2"S] + 
(FeO) (FeO) 
(MgO) 
- f O , 5 7 K 1 3 [2S] (18) 
(FeO) 
ebből: 
y ^ = L + [K'i (MnO) + K'2 (CaO) + K ' 3 (MgO)] . (19) 
E^bben az egyenle tben 
K'i = 0,37 . K h 
K<2 = 0,44 . Kj2 
K ' 3 = 0,57 • K 1 3 . (20) 
Az elmélet i fiz ikai-kémiai vizsgálatok tehát egyér te lműen b izonyí t -
ják, hogy az acél fürdő eredményes kénte lení téséhez elengedhetet l enül 
szükséges, hogy a FeO-ta r ta lom minél kisebb legyen. 
A kérdés további vizsgála tát termodinamikai számításokkal k ívánom 
megvilágítani . 
Az alapreakció sé máj a : 
FeS + CaO ^ CaS + FeO (21) 
A [7] és [8] adata i a lap ján a fent i vegyüle tek zfG°i527 0 C értékei a kö -
vetkezők: 
FeS : zlG° 1 5 2 7 ° c = —15 790 cal/mól, 
CaO : AG° 1 5 2 7 ° c = —112 100 cal/mól, 
CaS : /ÍG° 1 5 2 7 o c = —98 705 cal/mól, 
FeO : z!G° 1 5 2 7 ° c = —36 000 cal/mól. (22) 
A bizonyítás pontosságáér t érdemes a (21) reakciót az alsó nyíl i r ányá-
ban vizsgálni, vagyis azt, hogy az FeO képes-e reakcióba lépni a CaS-dal 
és így annak kéntelení tő ha tásá t meggátolni . A számítások szerint : 
368-
AGS = (AG°FeS + AG"CaC) (/íG°CaS + AG° Feo) 
AGV° = ( — 15 790 — 112 100) — ( — 98 705 — 36 000) 
AGV° = + 6 8 1 5 cal/mól (23) 
A te rmodinamika i normál potenciál pozitív értéke azt je lenti , hogy 
az alapreakció az alsó nyíl i r ányában nem játszódhat le. 
Noha a te rmodinamika i no rmá l potenciál (/1G°) f ent számított ér tékei 
kémiailag tiszta vegyületekre vonatkoznak (22), a n n y i m é g i s m e g á l l a p í t -
ható, hogy a fen t i reakció (21) az alsó nyíl i r ányá ban nem játszódhat le. 
Ezért az is fel tételezhető, hogy az FeO-val te l í te t t bázikus salakban az; 
FeO negat ív — azaz kéntelení tés t visszaszorító — ha tása nem érvénye-
sülhet. 
Termodinamikai számításokkal is ú ja bb adatot szereztünk tehá t a 
ké rdés eldöntéséhez. Ennek a la pján joggal fel tételezhető, hogy a salak 
át lagos FeO mennyisége (10—25%) a S—M-acél kénte lení tésének fo lya-
ma tá ra nincs káros hatással . 
1400 
1388 ^ 
A FeO- ta r ta lmú salak kénte-
lenítő ha tásának tárgyalásakor 
n e m hagyható f igeylmen kívül 
a FeO—FeS összetett rendszer 
egyensúlyi viszonyainak t ár -
gyalása sem. Az 5. ábrából [9] 
leolvasható, hogy a két vegyü-
let (FeO és FeS) kb. 40 súly-
százalék FeO-t ar ta lomnál 940 
C°-on olvadó ent ekt ikumot 
képez (B) és folyékony halmaz-
ál lapotban kor lá t l anul oldódik 
egymásban (I. sz. terület ) . így 
az acélgyártás közepes hőmér-
sékleten (1527 Cc) a magas FeO 
mennyiség a kénte lení tés re kü -
lönösebb pozitív ha t ás t ne m 0 
gyakorolhat . TeS 
Az eddigiek kiegészí téseként , 
né há ny kuta tás i e redmé ny [10] 
.alapján képlet szerűen k ívánom dokumentá lni 
megoszlási viszonyszámra: 
1200 
ws-
1100 
1000 
900 
800 
1. 
y4 
/ \ IIL 
D 
8 
! v. 
3 
20 40 60 EO 100 
FeO 
5. ábra 
1. H. Schenk (1934) 
(S) _ (CaO) 1 
[S] ~~ (FeO) K 
a FeO hatásá t a (S)/[SJ 
(24) 
369 
ahol: (CaO) = „szabad" mész ta r ta lom súly % - b a n . 
(FeO) = , ,szabad" FeO- ta r ta lom súly % - b a n . 
2. L. S. Darken és B. M. harsén (1942) : 
CaO 
FeO 
- + C [Mn%] (23) 
ahol : Ng = a salakban levő mólok összege 
A, B és C = kísérlet i leg kapot t ál landók. 
3. F . Harders, H. Grewe és W. Oelsen (1951) 
1 
(26) 
[S] (FeO) 
Ezek u tán legyen szabad levonni a szükséges végkövetkezte téseket : 
1. Számítások (f izikai-kémiai és te rmodinamikai) azt igazolják, hogy 
a S i e m e n s — M a r t i n - s a l a k F e O - t a r t a l m a nem minden összetételnél hatás-
talan a k é n t e l e n í t é s r e . 
2. Valószínű, hogy a kis FeO- ta r ta lmak (0—1%-ig) bí rnak jelentő-
sebb befolyással a kénte len í té sre (3a. összefüggés). 
3. A jó ként elení tés é rdekében a salaknak minimál is FeO- tar ta lom 
m e l l e t t nagyfokú bázicitással kell rendelkeznie. 
Ezekben k í ván t a m összefoglalni irodalmi kuta tása im és t e rmodina -
mikai számításaim e re dmé n yeké n t adódó következtetéseimet a bázikus 
sa lakban levő FeO- na k a S—M-acélgyár tás kéntelení tő fo lyamatára gya-
korol t hatásáról . 
[1] J. Mocek. Huth. Listy. (1959) 5. pp. 405—409. 
[2] ,J. Chipman. La Meta l lurgi a Itialiana. 1952. 44. k. 10 pp 502—511. 
[3] A. J. Oszipov. V. F. Szuvorov, L. A. S wa r cm an Szovremenei Pr o bl e mü Meta l-
lurgii Moszkva. 1958. pp: 369—379. 
[4] T rubin—Ojksz: Acélkohászat Moszkva, 1954. 
[5] K. G. Spei th: Der derzeitige S t a n d der Metaillurgie des S—M ve rfa hrens . Berg-
u n d Hü t t e nmá nn i sche Mona tscheft e 5. sz. 94—1020. 108. évf. 
[6] Harders . Grewe, Oelsen, Stahl un d Eisen 1951. szept. 13. 937—986. 
[7] S. Simon Frau Gy. Benkő. Acta Techn ika 44. 1964. 
[8] W. Liange: Die the r mod ina misc he n Eigenschaf ten der Metalloxide. 
[9] Kerpely—Hajtó.—Horváth: Vaskohászat i fo lyamatok és fizikai ké miá juk . Bu-
dapest , 1953. 
[10] Die neue Hüt te 1955. I. szám. 
I R O D A L O M 
370 


Fizikai-kémiai vizsgálatok a bázikus martinsalak FeO-tartalmának a fémfürdő kéntelenítésére gyakorolt hatásáról

Pócs, Tamás

NÉHÁNY ADAT HAZÁNK MOHAFLŐRAJAHOZ 
DR. PÖCS TAMÁS 
Az elmúlt években több hazai gyűjtőutamon bukkantam érdekes és 
ritkább mohaelőfordulásokra, e kis munka célja ezeknek az adatoknak 
a közreadása. 
1962. november 4-én a Főiskola Növénytani Tanszékének tagjaival 
a Bükk-hegység délkeleti részében, a Pazsag erdészház környékén ki-
rándultunk. Az erdészház fölötti északkeleti lejtő árnyas quarcit-szikla 
csoportján, mely eddig is nevezetes volt a Bükkben ritka acidofil növé-
nyeiről (Chimaphila umbellata, Leucobryum glaucum, Jamesoniella 
autumnalis, Bazzania trilobata stb.), a Dicranum fulvum Hook, több 
tenyérnyi nagyságú gyepjeit figyeltük meg, 550 m tszf. magasságban. 
A moha közvetlenül a kvarcfelületen él. A Bükk flórájának újabb mon-
tán eleme, hazánkban a Sátor hegységből, Budai hegységből, Kőszegi 
hegységből és a Mecsekből volt ismeretes. 
1965. június 22—24 időszakban dr. Tallós Pál és dr. Szodfridt István 
erdőmérnökök, az Erdészeti Tudományos Intézet munkatársai kíséretében 
felkerestem kutatási területüket, a Bakony nyugati lábánál 200 m tszf. 
magasságban fekvő, növényföldrajzilag a Zalai Flórajáráshoz tartozó 
Nyirádi-erdőt. Tallós és Szodfridt korábbi kutatásaik során a terület 
lápjain érdekes boreális elemekre bukkantak, többek között a hazánkra 
új, glaciális reliktumnak tekinthető Carex hartmanira. Ez vezetett arra, 
hogy a terület mohaflóráját is átkutassuk. Várakozásunkban nem is 
csalódtunk, mert a Carex hartmani lelőhelyén, a „Kárásztó" zsombékosá-
ban és a zsombéksásost övező lápréteken hatalmas tömegben bukkan-
tunk a Drepanocladus lycopodioides (Brid.) Warnst. boreális elterjedésül 
lápi mohára, amely a Kárpát-medencéből csak az utóbbi évek kutatásai 
során került elő.két pontról, a Tűrje melletti híres lápokról és Gyepü-
kaján mellől. Utóbbi lelőhely a nyiráditól légvonalban mintegy 12 km-re 
van. Ez a Drepanocladus fa j Eurázsia boreális területeinek mészben gaz-
dag síklápjain elterjedt. Leggyakoribb Grönlandon, Skandináviában, 
Finnországban, Észak-Oroszországban és Szibériában. Már szórványos a 
német—lengyel síkságon. Az Alpokban viszonylag gyakori, de a Kárpá-
tokban már igen ritka: északon Sulov, Stankovan, északkeleten a Ho-
verla, Rezinar, a Keleti Kárpátokban Gyulafehérvár és környéke eddig 
ismert lelőhelyei (D. Nagy É. 1955: 183—185 nyomán). 
25* 
.'{87 
A Kárásztó magas-sásos semlyékeiben tömeges a Ricciocarpus natans 
(L.) Corda. 
A Kárásztótól nem messze levő magas-sásos tavakban már csak az 
Acrocladium cuspidatum-ot találjuk, az erdészeti üzemtervi térkép 13. 
sz. tavának zsombékosában pedig a Mnium seligeri Jur. és a Climacium 
dendroides tömegesek. 
Említésre méltók a Nyirádi-erdő déli szélén fekvő, kisavanyodó ta-
lajú láprétek, melyeken tömeges a Dicranum bonjeani De Not. Ez a lápi 
moha legközelebb a Tapolcai-medencében ismeretes. Kíséretében a Junco-
Molinietum asszociációhoz tartozó lápréten előfordultak még: 
Fissidens adiantoides Hedw. 
Campylium stellatum (Schreb.) Bryhn. 
Climacium dendroides (L.) W. et M. 
Thuidium delicatulum (L.) Mit t . 
Ugyanott fűzlápokon gyakori az Amblystegium kochii B. E. 
Nedves talajú tölgyerdőkben, a Tallós és Szodfridt által felfedezett 
Leucobryum glaucum mellett Polytrichum formosum Hedw. és Bryum 
capillare élnek, a fák kérgén, ágain Frullania dilatata Dum. és Orthot-
richum ajfine Schrad. található. Az erdei árkokban feltűnő az Acrocla-
dium cuspidatum 30 cm nagyságot is elérő árnyékalakja, a f . laxa Warnst, 
társaságában a Dunántúlról csak a Mecsekből és a vasi dombvidékről is-
mert Lophocolea cuspidata (Vees) Limpr. 
Erdőszélen, savanyú talajú homoki gyepekben él a Rhacomitrium 
canescens (Timm.) Brid. a Hypnurn cupressiforme kis tömött termetű 
változata, a var. subjulaceum Mol. társaságában. 
Igen érdekes biotop a Nyirád községből Sümeg felé vezető országút 
melletti forrásláp-komplexum. Tipikus, meszes vizű, Cratoneurion je l-
legű forráslápok, gazdag mohavegetációval: 
Cratoneurcum filicinum (L.) Moenkem. 
Cratoneurum commutatum (Hedw.) Roth. 
Bryum ventricosum Dicks. 
Drepanocladus revolvens (Sw.) Mönkem. 
A helyenként összefüggő gyepet képző Drepanocladus vernicosus a ny i-
rádi lápvegetáció másik boreális eleme, hazánkban csak négy pontról volt 
ismeretes, legközelebb a Bakonyalján a Sárosfői erdőből. A fa j revideá-
lásáért dr. Boros Ádám professzornak tartozom köszönettel. 
1966. október elsején hallgatóinkkal a Mátra hegységbe tettünk ta -
nulmányi kirándulást. Felkerestük a Kékes északi oldalán, mintegy 600 
m magasságban fekvő „Rekettyés tó" természetvédelmi területét, mely a 
boreális elterjedésű Poa remota előfordulásáról nevezetes. A tó nyugati 
oldalán az erdőt forráserek szövik át. Itt él, hazánkban a legnagyobb 
tömegben a Trichocolea tomentella (Erh.) Dum., melynek előfordulására 
Czimer Sarolta III. éves hallgatóm hívta fel figyelmemet. Ez a Magyar-
országon csak nemrég felfedezett ritka májmoha eddig a Kőszegi-hegy-
ségből, a szintén nyugat-dunántúli Zsidai-völgyből és Jeliből, valamint 
a Bükk-hegység montán elemeiről nevezetes Garadna völgyéből volt is -
420-
meretes. Közép-Európában a fenyőöv lakója, a Kárpátokban általában 
800—1500 m magasságban fordul elő, lúcosok patakjai, forrásai szélén, 
vízzel csurgatott köveken. Itt, a hűvös északi lejtőn, forráserek nedves 
kövein láthatóan jól érzi magát és a Mátra északi lejtőinek montán ele-
meihez (pl. Plagiobryum zierii, Taxiphyllum densifolium mohák, a virá-
gos növények közül a Pleurospermum, Petasites albus, Valeriana trip-
teris, Atragene alpina stb) új színfolttal csatlakozik. 
Társaságában az árnyas forráslápon (Cardaminetum amarae) a kö-
vetkező mohafajokat figyeltük meg: 
Pellia fabbroniana Raddi 
Climacium dendroides (L.) W. et M. 
Thuidium recognitum (Hedw.) Lindb. 
Mnium punctatum (L.) Hedw. 
Mnium undulatum (L.) Weis. 
Plagiochila asplenioides (L.) Dum. 
Hygramblystegium irriguum (Wils.) Loeske 
Br achy the cium. rutabulum (L.) B. E. 
A Saskő alján, a ,,Rózsaszállás" erdészház feletti forráslápok vegetá-
ciója is jellegzetes fajokból áll: 
Mniobryum albicans (Wahlbg.) Limpr. 
Brachythecium rivulare Bruch 
Acrocladium cuspidatum (L.) Lindb. 
Stellaria alsine Grimm. 
I R O D A L O M 
Boros A. (IU53): Magyarország mohái. Budapest , 360 pp. 
Boros Á. (1964): Bryophyta. In Soó R.: A magyar f lóra és vegetáció rendszertani— 
növényföldrajzi kézikönyve I. Budapest . 353—510 pp. 
Gams, H. (1950): Kleine Kryptogamenf lora von Mit teleuropa I. Die Moos- und 
Farnpf lanzen. 3. kiad. Jena, 186 pp. 
Mönkemeyer, W. (1927): Die Laubmoose Europas in Rabenhors ts Kryptogamen-
Flora, Tom. suppl . 4, Leipzig, 960 pp. 
Müller, K.—Herzog, Th. (1954—1957): Die Lebermoose Europas. In Rabenhorsts 
Kryptogamenflona, Tom. suppl. ad Tom. 6, 1365 pp. 
D. Nagy É. (1955): Vázlatok a tür je i láprétek növényzetéről. Annales Hist. Nat. Mus. 
Nat. Hung. Nov. ser. 6, p. 181—188. 
Paul , H.—Mönkemeyer, W.—Schiffner, V. (1931): Bryophyta. In Paschers Susswas-
ser -Flora Mit teleuropas, Hef t 14, Jena, 252 pp. 
Pócs T. (1958): Beitráge zur M'oosflora Ungarns der Ost- und Si idkarpaten. An-
nales Hi st -Na t . Mus. Nat. Hung. 7, p. (107—119.). 
Szodfr idt I.—Tallós P. (1962): Carex ha r tma ni Ca j a n de r Magyarországon és ú ja bb 
floriszt ikai adatok a Bakonyal járó l . Botanikai Közlemények 49, p. 257—262. 
421-


Eszterházy Károly College

Not a member yet

Eger város úrbéri és felszabadulási pere (II. rész)

Adatok Nyugat-Dunántúl zuzmóflórájához

Fizikai-kémiai vizsgálatok a bázikus martinsalak FeO-tartalmának a fémfürdő kéntelenítésére gyakorolt hatásáról

Néhány adat hazánk mohaflórájához

A kis apollólepke - Papilio Mnemosyne L. (Lepidop., Papilionidae) idegrendszerének makroszkópos anatómiája

Szépasszonyvölgy

Szénahordás

Tokaji élmény

Tokaji utca

Martinász

7,262

7,405