EKE Repository of Publications

Platthy, György

Felnémeti menyecske

Komlósi, Csaba

Platón mítoszai

Némedi, Lajos

Az Egri Pedagógiai Főiskola első tíz éve

Hortobágyi, Tibor

ható mennyiségi, nem öröklődő eltérések a jellemzőek, amelyek a környezet hatá-
saira alakulnak ki.
A Phyllitis scolopendrium laboratóriumban, szobában tartott, eredetileg sima-
levelű, majd fodrosodé formája egyébként kiváló példa a modifikációk gyors elő-
állítására, bemutatására.
Dr. HORTOBÁGY I TIBOR:
A SYRINGA CHINENSIS WILLD. LEVÉLABNORMITÁSA
Die Blattabnormität von Syringa chinensis Willd.
Közismert és mindenütt fellelhető növényünk a közönséges orgona (Syringa
vulgaris L.). A kertekben gyakran ültetik a perzsa orgonát (Syringa persica L.),
amely az előbbitől széles-lándzsás, néha 3—9 cimpára szeldelt leveleivel, továbbá
kesikenyebb és dúsabb virágzatával tér el. E két kedvelt díszcserjénk könnyen
kereszteződik, s a keletkezett keverékfaj, a Syringa chinensis W i l l d . szintén gya-
kori kerti díszcserjénk. Tojásdad-lándzsás leveleivel a két faj között áll. Ennek
a keverékfajnak érdekes levélabnormitását bocsátotta rendelkezésemre B a l á z s
G é z a egyetemi professzor, amit ezúton is megköszönök. A rendellenességet Buda-
pesten 1951. október 15-én a XI. kerületben levő Tass vezér utcában találta.
A levélabnormitást az első ábra mu-
tatja. A jelenség fissio, azaz hasadás.
A levélnyél már eredésénél is kettős, de
a lemezekig még nem vált ketté; hossza
10 mm. A levéllemezek önállóak, de egyen-
lőtlenek. A kisebb ovális alakú, hossza
34. mm, szélessége 19 mm. A nagyobb le-
mez szalagszerű, csaknem mindenütt
egyenletesen széles; hossza 84 mm, széles-
sége 16 mm. Feltűnő a főbb oldalerek zeg-
zúgas futása, amit a párján nem figyel-
hetünk meg. A második ábra egy nor-
mális méretű levelet mutat, ennek hosz-
sza a levélnyélle l együtt 85 mm, széles-
sége 48 mm.
K á r p á t i Z o l t á n szerint „A tera-
tológiának igen nagy jelentősége van
bizonyos esetekben a törzsfejlődés megíté-
lésében is, amennyiben egyes szervek
átalakulása, valamilyen kezdetlegesebb alakra való visszaütése, biztos útmutatója
az ille.tő szerv törzsfejlődésének". (Kertészeti Növénytan 1. Budapest, 1933. p. 236).
A közölt példa megerősíti a Syringa chiensis Willd. eredetét, mert a rendellenes
levélpár különösen kiemeli az egyik őssel, nevezetesen a Syringa persica L. fajjal
való kapcsolatát. Mintha a perzsa orgona cimpás levele kezdett volna kialakulni
a rendellenességben, de csupán a megnyúlt középtagig és az egyik cimpáig jutott
el, utóbbiban a két cimpa egyesülését lehet látni, mert szinte kétszeres méretű
a perzsa orgona cimpáihoz mérten. A bekövetkezett fisso a két levélrészt teljesen
elkülönítette egymástól. Az abnormitás levélkéinek levélválla is a perzsa orgonához
fűződő származási kapcsolatokra utal.
A teratomát azért is tartottam érdemesnek közlésre, mert O. P e n z i g Pflan-
zen-Teratologie című, 1922-ben megjelent, második kiadású munkája 3. kötetében
a 37. oldalon a Syringa chinensis W i l l d . abnormitásairól csupán ezeket írja:
„Kommt häufig mit dreigliedrigen Blattwirteln an Stelle der Blattpaare vor."
666-


A Syringa chinensis Willd. levélabnormalitása

Baskai, Ernőné

1. Dr. Baskai Ernőné: Olvasó kislány (olaj)


Olvasó kislány

Légrády, Gyula

A fordítás elméletének és gyakorlatának néhány kérdése didaktikai szempontból

Szokodi, József

A marxizmus-leninizmus főiskolai oktatása szemináriumának módszertanáról

Hahn, István

Egy városi felkelés a kései császárkor idején

Szőkefalvi Nagy, Zoltán

D r . S Z Ő K E F A L V I - N A G Y Z O L T Á N tanszékvezető d o c e n s :
ADATOK A BÜKK-HEGYSÉG MÉSZKÖVEINEK
ISMERETÉHEZ
Hazánk hegységei közül a Bükköt ta r that juk a legmagasabb-
nak annak ellenére, hogy a Mátra két) kimagasló csúcsát (Kékes
1014 és Galyatető 9 6 5 m) a Bükk egyik orma sem szárnyalja
túl. (Istállóskő 9 5 9 m). Megilleti azonban a legmagasabb hegység
elnevezés, mert a Bükk átlagos magassága messze túlszárnyalja
hazánk hegységeit. Akkora magasságokat, mint a közel 20 km
hosszú és 5 — 6 km széles, 600 — 9 5 0 m magasságú Bükk-ferm-
sík. összefüggő földtani egységben legközelebb csak a Kárpátok-
ban találunk.
A Bükk nemcsak magassága alapján különül el hazánk többi
hegységeitől. Szerkezeti és rétegtani kifejlődése is nagyon elüt
azoktól. Vadász Elemér megállapítása szerint: „Minden vonatko-
zásban a többi magyar hegységgel szemben idegen szerkezeti egy-
ség". 1 A Bükk rétegtani kifejlődését tekintve, a Kárpátok belső
övéhez hasonlít. A Kárpátok íven belül a legnagyobb rokonságot
a Szepea — Gömöri Érchegységgel mutat.
A Bükk tehát, bár látszólag folytatása a Magyar Középhegy-
ség vonulatának, szerkezete alapján élesen elkülönül attól. Hegy-
ségszerkezete gyűrt-pikkelyes. Idősebb, részben átalakult eruptív
kőzetekből és túlnyomóan idősebb üledékes kőzetekből épül fel.
A Bükk-hegység, szerkezeti önállósága miatt nehezen illeszt-
hető be környezetébe. A rétegek sorrendjének és korviszonyainak
megállapítása Schréter Zoltán nevéhez fűződik. 2-5 Üjabb meg-
fontolások és kövületek alapján Balogh Kálmán 6-7 a Bükk déli
oldalát felépítő üledéktagokat középtriásznak (ladininak) határozta
meg. Sok részletkérdés vár azonban még ma is tisztázásra. Többé-
kevésbé ma is helytálló Stäche osztrák geológusnak 90 évvel ez-
előtt tett megállapítása, hogy a Bükk-hegység egyike a legnehe-
zebb és leghálátlanabb területeknek, a rétegek sorrendjének meg-
határozása ipedig igen nehezen megoldható geológiai probléma.
A felszabadulás után erős iramban indult meg a Bükk föld-
tani vizsgálata. Ezeknek a vizsgálatoknak kiegészítéseként kívá-
nok a Bükk-hegység üledékes kőzeteinek kőzettani vizsgálatához
adatokat szolgáltatni. Ez alkalommal a Bükk-hegység legjellegze-
tesebb kőzetféleségére, a mészkőre vonatkozó vizsgálatai eredmé-
nyeimet közlöm.
554;
A Bükk morfológiai megjelenésében ugyanis uralkodó sze-
repű a mészkő. Az összes kőzetek mennyiségéhez viszonyítva, a 
mészkő ugyan nem tesz ki többet, legfeljebb 50 százalékot; a töb-
bi 50 százalék azonban igen sokféle kőzetből tevődik össze.
A mészkő kőzettani vizsgálata azért is lényeges, minthogy a 
Bükk kőzeteinek ősmaradvány-szegénysége miatt ez adhat tám-
pontot a kőzetek földtani korára, képződési módjára, valamint a 
lerakódás óta bekövetkezett változásokra vonatkozóan.
A Bükk-hegységben előforduló mészköveket Schröter Zoltán
kormegállapítása alapján tárgyalom. Vizsgálati anyagom többsé-
gét a Bükk nyugati felében gyűjtött anyag képezte, összehasonlí-
tás céljából azonban a keleti Bükk kőzeteiből is gyűjtöttem vizs-
gálati anyagot.
1. Felső karbon. A Bükk északi oldalán több helyen sötéts'zí-
nű mészkövet találhatunk, amely Nagyvisnyónál előforduló, Vadász
E. 8 és Rakusz Gy. 9 meghatározott kövületek alapján biztosan
karbonba sorolható. Agyagpalával váltakozó rétegekben fordul
elő.
Ez a mészkő jellegzetes, egész sötét, szinte fekete színű. Ál-
talában kövületszegény, egyes helyeken, így a jelenleg fej tés alatt
álló kis kőfejtőben azonban igen sok kövület-töredék ismerhető fel
bennük. A kövületek is át vannak kristályosodva, de világosabb
színükkel kiválnak a sötét alaipkőzetből.
Vékony csiszolatlan átlagban 0 , 01 mm nagyságú kaicitszem-
csék láthatók. Nagyobb kristályok csak ott jelennek meg, ahol a 
kövületek átkristályosodása folytán keletkeztek, valamint a repe-
déseket kitöltő anyagban. Ezeknek sűrű nyomási ikerlemezettsége
azt árulja el, hogy kialakulásuk óta nagy nyomásnak voltak kitéve.
A kőzet vegyi összetétele több elemzés középértékeként a kö-
vetkezőnek adódik:
A kőzetelemzésekben Fux V. 10 által leírt módszert követtem.
Az oldhatatlan maradék mikroszkópi vizsgálata lényeges ered-
ményt nem adott. Sötét, alaktalan szemcsék grafitos, agyagos ma-
radványokra engednek következtetni.
2. Felső perm. Kövületek alapján elsőnek Vadász E. 8 bizo-
nyította be, hogy a Bükk-hegységben permi rétegcsoport ia elő-
fordul. A felső karbon és a permi képződményeket a természetben
élesen szétválasztani nem lehet. Kőzettani szempontból ezek a fe-
Oldhatatlan maradék
Higroszkópos víz
Fe203 és A1203
CaO
MgO
Izzítási veszteség
2,07%
0,09%
0,83%
53,60%
0,64%
42,87%
555;
kete mészkövek nem különböztethetők meg a felső karbon hasonló
képződményeitől.
3. Alsó triász. Az alsó triász képződményeiben Schréter Z.
kövületek alapján seisi és campili rétegcsoportot mutatott ki.
Megjegyzi azonban, hogy a két rétegcsoport sem a természetben,
sem térképileg külön nem választható". (Balogh K. a szétválasz-
tást végrehajtotta. )
Szarvaskőtől délre, ahonnan a legtöbb anyagot gyűjtöttem,
főleg agyagpala facies képviseli az alsó triászt. Az itteni réteg-
viszonyokkal Kisvarsányi G. 11 foglalkozott. A szarvaskői agyag-
palában alárendelten vastagabb-vékonyabb mészkőbetelepülések
vannak. A Bükk-fennsík ésizaki részén viszont a mészkő az ural-
kodó.
Az alsó triász mészkövek általában mind sötétszürke színűek.
Változatos előfordulási módjuk változatos kialakulásukra vezet-
hető vissza. Szabad szemmel bennük semmi sem látható, legfeljebb
«gves vékony repedéseket kitöltő kalcit-ér. Kövületet sem szem-
mel, sem mikroszkóp alatt nem látunk benne. Gyakran mutatnak
azonban szabad szemmel is látható rétegzettséget.
A kőzetek mikroszkópi képe azt mutatja, hogy apró, 20 — 50
mikron nagyságú kalcitszemcséken kívül agyagos és szenesedett
szennyeződés vesz részt a kőzet felépítésében. A szennyeződések-
nek egyes rétegekben való viszonylagos feldúsulása okozza a már
említett, szabad szemmel is gyakran megfigyelhető rétegzettséget.
Az egyes rétegek vastagsága nem állandó, közöttük a határ gyak-
ran elmosódott.
A képlékenyebb agyagpalarétegek közé ékelt mészkő-betele-
pülések a gyűrődések által sokat szenvedtek. A nagyobb kalcit-
szemcsék ikerlemezessége is ezt bizonyítja.
Egy érdekes kőzettípus, amit mikrobreccsának nevezhetnénk,
tanúja a nagyfokú mechanikai átalakulásnak. A nagyobb kalcit-
egyedekből álló 0 ,5 mm körüli átmérővel rendelkező töredékeket
kisebb szemű kalci tegyedek és agyagos alapanyag vesz körül.
A mechanikai behatások okozták a legkisebb részleteket is
átszövő repedések szövevényét. A repedéseket mindenhol az alap-
kőzetnél kevésbé szennyezett kalcit tölti ki. A repedések nem
mind egykorúak, gyakran figyelhető meg, hogy az újabb repedé-
sek mentén a régebbi repedéseket kitöltő kalcitkristályok eltörtek
és a régi repedés iránya az ú j repedés mentén eltolódott (mikro-
vetők).
A dolomitos kőzetek a kéregmozgásokai szemben ridegebben
viselkedtek. Ennek tulajdonítható, hogy több betelepülés anyagá-
nak mikroszkópi képében romboéder-alakú hasadási kristályok
figyelhetők meg. E kőzetek által nyújtott mikroszkópi kép annyi-
556;
ra jellegzetes, szinte alig különbözik attól, amit L. Cayeux alap-
vető művében 12 az atlasz-rész VIII. táblája 4. képén bemutat,
Ezeknek a kőzeteknek anyaga valóban a szokásosnál jóval több
magnéziumot tartalmaz, a kőzet túlnyomó többségét azonban kal-
cit alkotja. Érdekes, hogy a dolomitkristálykák szélét vasoxidos
festésű kéreg veszi körül. Feltehetjük, hogy ez az agyagos szeny-
nyező anyagnak a töredezés alkalmával történt adszorpciója révén
jött létre. A kis romboéderek 30 — 100 M- körüli nagyságúak. Az,
alapkőzetet apró, 30 n-nál kisebb kalcitszemek halmaza alkotja.
A kőzetek vegyi összetétele, éppen sokféleségük miatt, nem-
állandó. Két jellegzetesebb kőzet elemzésének adatait közlöm. Az
I. kőzet Almár megállóhelytől; északra 6 5 0 méterre, a II. kőzet.
Szarvaskőtől délre 3 ,5 km-re, az út baloldalán levő feltárásból,
ered:
I. II.
Oldhatatlan maradék 15,44% 18,43%
Higroszkópos víz 0,09% 0,11%.
Fe,03 és AL2O3 0,96% 1.21%
CaO 41,80% 43,25%.
MgO 3,03% 0,71%
Izzítási veszteség 38,68% 36,29%
Az oldhatatlan maradék szabad szemmel sárgás színű, apróbb-
homokszemcsék figyelhetők meg benne. Mikroszkóp alatt is pelit
és apró víztiszta, festett, vagy átlászatlan kvarcszemecskéknek
mutatkozott az oldhatatlan anyag.
4. Középső triász. A középső triászt a Bükkben kizárólag
mészkövek képviselik. Schröter háromféle mészkövet különböztet,
meg:
a) Sötétszürke, részben szaruköves mészkő,
b) Fehér, és világosszürke mészkő, í 
c) Világosszürke, jól rétegezett mészkő.
Az első mészkőfajta a Kiseged — Várhegy vonulatában talál-
ható. Színe sötétszürke. A kőzet mikroszkópi képe nagyon hason-
lít az alsó triász kőzeteihez.
A második kőzetfajta a felsőtárkányi Mész-völgy és Berva-
völgy tájékán fordul elő. A benne található kövületek alapján
Schréter ezeket a kőzeteket a ladini emeletbe sorolta.
A harmadik faj ta mészkő a legáltalánosabb a Bükkben. A 
hatalmas Bükk-fensíkon ezt a kőzetet találjuk. A kőzet vi lágos-
szürke, helyenként csaknem fehér. Szerkezete általában finoman
rétegezett, néhol azonban lemezes-pados kiképződésű. Jellegzete-
sen finom lemezességet mutat a Bélkő kőzete. Itt a rétegek szinte
függőleges helyzetbe préselődtek fel.
557;
Szabad szemmel a kőzet igen egyenletes felépítésű. Általá-
ban fénytelen, de — ha a törési felület valamiilyen betelepült,
egykori repedést kitöltő nagyobb kalcit-ért követ —, akkor mu-
tat gyengén csillogó fényt.
Mikroszkóp alatt azt láthatjuk, hogy a kalcitszemcsék, ame-
lyek a kőzetet csaknem kizárólagos jelleggel felépítik, nagyjából
azonos méretűek. Domináns a 10 n nagyság, de egyes nagyobb
egyedei sem haladják meg a 40 n nagyságot. A szemcsék között
kis mennyiségű, egészen finom eloszlású agyagszennyezés is van.
Ez okozza a kőzet gyengén szürkés színét. A nagyobb ásvány-
szemcsék sűrű ikerlemezességet mutatnak. Eltérően az előbb tár-
gyalt kőzetektől, aránylag ritkán fordulnak elő bennük repedés-
kitöltő kalciterek.
A kőzet vegyi öszetétele az analízisek középértékeként:
Oldhatatlan maradék 0,30%
Higroszkőpos víz 0,05%
Fe,0:! és AljO.i 0,22%
CaO 52,81%
MgO 3,02%
Izzítási veszteség 44.60%
Az oldhatatlan maradék egészen finom agyag.
5. Eocén. A felső eocénban kövületdús mészkő képződött.
Ilyent találunk a Kis-Egeden. Ez a kőzet barnásszürke. Szabad
szemmel is látszólag igen sok, különböző kövületet tartalmaz.
Mikroszkóp alatt a kövületek töredékhalmaza látható. A tö-
redékek között különböző nagy kalcitszemcséket találunk, ame-
lyek olykor 3 0 0 m- nagyságot is elérnek. Ezek a nagy kalcitkris-
tályszemcsék is csak ritkán ikerlemezesek, ez is azt mutatja, hogy
a kiképződésük óta eltelt, a többi kőzethez viszonyítva aránylag
rövidebb idő alat t nagyobb préselő erők hatásának kitéve nem
voltak.
A kőzet analízise a következő értéket adja:
Oldhatatlan maradék 5.43%
Higroszkőpos víz 1,37%
Fe203 és AljOs 3,45%
CaO 44,84%
MgO 1,37%
Izzítási veszteség 43,54%
Az oldhatatlan maradék uralkodóan fínomszemű agyag, alá-
rendelt a fínomszemű homok.
6. Negyedkor. A pleisztocénben, résizben a holocénban is
folytatólag a Bükkben a tengeri származású tömör mészkő helyett
a másodlagosan képződő édesvízi mészkő képviseli a kőzetépítő
folyamatot. Sárgás, barnásfehér színűek, likacsos szerkezetűek. A 
558;
lyukak falai nem vastagok, alig vannak átkristályosodva. Gyakori
azonban közöttük a cseppköves kiképződés. A cseppköves kikép-
ződésű részek nagyobb szilárdsággal rendelkeznek, míg a bükki
édesvízi mészkő többsége igen könnyen porladó, alacsony szilárd-
ságú kőzet.
Két előfordulásuk jelentős: Mónosbél és Lillafüred. A mó-
nosbéli előfordulás édesvízi mészkő-anyagát régeben a szomszédos
falvakban építkezésre használták. Múlt évben indult meg a terv-
szerű kibányászás. Míg a múltban csak a szilárdabb kőzetanyagot
használták fel, most elsősorban a porlékonyabb kőzet kitermelése
folyik. A kibányászott kőzetet, minthogy könnyen morzsolható,
egyszerű gépi berendezéssel már ott a helyszínen megőrlik és a 
megőrölt mészkövet szállítják el a szikes talajok javítására. A fel-
tárások szerint kb. 20 évre elegendő mennyiség van itt ebből a 
kőzetből, még ha a termelés további bővítését, fokozott gépesíté-
sét is figyelembe vesszük.
A kőzet igen sok szerves maradványt, nádszálat, csigahéjat
tartalmaz kövületként. Sok helyen csak jellegzetes alakú üreg
őrzi az azóta elpusztult szerves anyag alalkját.
Az édesvízi mészkőről szólva, az érdekesség kedvéért meg
kell jegyeznünk, hogy a Bükk mészkőtartalmának kalciumhidro-
génkarbonát ja szemünk előtt is mutatja a mészkiválás folyama-
tát. Egerben, főiskolánk székhelyén nem is kereshetnénk jobb pél-
dá t az édesvízi mészkő kialakulására, mint az egri strandfürdő
mélyített zuhanyozóját.
Az egri strandot 1932-ben létesítették. Akkor nyílt meg,
igen ötletesen a medencék túlfolyóinak vizét felhasználva, a mé-
lyített zuhanyozó is. Hat nagy nyíláson ömlik le az egri fürdő ter-
mészetes langyos vizének feleslege a mélyített zuhanyozó al jába,
ahonnan az Eger-patakba jut le a kifolyó víz. A lehulló, percen-
ként átlag 2 köbméterre tehető vízmennyiség akkor, amikor majd-
nem 3 méter magasból lejut a mélyített zuhanyozó alsó szintjéig,
elég nagy sebességre tesz szert. Az egri nyelvjárás „dögönyöző"-
nek nevezte el ezt a zuhanyozót, minthogy nagy erővel csapódik
a zuhanyozók testére. A lezuhanó víz egy része visszaverődik a 
zuhanyozók testéről és nedvessé teszi a mélyített zuhanyozó kő-
falát . Ezt a falat mohák vonják be. A falra csapódó víz a mohák
közt aránylag hosszabb ideig visszamarad. A víz széndioxidtar-
talmát a mohák asszimilációjuk során fehasználják, ezáltal az ol-
dott kalciumhidrogénkarbonát jelentős része kalciumkarbonátként
kicsapódik és bevonja a mohák testét. Nagyon jól megfigyelhető,
hogy a kivált édesvízi mészkő hogyan őrizte meg az egykori mo-
hák finom alakját. Az is előfordul, hogy a mohák alsó, öregebb
részét már mészkéreg vonja be, míg a fiatalabb részek még zöl-
delve élik életüket.
559;
Az egri zuhanyozó mohái között kialakuló mészkő mennyisége
egyben a kőzet képződésének ütemére is felvilágosítást nyújt. Az
elmúlt 24 év ala tt 20 — 3 5 cm vastagságú édesvízi mészkőréteg
rakódott a zuhanyozó falára. Ez összesen kb 3 köbméterre tehető.
Az édesvízi mészkő képződése tehát nem gyors folyamat, az ol-
dott kaiciumhidrogénkarbonátnak csak elenyésző kis mennyisége
válik ki, mégis az emberi életben is mérhető idő alatt megálla-
píthatjuk, hogy számottevő mennyiségek képződhetnek a szemünk
előtt.
A Bükk-hegység mészkőzeteinek vizsgálata, amelyhez ebben
a cikkben néhány adatot szolgáltattam, korántsem tekinthető le-
zárt vizsgálati területnek. E bevezető kutatások főleg a mészkö-
vek összetételére, kőzettani különbségeire, a képződés foylamatai-
ra óhajtottak fényt deríteni. További vizsgálatok szükségesek,,
hogy kőzettani alapon konkrét segítséget nyújthassunk a földtant
vizsgálatok kortörténeti megállapításaihoz.
IRODALOM
1. Vadász Elemér: Magyarország földtana. Akadémiai Kiadó, Buda-
pest, 1953.
2. Schnéter Zoltán: A Bükk-hegység geológiája. Földt. Int. Évi Jel.
Fügfí 1943.
3. Schréter Zoltán: Eger környékének földtani viszonyai. Földt. Int_
JeL 1912.
4. Schréter Zoltán: A borsod-hevesi Bükk-hegység keleti része.
Földt. Int. Évi Jel. 1915.
5. Schréter Zoltán: A Bükk-hegység triászképződményei. Földt.
Közi. 1935.
6. Balogh Kálmán: Az északmagyarországi triász rétegtana. Földt.
Közi. 1950
7. Balogh Kálmán: Répáshuta környékének földtani vizsgálata.
Földt. Int. Évi Jel. 1952 (1954.) 
8. Vadász Elemér: Geológiai jegyzetek a borsodi Bükk-hegységbőL
Földt. Közi. 1909.
9. Rakusz Gyula: Dobsinai és nagyvisnyói felső-karbon kövületek.
Geol. Hung. Ser Paleont. 1932.
10. Fux Vilma: A pelsőcardói triász mészkövek és dolomitok kőzet-
tani vizsgálata. Tisia, 1940.
11. Kisvarsányi Géza: Szarvaskő környékének földtani viszonyai.
Földt. Közi. 1953.
12. Cayeux, Lucien: Introduction á l'étude pétrographique des roches
sédimentaires. Imprimerie Nationale, Paris. 1916.
13. Jakucs Lászlóné: Adatok a Magyar Közép-hegység triász dolo-
mitfajtáinak keletkezéséhez. Földt. Közi. 1952.
A képek magyarázata 
1. Kövületdús sötétszürke mészkő. Felső karbon. Nagyvisnyó. 100 x 
2. Mikrobreccsás mészkő. Alsó triász. Szarvaskő. 20 x 
3. Dolomitos mészkő. Alsó triász. Szarvaskő. 100 x 
4. Sűrűn rétegzett mészkő. Felső triász. Bélkő. 20 x 
560;
2. kép

4. kép


Adatok a Bükk-hegység mészköveinek ismeretéhez

Bessenyei György utóélete (I. 1772-1790)

Eszterházy Károly College

Not a member yet