Pécsi Egyetemi Archívum

Gyimesi Csilla

ÁOK Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola

Janszky József

Pécsi Tudományegyetem

Seizure Semiology and Its Changes in Temporal Lobe Epilepsy

Stranczinger Szilvia

TTK Biológiai és Sportbiológiai Doktori Iskola

Borhidi Attila

Varróné Darók Judit

Evaluation of Leaf Anatomical and Molecular Phylogenetic Methods on Critical Rubiaceae Taxa

Hegyi Csaba

Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar Doktori Iskola

Keserü Ilona

HEGYI CSABA:  A  LÁTVÁNY UTÁNI FESTMÉNY   
CÍMŰ DOKTORI ÉRTEKEZ ÉSÉNEK SZINOPSZISA  
 
 
 
 Arra kérem az olvasót, ezt a szöveget, mint képet, ezt a tárgyat, amelyet éppen ebben a pillanatban néz, 
egyidejűleg az olvasott szavak mondatbeli értelmének fölfogása közepette tekintse olyan látványnak, 
amelyet le akar festeni. Ennek az elhatározásnak, bármely vonatkozása része lesz ennek a festménynek. 
Akár úgy, hogy elvetjük a föl-föl villanó lehetőségek sokaságát, akár úgy, hogy végül, ezek az 
elhatározások fogják a festményt emberkéz alkotta tárggyá tenni. Mert micsoda a festmény? Mit 
nevezünk festménynek? Rendbetettük-e a festményekről szerzett ismereteinket, a festményekéről, 
amelyeket láttunk, amikről tudunk? Mert minden kétséget kizáróan, minden festményben van közös és 
van egyedi eltérés is. Ezeknek az eltéréseknek is lehetnek csoportjai, természetük szerint. Tehát 
lehetséges a rendezés a festmények között. De mi értelme van –e rendezésnek? Mit segít elő?  
 Az emberi kultúrának legelső csíráitól kezdve létezik a festmény, máig. Az egyik lehetősége a rend 
megteremtésének az, hogy időrendbe helyezzük azokat a festményeket, amelyekről tudunk. Világos, hogy 
az egy időben és egy helyen, azaz egy életközösségben született festmények között továbbra is 
rendetlenség fog uralkodni. Aszerint például, hogy milyen viszonyban vannak ezek a látott, a látható 
világgal, elvégezhetünk egy sorrendet. A viszony a teljes közvetlenség kísérletétől, a látott világgal 
történő teljes elszakadás kísérletéig terjed. Azt tapasztaljuk, hogy ez a viszony bármely életközösségre, az 
emberi kultúra megjelenésétől, eddig az éppen most szövegolvasással és nem a látott világ festői 
megismerésének kérdéseivel foglalkozó pillanatig, a most-ig, az olvasóban megélt most-ig tart, folyik.  
 Ugyanis, ha figyelmünket, visszafordítjuk ehhez az elhatározáshoz, akkor mire már, akárcsak 
gondolatban is például festékkel átitatott ecsetet ragadunk és egy konkrét elhatározás mentén mozgatni 
kezdjük egy sík felület fölött, azaz, festünk, tisztáztunk magunkban néhány kérdést, és rengeteg tudatos és 
bármely egyéb döntést is meghoztunk.  
 Vegyük sorra ezeket. Az a tény, hogy látok, lehetővé teszi, hogy olvassak. Miközben olvasok, egy sajátos 
módon látok, nem úgy ahogyan például a kezem hüvelykujját, amikor arra vagyok kíváncsi, hogy a lapok 
különböző erejű szorítása közepette, milyen elszíneződéseket tapasztalok a körmöm alatt, amit az ujjamba 
ki és be áramló vér okoz. Ez utóbbi közelebb áll a festői megfigyeléshez? A látás módja tehát különböző 
lehet aszerint, hogy festek, vagy nem? Minden látásmód alkalmas arra, hogy festményt alkotva belőle, 
vagy vele közöljek róla valamit. Mit akarok közölni? A látásmódomat? Vannak olyan festmények, 
amelyek a látás módozatait közvetítik. Ha elhatározom, hogy minél közvetlenebb festményt alkotok a 
látványról, azaz arról, amit látok, akkor a látásom módjával tisztában kell lennem, mert ez teszi lehetővé a 
közvetlenséget. Annyi más teszi lehetetlenné az azonosságot.  
 Van egy közkeletű tévedés, amely szerint a világ megkettőzése, a teljes azonossággal rendelkező 
duplikátum, bármilyen szempontból is része lenne bármely képalkotó törekvésnek. Hiszen azok a 
korlátok, amelyek ettől elszakítanak minket, nemcsak értelmetlenné és természetesen egyben lehetetlenné 
is teszik ezt a megkettőzést, hanem szükségképpen másmilyenné is. Ám például a látott világ és a 
közvetlenül róla alkotott festmény közötti különbség, a festmény alkotójáról is fog szólni. Azok az egyedi 
különbségek, és megismételhetetlen adottságok, amelyek az alkotás közben létrejönnek, nemcsak abban 
az értelemben lesznek egyediek, hogy másolatuk során eredetiségüket vesztik el, hanem abban az 
értelemben is, hogy a festő látásmódját, a festő egyedi látásmódját jelenítik meg. Akkor tehát mi az én 
egyedi látásmódom abban, ahogyan most ezt a szöveget megértem? Mi az én egyedi látásmódom abban, 
ahogyan erre a szövegre nézek? Mi benne a pillanatnyi? Mi benne a lassan változó? Mi benne a 
megismételhetetlen és mi köze van ennek ahhoz a problémához, hogy én ezt a betűkkel telinyomtatott 
papírt le akarom festeni? 
 Tanítható a művészet? Van értelme festészetről tudományos értelemben beszélni? Milyen természetű ez a 
beszéd? Filozófiai? Bölcs? Ha oly mértékig egyedi a látásmód, hogy megismételhetetlen, akkor hogyan 
lehetséges abban segíteni, ami ennek a megfestését tűzi ki célul? Jobban járt az, akinek nem fogták a 
kezét, amikor az első lépéseit akarta megtenni? A festés tanulságos cselekmény, sőt tanulságos a 
gondolkodás is felőle. Így hát arról be lehet számolni, sőt ezt a beszámolót, rendezett formába is lehet 
foglalni a nyelv, a festői cselekvés megmutatása, és a saját festészeti tevékenység végeredményei által. 
Ezért lehetséges és értelmes értekezni arról, amit látvány utáni festménynek nevezhetünk. A közvetlenség 
mértéke, a közvetlenség természete és a képalkotó lehetőségek által tagolható gondolatmenetek által egy 
olyan helyzetben találjuk magunkat, amikor a sajátos látásmód képének a létrehozásában, a festői 
képalkotás kínálkozik a legtermészetesebb megoldásnak.  
 Mi is a pillanatnyi ebben a látványban most? Mi benne a lassan változó? Meg tudok én ebből festeni 
bármit is? Amit látok az egyáltalán ott van-e? Mi az, ami ott is van a kezemben és mi az, ami eltűnik, ha 
árnyékot vet rá valami mozdulat? Hogyan is a legjobb evvel foglalkozni, ha a festésről van szó? Mit 
válasszak? Azt, ahogyan éppen most látom, vagy jobb, ha például ugyanezt az emlékezetem szerinti, 
számomra éppen a legmegfelelőbb fényviszonyok között teszem? Egyáltalán, miért is ezt a szöveget 
fessem le, miért nem a sajátomét? Kérdezheti az olvasó? (De most csak a magam nevében beszélhetek. 
Ennek a szövegnek a szerzője, ennek a képnek a megalkotója én vagyok. Ez az én egyedi látásmódom.) 
De evvel nem segítek, csak annak, aki hozzám hasonlóan gondolkodik, vagy aki elfogadja és átéli az én 
gondolatmenetemet. Tehát, tanulmányoznom kell, azt, ami a látást lehetővé teszi. A fényt és a színt. Hogy 
utóbbi benne van-e a világban nélkülem is vagy sem, az gondolkodásmód kérdése. A fény azonban 
tudományos vizsgálat alatt áll, a tudományosnak nevezhető vizsgálódások kezdete óta. Ezek a 
vizsgálódások festői szempontból áttekintve, a világnézet és a festmények közös tulajdonságai közé 
tartoznak, tehát megfelelő alapot nyújtanak az egyedi látásmód felismeréséhez. Más ennek a szövegnek a 
képe holdfényben, mint most. Hát még, ha viharos gyorsaságú felhők járása közepette olvassuk. Ha 
elképzeljük, azt is tapasztalataink alapján tesszük. Nem tudok olyat elképzelni, aminek nincs köze a látott 
világhoz. Az már nem lesz kép. 
 Kinek érdekes az, hogy milyennek látom én ezt a szöveget? Ráadásul egy sor vonatkozását ennek a 
látásnak más képalkotókkal is meg tudom mutatni. Filmre veszem például, mintha olvasnám. Vagy 
lefényképezem. Vagy nagyítóval megmutatom a nyomtató és a papírlap minőségének összefüggéseit. 
Vagy csak eljátszom a gondolattal, hogy e szöveg olvasói most elmosolyogják magukat. Ettől még az a 
tény, hogy rendezett formában kellene gondolatokat közölnöm a festészetről, csak bonyolítja a 
helyzetemet. Ahhoz, hogy mindezt egyáltalán észrevegyem, látnom kell. Befolyásolja-e az egyedi 
világlátásomat az a tény, ahogyan látok? Hogyan látok, mivel? Befolyásolja-e testi és szellemi 
mivoltomat az, ahogyan látok? Ha ezeket a kérdéseket összevetem a festői elhatározásommal, hogy ezt a 
szövegképet lefestem, akkor rendezettebbé válnak-e a gondolataim? 
 Mi az a látvány utáni festmény? Van-e közös a látványokban, a világ dolgait hogyan is látom? Mit is 
látok én egyáltalán? Kell ez nekem? Nehéz ezt festeni, mivel és hogyan? Miért nem festhetek szabadon, 
ahogyan csak esik? De hát mi köti meg az én kezem? Az összehasonlítás? Épp ésszel lássam be annak 
értelmét, hogy színeket, formákat, kontúrokat keressek a világban, azért hogy azokat aztán vonalakkal, 
színes festékfoltokkal rávetítsem egy lapra? Van ennek értelme? 
 A festészet tanításának intézményesített kezdete óta, különböző mértékig és különböző formában, de 
ennek értelmét látták. Látják ma is, látom én is. 
 Rendben van, lefestem ezt a szöveget. Itt, ahogyan most látom. Festem, mert látom értelmét. Abban látom 
értelmét, hogy lefessem az örömét, annak hogy élek. De legalább a tényét. Semmivel nem helyettesíthető 
az, hogy festem. Ha valamivel helyettesíthető lenne, vagy az megfelelőbb lenne, akkor azt tenném. 
Festeni van értelme, mert evvel megértem a képeknek egy fontos összetevőjét. A látvány festői 
tanulmányozása közepette, a látható és így és nem másként látott világ megértését segíti ez elő. 
Használom a szemem. Festek, mert evvel vagyok képes a legsajátosabb élményt megfesteni. 
  
 36-37. oldal: Vegyük észre, hogy a látásban közreműködő sejtcsoportok horizontálisan az egész 
idegrendszert átszelik, és azt is, hogy a látókéreg visszacsatolt üzeneteket továbbít az agy törzshöz közeli 
részeibe. Közvetve a látás az idegrendszer viszonylag nagy részével hozható összefüggésbe. A saját 
testünkben lezajló látással kapcsolatos folyamatokról szerzett anatómiai ismereteink is a térnek az emberi 
észlelését erősítik. Észrevehetjük, hogy az éleslátás a nyakszirtlebenynél, tehát a fixációs ponttal 
szembeni helyek közül a tér testünkkel elfoglalt legtávolabbi helyén zajlik. A periféria felé haladva pedig 
a többi érzékszervvel együttműködő térérzékelést biztosít számunkra az idegrendszer. (…) 
 
A látással kapcsolatos koncepciók első kimerítő elgondolása, egészen messzemenően a szubjektív idealista 
szolipszizmushoz vezetett (vö. Berkeley és Locke). Zártság, vagy magány, ami az észlelést belengi. Az 
ezzel kapcsolatos tudás, a kiterjedt és részletgazdag fiziológiai és idegrendszeri kutatások ellenére, 
valójában ma is rendkívül homályosnak mondható. Ugyanakkor nyilvánvalóan az észlelés mértéke az, 
amely valószínűsíthetően az ellenkező életélményt is szüli, ami szerint a világról alkotott képünk közös 
emberi tapasztalat, és az észleletekről tett megnyilatkozásaink a legfontosabb eszközei a „lélektől-lélekig” 
vezető út első csapásainak.  
 
65. oldal: A megtévesztő képek legfontosabb tulajdonsága az a pillanat, amikor lelepleződik a csalás, és a szemlélő 
fölismeri, hogy nem minden az, aminek látszik. A néző ekkor keresheti, hogy mely eszközökkel sikerült a 
megtévesztés. Ez nem a beazonosítás, a visszafejtés, a festői magatartás, a festői világnézet, hanem az 
illúziókeltés eszköztára. A gyakorló festő ezeknek egyre inkább ismerője lesz, és amikor már nem talál 
erre a megtévesztésre alkalmas több megfelelő eszközt, figyelme más felé fordul. Ennek a fordulásnak az 
a szerepe, a különbségek fölismerésén túl, hogy a festővel együtt a festmény szemlélője is újra a világ és 
nem annak mása felé fordul. 
 
102. oldal: Azt mondhatjuk tehát, hogy az európai festészet az 1300-as évektől a huszadik század elejéig közvetve olyan sok 
mélyen és részletesen kidolgozott viszonylatot szült a látványelvű festészet terén, ide értve a közvetlen 
látvány utáni festészetet is, amelynek végiggondolása valóban kiindulópont lehet a festészet, pontosabban 
a festett képek teljes történetének a vizsgálatához. A nyugati kultúra eszerint tekint minden képre, mert 
mást nem is tud tenni. Amikor tehát a látványelvű festői szemléletmódokról szólunk, mint valami 
kiinduló alapot tekinthetjük ennek a szerteágazó kornak a művészetét, sose feledve azt, hogy előtte is és 
utána is, Európában is és másutt is folyamatosan jelen volt a látványelvű festészet, pontosabban a 
látványelvű festett kép. 
 
A tartalomjegyzék, világossan megnevezi a dolgozat tartalmát és fölépítésének szisztémáját: 
 
BEVEZETÉS             
       
 
ELSŐ RÉSZ - ALAPFELTÉTELEK 
 
Első fejezet: A LÁTÁS FIZIKAI FELTÉTELEI 
 A fény            
         
 A szín             
         
Második fejezet: A FESTÉS ÉRZÉKSZERVI FELTÉTELEI 
 A szem és a látás folyamata         
      
 A látás ingerületeinek észlelése          
     A tapintás      
            
 MÁSODIK RÉSZ - A LÁTVÁNY UTÁNI FESTMÉNY 
 MEGHATÁROZÁSA 
 
Harmadik fejezet: A LÁTVÁNY ÉS A FESTMÉNY ALKOTÓELEMEI 
 Fény-árnyék, sötét-világos, tónus és vonal        
   
 Áttetszőség, tükröződés, reflex         
     
 Lokál szín, árnyékszín, fény-szín illúzió        
    A látvány és a kép struktúrája     
          Tér a 
látómezőben és tér a festményen         
   A festmény, mint tárgy alkotóelemei és azok tulajdonságai   
    A festményhordozó, az alap, a festék és a lakk    
       
Negyedik fejezet: A LÁTVÁNY UTÁNI FESTMÉNY FOGALMÁNAK  KITERJESZTÉSE 
 A látvány és a festmény alkotóelemeinek egybevethetőségei     
 A tükör, trompe l’ oleil festmény és a látvány utáni festmény viszonya   
 Az optikai kép és a látvány utáni festmény közötti különbségek  
 összefoglalása           
        
 
HARMADIK RÉSZ - A LÁTVÁNY UTÁNI FESTÉS  MÓDSZEREI 
 
Ötödik fejezet: BEVEZETŐ GYAKORLATOK A FESTŐI  SZÍNKEVERÉS  ELSAJÁTÍTÁSÁHOZ 
 Tónusátmenet és faktúra          
      Színkeverés, lazúr és sűrű fölülfestés  
           
Hatodik fejezet: A LÁTVÁNY UTÁNI FESTÉS GYAKORLATÁNAK  ALAPFELTÉTELEI 
 A látómező           
        A látómező és a festményhordozó 
viszonya          69 
 A mérés            
        Az osztott mezejű mérés  
            
  A tömegarány mérés        
         
 A látvány utáni festményben rejlő rajzi készség       
  74 
 A festés segédeszközei és ezek viszonya a látvány megértéséhez     
Hetedik fejezet: A LÁTVÁNY UTÁNI FESTÉS GYAKORLATA 
 A szín és a tér – a voltaképpeni festés        
    Munkaműveletek a szemlélet létrejöttének kezdetével  
      
NEGYEDIK RÉSZ - A LÁTVÁNY UTÁNI FESTMÉNY  NAPJAINK MŰVÉSZETÉBEN 
 
Nyolcadik fejezet: TÖRTÉNETI ELŐZMÉNYEK 
 A látvány utáni festmény megítélésének története       
  A látványelvű festői szemléletmódok változásai     
     
Kilencedik fejezet: A LÁTVÁNY UTÁNI FESTMÉNY NAPJAINK  MŰVÉSZETÉBEN 
 A látvány utáni festmény autonómiái a digitális állóképekével szemben   
 


A látvány utáni festmény

Koltai Zoltán

KTK Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola

Horváth Gyula

Hrubi László

A magyarországi városok versenyképpessége

Gál András

TTK Földtudományok Doktori Iskola

Tóth József

Tokaj-hegyalja szőlő- és borgazdaságának földrajzi alapjai

Révész György

BTK Pszichológia Doktori Iskola

László János

Szülői bánásmód és a gyermekbántalmazás

Gál János

dr. Rőth Erzsébet

Clinical and experimental study of the cardioprotective effect of fructose-1,6-diphosphate (FDF)

Battyáni István

Selective low-dose fibrinolytic treatment of severe pulmonary embolism and options for related interventional radiological interventions

Balás István

ÁOK Elméleti Orvostudományok Doktori Iskola

dr. Gallyas Ferenc

Treatment of tremor, Parkinson's disease and chronic neurogenic pain with MRI-guided stereotaxic trunk lesions

Bódis Beáta

Németh Péter

Gyógyszertudományok Doktori Iskola

Döbrönte Zoltán

Solt Jenő

Mózsik Gyula

Rőth Erzsébet

Berki Tímea

Molnár Péter

Analysis of cytoprotection using in vitro models: mechanisms of cellular injury and its prevention on freshly isolated and cultured cells

University of Pecs

Not a member yet