PPKE Repository of Dissertations (Pázmány Péter Catholic Univ.)

Vámos Violetta

Pázmány Péter Catholic University 
Faculty of Humanities and Social Sciences 
Violetta Ivett Vámos 
The motif of the fleeing maiden: the influence 
of Ovid's story of Daphne and Virgil's Eclogues 
on Mihály Vörösmarty's epic and dramatic 
female characters 
 
Doctoral theses (PhD) 
Dissertation Supervisor: Alinka Ajkay PhD, habilitated 
assistant professor 
Doctoral School of Literary Studies 
Head of Department: Emil Hargittay DSc., Professor, 
Head of the Institute 
Budapest 
2023 
  
2 
 
Table of contents 
 
I. Background of the research, problem identification .......... 3 
II. Research methods ............................................................... 5 
III. Research results .................................................................. 7 
IV. Publication activity ........................................................... 13 
  
3 
 
I. Background of the research, problem identification 
 
 In my dissertation, I examine the Daphne theme in Mihály 
Vörösmarty's oeuvre - the forms of which show a textual connection 
with Ovid's The Metamorphoses and Virgil's Eclogues. My thesis is 
based on the transcription of the text of Ovid in the text of Zalán 
futása, which was omitted from the earlier reception of Vörösmarty. 
The aim of the thesis is to examine Vörösmarty's epic and dramatic 
works with regard to the Daphne theme in order to show how allusions 
and intertexts from ancient texts participate in the formation of 
Vörösmarty's textual world. On the basis of my preconceptions, I 
assume the existence of a tendency-like text- and meaning-forming 
mechanism, which allows for the transformation of elements of 
ancient culture in Vörösmarty's works in a way that endows the story 
and characters of the author's works with psychological meaning. I 
assume that the adoption of the Daphne motif is due to the meaning-
forming effect of the mythological archetype represented by the 
Daphne figure, and that the motif is thus present in Mihály 
Vörösmarty's work because it represented a psychological attitude for 
the poet, with which he wanted to express certain emotional processes. 
 I was prompted to hypothesize the operation of the meaning-
forming mechanisms discussed above by the examination of the 
Ovidian elements of Zalán futása, after identifying the Daphne story 
as a text-world-editing intertext in the epic, and discovering 
connections with other Vörösmarty texts. Indeed, the motif of the 
maiden Daphne fleeing from her pursuer appears in several of 
4 
 
Vörösmarty's epic works, such as Tündérvölgy, Délsziget, and the epic 
poem A' Rom. An important starting point for the identification of 
Vörösmarty's epic phase in my research is Zsolt Gere's studies, in 
which Gere attempts to reconstruct Vörösmarty's supposed concept of 
the epic.1  
 The study of Vörösmarty's concept of epic is an important 
question for the Ovidian parallel, because the identification of a text-
forming structure from an ancient text could shed light on larger 
contexts: among other things, the development of contemporary 
literary and linguistic attitudes. My hypothesis is that it is possible to 
identify psychological processes in Romantic literature that have not 
yet received sufficient attention in the literature, and that authors have 
used elements of classical antique culture and national or popular 
motifs to depict these processes. 
  
                                                          
1 GERE Zsolt, „Hat gím jöve sebten elébe”, Vörösmarty eposzterve és 
őstörténeti felfogása a Zalán futását követően, ItK, 2000, 454–496.; 
GERE Zsolt, A szépség tudományának mitizálási kísérletei, It, 2007, 3–
50.; GERE Zsolt, Szebb idők: Vörösmarty epikus korszakának rétegei, 
Bp., Argumentum, 2013. 
5 
 
II. Research methods 
 
 In my research on this topic, I first examined the presence of 
the identified Ovidian transcription in the whole of Vörösmarty's 
oeuvre. The question of the micro-historical background of the 
adoption arose in the course of finding the identified textual sites: on 
the basis of archival research and with the help of literature on the 
history of pedagogy, I tried to determine the possible time of the 
adoption in the poet's biography. A detailed study of Vörösmarty's 
school years has not yielded any concrete results on the circumstances 
of the adoption, but I have succeeded in identifying Vörösmarty's Latin 
books on the basis of certain translations of Ovid by his students. 
 The next stage of the uptake study was to detect the effect of 
vergilius Eclogas. Using philological methods, the co-occurrence of 
the Daphne transcription with the textual elements of Virgil's Eclogue 
II was detected. The emergence of a new corpus of texts led to the 
delineation of the figure of the fleeing maiden: the occurrence of the 
Ovidian and Vergilian textual sites can be linked to a specific, 
schematic Vörösmarty female figure, the so-called fleeing maiden, 
who in almost all cases prepares to flee after an encounter with a 
strange male figure, but turns back at the man's request. 
 I examined the figure of the fleeing girl in relation to her 
origin in the Ovidian story of Daphne through the artistic interpretation 
of the new mythology, trying to explore the connections with the 
modern interpretation of women in the movement that was prevalent 
in Vörösmarty's time, to which the lectures of János Lajos Schedius, 
6 
 
Vörösmarty's university teacher, who represented the new mythology, 
may have contributed. The study of the interpretation of women in the 
period also led to the assumption of the presence of the patroness-
attitude that was already beginning to spread in the period. The specific 
influence of the "daughter-in-law" myth could not be detected in the 
case of the figure of the fugitive girl, but it did draw my attention to 
the differences between the mythological figure of the fugitive girl and 
that of Daphne. For, although the similarity of the fleeing girl to 
Daphne can be demonstrated textually, Vörösmarty's female figures 
turn back towards their supposed or real pursuers. I have sought 
answers to the differences in motif by studying archetype theory. 
 Finally, in the last phase of the research, after the separation 
of the Diana and Daphne archetypes, the study of the literature of fairy-
tale and structuralist interpretation of fairy-tale and mythology led to 
the interpretation of the Daphne archetype, which I have identified as 
a kind of psychic attitude within the personality, symbolically 
indicating an inflexibility similar to the properties of the laurel tree in 
the course of personality development, and whose presence can be 
detected in the figure of the fleeing girl in the Vörösmarty saga. 
  
7 
 
III. Research results 
 
 In Mihály Vörösmarty's epic poem Zalán futása, there is a 
text from Publius Ovidius' Naso Metamorphoses, which is found in the 
story of Daphne's transformation. The extracted text is only three lines 
of paraphrased text, but as became clear during my research, the 
virginal text and characters of the Daphne story had a marked 
influence on the plot and the representation of the characters in Zalán 
futása. The extract identified is wedged into the text at the introduction 
of Hajna in Zalán futása: originally, it is Ovid's reflection on the god 
Apollo chasing Daphne. In Vörösmarty's text, it is recognised as the 
narrator's emotional speech. In the presentation and dramaturgical role 
of Hajna, her relationship with the Southern Fairy, who is unrequitedly 
in love with her, is reminiscent of Daphne, while the character of the 
Southern Fairy is reminiscent of Apollo, who is unrequitedly in love 
with her. Their scenes together recall those of Daphne and Apollo (the 
chase, the flight, the kiss), and their motivations in their 
interconnection and its failure model the Daphne-Apollo relationship. 
 Examining the philological connection, it turned out that the 
transposition of the text already appears in an earlier, fragmentary 
comic epic experiment, but there it is an ironic insertion of a text, 
indicating a dramaturgically different context, lacking erotic 
overtones. The identification of the earlier Vörösmarty passage has 
made it possible to determine that the author must have read the text 
before 1820. The analysis of the textual effects before 1820 outlined 
that during Mihály Vörösmarty's years at the Gymnasium, a 
8 
 
transformation in the structure and concept of public education was 
observed. The Ratio Educationis of 1806 required the production of 
new textbooks, written by Hungarian authors, which modernised the 
18th century Jesuit textbooks previously used for teaching Latin 
language and literature. The new textbooks and text collections 
included many more texts from Ovid's works, which, according to 
contemporary descriptions, were more popular with students because 
of their light language and exciting themes. The three tansegédlets in 
use, which were not previously registered in Vörösmarty's literature, 
do not contain the Daphne story, so in determining the circumstances 
of the text's acquisition it is important to take into account the 
booksellers in Fehérvár, Pest and Szekszárd, the grammar school 
libraries in Fehérvár and Pest, and the library owned by Mihály 
Vörösmarty's personal acquaintances, from which the young author 
may have borrowed a Latin-language copy of the Metamorphoses for 
use. We also know the surviving items from Vörösmarty's own book 
collections; however, there is no trace of the Metamorphoses in 
circulation before 1820, so it is likely that he was reading a borrowed 
copy. 
 In the dramaturgical circumstances and character traits of the 
other female figures appearing in Zalán futása, the Daphnean traits 
identified in Hajna's case can also be observed, thus raising the 
possibility of the interpretation that the realisation of the Daphnean 
character traits appears in the epic as a panel element. The influence 
of the figure of Daphne can also be observed in the female characters 
of the other Vörösmarty texts examined alongside Zalán futása (A’ 
9 
 
hűség diadalma, Tündérvölgy, Délsziget, A' Rom, Magyarvár, Két 
szomszédvár, Eger, Széplak). The Vörösmarty literature has already 
shown that during the 1920s Vörösmarty was thinking of a planned but 
ultimately unrealised epic concept, which, realised as interconnected 
but also separately readable stories, would have painted Hungarian 
historical and mythical memories embedded in a new mythological 
and religious tradition concept. From a narratological and structural 
point of view, the storybook that would have been produced would 
have corresponded most closely to the so-called carmen perpetuum, 
also identified as the genre of Ovid's Metamorpshosea, if it had been 
produced, which explains the narratological purpose of including the 
Daphne story as a panel. 
 The similarity in dramaturgical solutions and representations 
of the female figures outlined in the case of epic works also raised the 
possibility of examining the female figures in dramatic works and in 
transitional genre texts. The presentation of the female figures in 
dramatic and epic texts, as well as in transitional genres (A’ Várasi és 
Pásztorleány, Szép Ilonka etc.) and their textual motivation showed 
convincing similarities with those of epic female figures, and thus the 
text Beautiful Ilonka also raised the question of the historical motif of 
the hunting idol, identified as the origin of the motif of lovers meeting 
in the forest. The first appearance of the hunting idol motif is 
associated with the Vörösmarty drama A’ belső háború, the first 
version of which, Salamon király, was published in 1823, while a 
revised version appeared in 1826. According to the literature, the 
Salamon király text is the first in which the hunting idyll scene from 
10 
 
the play, in which the two characters, Bátori and Jolánka, meet in a 
forest while Jolánka is picking flowers, first appears. The hunting idyll 
scene itself actually only occurs in a revised version of the drama, but 
this does not affect the connection of the motif with the Daphne motif: 
in Vörösmarty's epic and dramatic works alike, the meeting of male 
and female characters in a forest setting is a common motif, during 
which the male character surprises the female character, who is not 
expecting him, and love then develops between them. A genre-
historical overview of the hunting idyll motif has drawn attention to 
the antecedent texts of the hunting idyll genre, the pastoral idylls, and 
in Vörösmarty's mixed-genre texts (especially in the first half of the 
1920s) the pastoral setting or character is a frequent motif when lovers 
meet (e.g. A’ Várasi és Pásztorleány). In the context of the pastoral 
idylls, an examination of Virgil's eclogues as a prefatory text has 
yielded surprising results: the female characters in Vörösmarty's texts, 
presented with daphnean dramaturgy and with daphnean qualities, 
often appear in poetic situations borrowed from Virgil's second 
eclogue (in the position of the unrequited lover who complains of his 
love sorrow to the nature around him), or, which can be interpreted as 
a transcription of the text, they utter monologues from Virgil's second 
eclogue. The Vergilian utterances are often associated with the male 
protagonist, but their behaviour in these cases is reminiscent of 
Daphne's (wandering in the woods). The combination of the Daphne 
motif and the hunter and shepherdess motif in the male characters 
raises the question of the extent to which the motif of the protagonist 
wandering in the woods is linked to the female characters, since it also 
11 
 
appears in some of the male characters. The daphne and eclogue 
qualities of the female and male characters are not, for this reason, 
linked specifically to the characters of the female figures, but also to 
the female figures and the feminine traits of the male figures. 
 In the third chapter of the thesis, the psychological approach, 
which also includes an archetypal approach to the aesthetic principles 
of the new mythology and the realization of the "homegirl" motif, tries 
to approach the motif of the rushing girl from the perspective of 
structuralist mythological research and the psychology of fairy tales. 
The study of the emergence of archetypes or mythologemes in 
literature is linked to the analysis of motif interpretations. In the third 
chapter, I will try to outline the interpretation of the Daphne myth in 
the works of Mihály Vörösmarty: in my view, the archetype of Daphne 
represents the willfulness, ingrained rigidity that appears at the level 
of the psyche, which is a destructive psychological attitude, and 
therefore the need to get rid of it is necessary for the character's 
personal development. 
 The focus of the paper is thus on the examination of the 
Daphne theme related to female figures in Mihály Vörösmarty's epic 
and dramatic works from various angles, the result of which will 
hopefully provide an opportunity to include aspects that are in some 
respects new for Vörösmarty research. 
  
12 
 
IV. Publication activity 
 
1. VÁMOS Violetta, Adalékok a Szép Ilonka egyik 
előzményverséhez, .Studiolo. A Kubinyi András Történész 
Műhely folyóirata, 1(2014), 83–90. 
 
2. VÁMOS Violetta, Apollo és a Délszaki tündér: Ovidiusi 
elemek a Zalán futásában, ItK, 120(2016), 55–66. 
 
3. VÁMOS Violetta, A Zalán futása szerelmi szálának antik 
elemei = Syrinx. A CHSEC X. Országos konferenciáján 
elhangzott előadások, Budapest, 2016, Eötvös Collegium, 
92–101. 
 
4. VÁMOS Violetta, A Metamorphoses hatása Vörösmarty 
műveire = Római költők a 18–19. századi magyarországi 
irodalomban: Vergilius, Horatius, Ovidius, szerk. BALOGH 
Piroska, LENGYEL Réka, Budapest, Prime Rate Kft., 2017, 
305–315. 
 
5. VÁMOS Violetta, A Metamorphoses hatása Vörösmarty 
műveire = AMФIΔPOMIA. A CHSEC XI. Országos 
konferenciáján elhangzott előadások, Budapest, 2018, Eötvös 
Collegium, 74–80. 
 
6. VÁMOS Violetta, Vörösmarty gimnáziumi évei: 
mikrotörténeti adalékok a költő középszintű tanulmányaihoz 
= Nyom-Követés 3.: A Vajdasági Magyar Doktoranduszok és 
Kutatók Szervezete és a Doktoranduszok Országos 
Szövetsége Irodalomtudományi Osztály II. közös 
konferenciájának tanulmánykötete, Budapest, 2018, 277–
292. 
 
7. VÁMOS Violetta, Vörösmarty Mihály egyik 
olvasmányélménye: A Daphné-történet = Nyom-Követés 4.: 
A Vajdasági Magyar Doktoranduszok és Kutatók Szervezete 
és a Doktoranduszok Országos Szövetsége 
Irodalomtudományi Osztály III. közös konferenciájának 
13 
 
tanulmánykötete, szerk. SEMSÁG Tibor, Budapest, 2018, 
277–292. 
 
8. VÁMOS Violetta, Pásztor- és vadászidill-motívumok 
Vörösmarty Mihály epikus nőalakjaiban = Nyom-Követés 5.: 
A Vajdasági Magyar Doktoranduszok és Kutatók Szervezete 
és a Doktoranduszok Országos Szövetsége 
Irodalomtudományi Osztály IV. közös konferenciájának 
tanulmánykötete, szerk. NOVÁK Anikó és SEMSÁG Tibor, 
Budapest, 2020, 137–149. 
 
9. VÁMOS Violetta, Vörösmarty Mihály latintankönyveinek 
azonosítása Ovidius-fordításai alapján, Magyar 
Könyvszemle, 136(2020), 125–137. 
 
10. VÁMOS Violetta, Vörösmarty Mihály epikus és drámai 
nőalakjai az új mitológia tükrében = Nyom-Követés 6.: A 
Vajdasági Magyar Doktoranduszok és Kutatók Szervezete és 
a Doktoranduszok Országos Szövetsége Irodalomtudományi 
Osztály V. közös konferenciájának tanulmánykötete, szerk. 
B. KISS Mátyás, Budapest, 2021, 199–215. 
 
11. VÁMOS Violetta, A bukoliko-daphnéi nőalak szerepe 
Vörösmarty Mihály epikus és drámai műveinek 
szerelemábrázolásában, ItK, 125(2021), 417–433. 
 


Hungarian

A menekülő leány motívuma

Nagy Ignác

Polish

Synteza polskiej I tatarskiej tożsamości w poezji Selima Chazbijewicza I Musy Czachorowskiego

Kránitz Péter Pál

1 
 
Doktori (PhD) disszertáció tézisei 
 
 
 
 
 
 
 
Kránitz Péter Pál 
Örményellenesség és armenofília 
Az örmény kérdés versengő narratívái Magyarországon és Európában 
 
 
 
 
 
Történelemtudományi Doktori Iskola, vezető: Dr. Őze Sándor DsC, egyetemi tanár 
 
Témavezetők: 
Dr. Őze Sándor DsC, egyetemi tanár 
Dr. Schmidt Mária PhD, egyetemi tanár 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Pázmány Péter Katolikus Egyetem 
Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar 
Budapest, 2023 
2 
 
 
A kutatás előzményei, problémafelvetés 
 
„A világ közepe jelenleg Armenia” – írta a Budapesti Hírlap publicistája 1895 novemberében. 
Az örmény kérdés az ezredfordulót keretező évtizedekben Magyarországon és Európában is 
élénken foglalkoztatta a politikum és a közvélemény széles rétegeit, rányomva bélyegét a keleti 
kérdést övező politikai diskurzusra, ezáltal formálva a nemzetközi kapcsolatok jövőjéről szőtt 
európai víziókat. Az örmény kérdés átfogó irodalommal rendelkezik a nemzetközi 
tudományosságban, ám a kutatók – az esetek túlnyomó többségében – jog-, diplomácia- vagy 
hadtörténeti szempontok alapján vizsgálták, vagy pusztán eseménytörténeti leírására 
vállalkoztak. Méltatlanul kevés szó esik az örmény kérdés nyelvi megnyilvánulási formáinak 
jelentőségéről, holott Európában, s benne Magyarországon, elsősorban, mint diskurzus 
jelentkezett a 19. század utolsó harmadától. Alapfelvetésem szerint az örmény kérdés, a keleti 
kérdés társdiskurzusaként, értelmezhetetlen az orientalizmus eszmeáramlataként elhíresült 
rasszista és imperialista világnézethez való viszonyítás nélkül. 
 Az orientalizmus fogalmát Edward Said palesztin-amerikai irodalomprofesszor, a 
posztkolonializmus-tanulmányok diszciplínateremtő publicistája teremtette meg. Said 
meglátásában az orientalizmus a nyugati gondolkodás szekuláris hitrendszereként az elképzelt 
Nyugat kulturális és politikai felsőbbrendűségét hirdette a Kelettel szemben, a nyugati ember 
civilizációs misszióját, avagy gyarmati uralmát volt hivatott legitimálni Keleten, amelyet a 
keleti ember vélelmezett visszamaradottságával, alacsonyrendű kulturális értékeivel, 
civilizálatlanságával, barbarizmusával, az önrendelkezésre való alkalmatlanságával igyekezett 
alátámasztani. 
 Az örmény kérdés is az orientalizmus nyelvi és eszmetörténeti kontextusában 
bontakozott ki Európában az ezredfordulót övező évtizedekben, bővelkedve az orientalizmus 
retorikai elemeiben és diszkurzív stratégiáiban: az alávetettségre ítélt csoportok sztereotipizáló, 
rasszista ábrázolás, sőt, dehumanizálása, s a velük szembenálló csoportok nyugati civilizációs 
értékeinek, önrendelkezésre való jogának hangsúlyozása. 
 
Követett módszertan 
 
Az örmény kérdés történeti-diszkurzív vizsgálatára átfogó eszköztárt biztosít a kritikai 
diskurzuselemzés (CDA) módszertana, amely egyszerre fókuszál a nyelvhasználat nyelvi 
stratégiáira és azok kontextusára, a nyilvánosság tereire. A CDA módszertanát – a kor nagy 
3 
 
történelem- és politikafilozófiai vitáiból és az úgynevezett európai társadalomelméletből 
táplálkozva, a kritikai nyelvészet alapjain – Norman Fairclough brit nyelvész dolgozta ki 
Language and power című értekezésében. 
 Dolgozatom a diskurzuselemzés megannyi módszerével él. A Fairclough által 
megalkotott, úgynevezett overwording vizsgálat arra enged következtetni, hogy mely 
kulcsfogalmak köré építi egy-egy beszédközösség önmeghatározását – az unalomig ismételt 
kifejezések mögött mindig fontos ideológiai indíttatás áll, „a realitás egy bizonyos aspektusába 
való belefeledkezést mutat, amely az ideológiai küzdelem fókuszára engedhet következtetni” – 
fogalmazott Fairclough. 
 A nyilvánosságban rögzült, újra és újra elismételt előítéletek és sztereotípiák kutatása 
kulcsfontosságú szerepet tölt be a diskurzusok, kiváltképp a totalitárius rendszerek rasszista 
diskurzusainak nyelvészeti és szociálpszichológiai kutatásában, hiszen az eltérő 
etnikai/nyelvi/vallási csoportok közötti társadalmi kapcsolatok – nem csupán retorikai, de – 
kognitív folyamataira, a rasszizmus individuális és csoportos kialakulásának és fenntartásának 
folyamatára is fényt vethet. 
 Elemzésem szempontjából jelentős a Teun van Dijk által megalkotott T-eszköz (K-
device) módszere, vagyis az adott beszédközösség által vélt és meghatározott kollektív 
tudáshalmaz vizsgálata – az elemzésnek alávetett halmazt Norman Fairclough korábban a 
közhelyek (common sense) elnevezéssel illette. 
 A kritikai diskurzuselemzés egy másik, dolgozatom szempontjából kiemelt fontosságú 
megközelítése a Tom R. Burns és Marcus Carson által megalkotott intézményi válságdiskurzus 
elmélete (institutional crisis-discourse). A szerzők szerint egy adott társadalmi intézményben 
uralkodó normák, értékek, kapcsolatrendszerek, kognitív kategóriák, konszenzusos szabályok 
és viselkedésminták meg nem valósulása, illetve megvalósulásának, legitimitásának (kívülről 
vagy akár belülről érkező) kétségbe vonása az intézmény puszta létjogosultságának 
megkérdőjelezéséhez, felbomlásához vezethet. 
 
Új eredmények 
 
Az örmény kérdés történeti-diszkurzív vizsgálata során két egymással szembenálló és versengő 
narratívát azonosítottam, amelyek a világháborút közvetlenül megelőző időszakban a politikai-
katonai erőterekkel párhuzamosan kettéosztották az öreg kontinenst: az örmény kérdés 
armenofil és örményellenes narratíváját. 
4 
 
 E kettősség, mindazonáltal, egyazon érme két oldala volt – a két versengő félre osztott 
gyarmati világ uralkodó ideológiájának, az orientalizmusnak diszkurzív leképeződése egy 
mindent elsöprő háború küszöbén. Az örményellenesség és az armenofília ugyanis egyaránt az 
orientalizmus diskurzusának rendjét követve a keleti ember alsóbbrendűségét, vadságát és 
visszamaradottságát hirdette a nyugati ember felsőbbrendűségével szemben. Míg az 
armenofília a törökök „barbarizmusára” és az örmények nyugati, keresztény „civilizációs 
értékeire” való hivatkozással igyekeztek az örménnyel egybeeső nyugat-európai politikai 
törekvéseket legitimálni, addig az örményellenesség a birodalomépítő oszmánok „kulturális 
felsőbbrendűségére” utalva utasították el a „csaló”, „kapzsi”, „áruló” örmények forradalmi 
törekvéseit. Az örményellenes diskurzus rendje a magyar nyilvánosságban az orientalizmus 
rasszista retorikáját követve, az antiszemitizmushoz hasonlóan, bizonyos sztereotípia-
csoportokban nyilvánult meg: 1) gazdasági tevékenységgel kapcsolatos sztereotípiák, 2) zsidó 
tulajdonságok, 3) parazitaság (dehumanizáció), 4) fajelméleti sajátosságok (fizikai és lelki 
ismertetőjegyek) és 5) a népirtás relativizálása céljából megteremtett, vélt sztereotip 
jellemvonások, a hazafiatlanság és a szeparatizmus vádja. 
 Törést jelentett az örmény kérdés kettős diskurzusának európai fejlődésében az első 
világháború. A háború kitörésével ugyanis minden korábbinál erőszakosabb hadipropaganda és 
cenzúra ütötte fel fejét úgy a központi-, mint az antanthatalmak országaiban. A politikai 
diskurzust a hadiorientalizmus rendje szabta meg. A civilizált világ és a barbarizmus 
orientalista határa elmosódott a politikai beszédben: Angliától Franciaországon át 
Oroszországig a németeket kiáltották ki a nyugati, európai civilizációt fenyegető legnagyobb 
veszélyként, mely veszélyhez csak az oszmán hordák mérhetők. Ezzel szemben a központi 
hatalmak hadipropagandájában a franciákat, belgákat és oroszokat igyekeztek barbárokként 
ábrázolni, míg az oszmántörököket az európai civilizáció védelmezőinek tették meg. E 
szélsőségesen kiélezett diszkurzív közegben nem volt hely az örmény kérdés ellentétes 
narratíváinak: a háború során az antanthatalmak országaiban az armenofília, a központi 
hatalmakban az örményellenesség vált kizárólagossá. 
Az első világháborúban nem csupán az antanthatalmak, de az általuk képviselt 
diskurzusok és politikai agendák is győzedelmeskedtek a nemzetközi színtéren: a Nemzetek 
Szövetsége első Közgyűlésén a Párizs-környéki békeszerződések váltak a politikai cselekvés 
origójává, a politikai diskurzus rendjét ezentúl a békerendszer, s vele együtt a győztesek 
globális birodalmi hegemóniájának és kontinentális erőfölényének érvényesítése szabta meg. 
A Közgyűlésen érvényesülő orientalista diskurzus rendjét így ezentúl már nem a szövetségi 
rendszereket követő hadiorientalizmus, hanem az általam békeorientalizmusnak nevezett 
5 
 
világlátás határozta meg, amely a békerendszernek alávetett, illetve az azzal szembeszegülő 
politikai rendszerek mentén szabta fel a civilizáció térképét, a szovjeteket és a „kemalistákat” 
kiáltva ki a civilizáció ellenségeivé. Az örmény kérdés is ebbe a rendszerbe illeszkedett, s 
armenofil narratívája érvényesült a Nemzetek Szövetsége Közgyűlésén. A brit, francia, belga, 
román és jugoszláv küldöttek azonban már ekkor, 1920. november-december során 
megértették, hogy az örmény kérdés armenofil megoldása, vagyis a Sèvres-i békében 
kihirdetett, független „Örmény Nemzeti Otthon” fenntartására képtelenek a szövetségesek, 
amely a Nemzetek Szövetsége első válságát okozta, legalábbis a diskurzus szintjén. A 
szövetségesek diskurzusa ezért paradigmaváltáson esett át: hátat fordítottak az örmény 
kérdésnek, s egy, az örmény menekültek körül kibontakozó humanitárius diskurzusra bontva 
az armenofil diskurzust. A dolgozatom e korai menekültügy két árnyoldalára hívja fel a 
figyelmet: közreműködött az örmény menekültek erőszakos deportálásában és elzárta a nem 
orosz vagy örmény származású menekültcsoportokat a nemzetközi támogatása elől. 
 
A témában végzett publikációs tevékenység 
 
Tanulmányok 
● Örményellenes sztereotípiák a dualizmuskori Magyarországon. Regio 1 (2021): 5–60. 
● The Dissolution of the Armenian Question and the Crisis of the League of Nations. 
Haigazian Armenological Review 39 (2019): 375–406. 
● Gyarmati és humanitárius eszmék határán: a menekültügy a magyar és a nemzetközi 
politikai diskurzusban az első világháború után. In: Határmenti területek, migráció a 
XIX–XX. században tekintettel a XVII–XVIII. századi előzményekre. Szerk. Kránitz 
Péter Pál – Őze Sándor. Budapest: Szent István Társulat, 2019. 305–368. 
● Örmény menekültek Konstantinápolytól Budapestig. A humanitárius politika korlátai a 
két világháború között, különös tekintettel Délkelet-Európára és Magyarországra. 
Századok 1 (2018): 61–84. 
● (Un)protecting the Armenian Republic at the First Assembly of the League of Nations. 
Patmut’yun yev Hasarakagitut’yun: Taregirk’ 3 (2017): 105–127. 
● Menekült vagy migráns? A (kényszer)migráció első nemzetközi meghatározásai. Regio 
3 (2016) 
● Repatriáció vagy deportálás? A népszövetségi menekültügy kitelepítési gyakorlata az 
első világháborút követően Délkelet- és Kele-Közép-Európában. In: Studia Varia. 
6 
 
Tanulmánykötet. Szerk. Bojtos Anita [et al.]. Budapest: Pázmány Péter Katolikus 
Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara, 2016. 401–445. 
● The Armenian Genocide in Interwar Hungarian Political Discourse. Journal of 
Levantine Studies 2 (2015): 71–86. 
● Survivors, asylum seeking and repatriation: the case of Armenian refugees in 
Constantinople. Patmut’yun yev Hasarakagitut’yun: Taregirk’ 1 (2015): 88–100. 
● Orosz és örmény menekültek és a menekültügy az I. világháborút követően Kelet-
Európában, különös tekintettel Magyarországra. Világtörténet 3 (2015): 461–483. 
● The New Homeland: Armenian Refugees in Hungary after the Armenian Genocide. In: 
Far Away From Mount Ararat. Armenian Culture in the Carpathian Basin. Szerk. 
Kovács Bálint – Pál Emese. Budapest–Leipzig: Budapest History Museum – National 
Széchényi Library – Leipziger Universitätsverlag, 2013. 104–108. 
● Az új otthon. Örmény menekültek Magyarországon az örmény népirtás után. In: Távol 
az Araráttól. Örmény kultúra a Kárpát-medencében. Szerk. Kovács Bálint – Pál Emese. 
Budapest–Lipcse: Budapesti Történeti Múzeum – Országos Széchényi Könyvtár – 
Leipziger Universitätsverlag, 2013. 104–108. 
 
Forrásközlés 
● Örmények Kemál Törökországában. Néhány bizalmas diplomáciai jelentés a kis-ázsiai 
keresztények helyzetéről (1922–1928). Regio 1 (2021): 76–94. 
● A nemzetközi menekültügy és Magyarország az első világháború után. ArchívNet 4 
(2016) 
 
Recenziók 
● ’Justifying Genocide: Germany and the Armenians from Bismarck to Hitler’ by Stefan 
Ihrig. The Hungarian Historical Review 4 (2016): 916–920. 
● ’Atatürk és az Új Törökország képe a náci ideológiában. Világtörténet 4 (2015): 672–
674. 
 
Ismeretterjesztő publikáció 
● Az örmény népirtás menekültjei Magyarországon. Újkor.hu 2016. június 10. 
https://ujkor.hu/content/az-ormeny-nepirtas-menekultjei-magyarorszagon [letöltés 
ideje: 2022. május 14.] 
 
7 
 
Szakbibliográfia 
● Örmények a Kárpát-medencében. Válogatott bibliográfia. Összeállította: Kránitz Péter 
Pál. In: Digitális Szövegtár. Magyar Tudományos Akadémia, Társadalomtudományi 
Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézet. 
 
Válogatott konferenciaelőadások és nyilvános előadások 
● A menekültügy a humanitárius és gyarmati eszmék határán. Néhány gondolat a 
Nemzetek Szövetsége korai menekültügyi diskurzusához. Előadás az MTA BTK 
Lendület Trianon 100 Kutatócsoportjának és az ELTE BTK Néderlandisztikai 
Tanszékének közös konferenciáján: ’Úton. Menekülés, mobilitás, integráció az első 
világháború után Magyarországon és Közép-Európában.’ Budapest, 2018. november 9–
10. 
● From Colonial to Humanitarian? The Dissolution of the Armenian Question into the 
Discourse on Refugee Rights. Előadás a Kaliforniai Egyetem (UCLA) Örmény 
Tanulmányok képzésének 15. évi diákkonferenciáján. Los Angeles, Amerikai Egyesült 
Államok, 2015. február 14. 
● Russian and Armenian refugees in Eastern europe after the First World War: New 
perspectives ont he birth of international refugee law. Előadás a moszkvai Lomonoszov 
Egyetem ’Örmény diaszpóra és orosz-örmény kapcsolatok: múlt és jövő’ című 
konferenciáján. Moszkva, Oroszország,, 2016. szeptember 14–16. 
● Hungarian Receptions of Armenians and the Armenian Question in the Dual Monarchy 
and the Interwar Period with a Special Regard to Genocide Denial. Előadás a 
’Népirtáskutató Nemzetközi Hálózatának 5. Globális Konferenciáján’ a jeruzsálemi 
Héber Egyetemen. Jeruzsálem, Izrael, 2016. június 26–29. 
● Survivors, Asylum Seeking and Repatriation. The case of Armenian refugees in 
Constantinople. Előadás a Minnesota-i Egyetem ’100 Years of Genocide’ című 
diákkonferenciáján. Minneapolis, Amerikai Egyesült Államok, 2015. április 24. 
● Armenian Refugees, Humanitarian Assistance and Hungary. Előadás a Nebraska-i 
Egyetem ’Crossing the Centennial: The Historiography of the Armenian Genocide Re-
Evaluated’ című nemzetközi konferenciáján. Lincoln, Amerikai Egyesült Államok, 
2015. március 19–20. 
● Genocide and Refugees. The Armenian Genocide and Hungary. Nyilvános előadás az 
Örmény Állami Pedagógiai Egyetemen. Jereván, Örményország, 2015. február 12. 
8 
 
● Migrants or Refugees? Defining forced migration in the 1920s. Előadás a ’Dislocations 
and Cultural Conflicts: Migrations, Diaspora, Terrorism, Borders’ című nemzetközi 
konferencián. Szkopje, Észak-Macedónia. 2016. szeptember 1–3. 
● The question of the Armenian Genocide in interwar Hungarian political discourse. 
Előadás a Pázmány Péter Katolikus Egyetem ’Az emlékezet száz éve’ című nemzetközi 
konferenciáján. Budapest, 2015. május 16. 
● Menekültügy Magyarországon az első világháborút követő évtizedben. Előadás a Hajnal 
István Kör 2016. évi, ’Mozgás és átalakulás’ című konferenciáján. Gödöllő, 2016. 
augusztus 25–27. 
● Armenian Refugees and Interpretations of the Armenian Genocide in Hungarxy between 
the Two World Wars. Előadás az Örmény Népirtás és Múzeum ’The Caucasus Frontline 
of the First World War. Genocide, Refugees and Humanitarian Assistance’ című 
nemzetközi konferenciáján. Jereván, Örményország, 2014. április 21–22. 
 


Örményellenesség és armenofília

Gánicz Endre Sándor

A közbeiktatott szerkezetek helye és jelentősége Márk evangéliumában

Firniksz Judit

Pillanatkép a digitális piacok szabályozásáról : A DMA a vállalati compliance tükrében

Dobson-Kálmán Zsófia Etelka

Posztszinaptikus fehérjekomplexek kialakulásában szerepet játszó interakciók bioinformatikai elemzése

Ning Puyu

English

Interactional Explanation

Oroszi Gyöngyi

The Interpretation of Literary Works in Pre-Modern Arabic Literature

Krajecz Laura

Jog- és Államtudományi Doktori Iskola 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 .. 166
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
385  
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
421 
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
 
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
707  
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
 
769 Kun (2013): i. m. 411. 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
  
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
 
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
873  
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
874  
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
875  
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003
 
DOI: 10.15774/PPKE.JAK.2023.003


A személyiségvédelem eszközrendszere a magyar munkajogban, különös tekintettel a sérelemdíjra

Nawar Al-Hemeary

Modeling, control and navigation of aerospace systems

Not a member yet