Hungarian Veterinary Archive
Not a member yet
2958 research outputs found
Sort by
Kutya-robot interakció etológiai vizsgálata különös tekintettel a problémamegoldó viselkedésre
Valódi egyedfelismerésnek nevezzük, amikor az egyedek képesek specifikus ismertetőjegyek
alapján megkülönböztetni egymástól más egyedeket, valamint erre támaszkodva adott egyeddel
szemben specifikus viselkedést mutatnak. A kutyák (Canis familiaris) különbséget tudnak tenni
az emberek között, és felismerik saját gazdájukat. Korábbi tanulmányokból kiderült, hogy a
kutyák hajlamosak szociális interakcióba lépni önjáró (autonóm) ismeretlen ágensekkel
(UMO). Azonban nem tudjuk, hogy emlékeznek-e ezekre az ágensekre hosszú távon, vagy a
szociális interakciónak csak az adott viselkedéstesztben volt hatása. Jelen kísérletben azt
vizsgáltuk, hogy a kutyák képesek-e egyedfelismerő képességüket általánosítani egy UMO-ra
rövid interakciót követően, valamint emlékeznek-e az UMO-val történt interakcióra hosszabb
távon. A Familiarizáció során az UMO segített a kutyáknak megszerezni egy számukra
elérhetetlen labdát, majd játékos interakcióba lépett azokkal. A Visszamérés során, egy nap,
egy hét vagy egy hónap elteltével, egy négyirányú választásos tesztben figyeltük meg a kutyák
UMO-val szembeni viselkedését, azaz felismerik-e a korábban látott egyedet. Ezután a kutya
ugyanabba a problémamegoldó és játékos helyzetbe került, mint a Familiarizáció során. Ezáltal
meg tudtuk vizsgálni, hogy a kutya emlékszik-e az UMO interaktív és segítő viselkedésére
általánosságban (függetlenül attól, hogy felismerte-e magát az egyedet)
A kortikoszteron szerepe barna varangy (Bufo bufo) ebihalak ragadozó-indukált méregtermelésében
Az élővilág számos faja használ mérgező hatású vegyületeket természetes ellenségeikkel
szembeni védekezésre. Ilyen méreganyagok a bufadienolidok is, amelyeket a varangyfélék
termelnek bőrmirigyeikben. Korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy a barna varangy (Bufo
bufo) ebihalak nemcsak a ragadozók jelenlétére reagálnak fokozott méregtermeléssel, hanem
számos más stresszhatásra is (táplálékhiány, magas egyedsűrűség, szennyező anyagok).
Azonban a bufadienolid szintézis élettani szabályozásáról nagyon keveset tudunk. A
kísérletünk során azt vizsgáltuk, hogy a kortikoszteron, a kétéltűek fő stresszhormonja,
hogyan befolyásolja az ebihalak ragadozó-indukált méregtermelését. Azt a két hipotézist
teszteltük, hogy a bufadienolidok szintézisét a kortikoszteron stimulálja (H1), vagy
ugyanazok a hormonok stimulálják, mint a kortikoszteronét (H2). Az ebihalakat három
kezelési csoportba osztottuk. A kontroll csoport egyedeinek tartóvizébe 1 µl/l etanolt
adagoltunk (oldószer kontroll), a másik csoportéba kortikoszteront (125 nM), míg a
harmadikéba metirapont (110 µM), ami a kortikoszteron szintézisét gátolja. Azt
prediktáltuk, hogy H1 esetén a kortikoszteron kezelés fokozza a méregtermelést, a metirapon
csökkenti; H2 esetén viszont fordítva, mivel a glükokortikoid-stimuláló hormonok
termelését a kortikoszteron negatív visszacsatolás által csökkenti, míg a metirapon fokozza.
A kezelések 48, illetve 144 órán át zajlottak. Az egyedek fele ragadozó kezelésben is
részesült: csapó sügér (Perca fluviatilis) jelenlétére utaló szaganyagokat kaptak a vizükbe a
hormonkezelés ideje alatt. A kísérlet végén az ebihalak bufadienolid tartalmát
folyadékkromatográfiás (HPLC-MS) módszerrel, míg az ebihalak kortikoszteron ürítését
enzim-immunoassay (ELISA) módszerrel mértük, és ezeket az adatokat lineáris kevert
modellekkel elemeztük
Egyes kortikális neuronpopulációk érintettsége skizofréniában
Az eddigi kutatások alapján az excitiátoros/inhibitoros egyensúly felborulása több
neuropszichiátriai zavarban – például skizofréniában és autizmus spektrum zavarban –
kulcsjelenség. Ennek nyomán számos vizsgálat célozta a prefrontális kéreg neuronális
összetételét skizofréniában, ám az eredmények nem konzisztensek, ami a neuropatológiai
biomarkerek validálását és alkalmazását hátráltatja. Kutatási projektünkben ezért célunk
újravizsgálni ezt a kérdést a prefrontális kortex fő neuronpopulációit vizsgálva.
Szakdolgozatom keretében a calretinin immunpozitív (CR+) interneuronok és az SMI 311
immunpozitív (SMI 311+) kérgi serkentő sejtek réteg szerinti eloszlását mutatom be a
dorzolaterális prefrontális kéreg területén.
Kutatásunkhoz a Holland Agybank biztosított 6 skizofrén és 6 korban-és nemben egyeztetett
kontroll páciensből származó mintát. Immunhisztokémiai módszerrel festett majd digitalizált
metszeteken annotáltuk az immunpozitív neuronokat. Publikus transzkriptomikai adatok szerint
a CR+ interneuronok bizonyos alpopulációi elkülöníthetőek a CRH és VIP expressziója
alapján, ezért a következő lépésben in situ RNS hibridizációt alkalmaztunk az említett
alcsoportok feltérképezésére
A szarvasmarha vírusos hasmenése elleni védekezés epidemiológiai, igazgatási és immunhisztokémiai vonatkozásai Magyarországon
Fiatal szarvasmarha borjak hasmenésében szerepet játszó kórokozók előfordulása és egy kimutatásukra használt diagnosztikai gyorsteszt értékelése
A borjak hasmenése lényeges gazdasági probléma, a maga nagy morbiditásával és
mortalitásával, és gyakran az érintett borjak elhullásához vezet a világrajövetelüket követő
hetekben. Amennyiben az állatok túlélik, a csökkent termelés, termeléskiesés további anyagi
veszteséget jelent a gazdaságnak
Szoptató kocák bélsár-rezisztómja egy hazai nagy létszámú sertésállományban
Vizsgálatunk célja az volt, hogy ismereteket szerezzünk egy hazai nagy létszámú
sertésállomány kocáinak bélsár bakteriomjának rezisztenciagén tartalmára vonatkozóan. Ennek
céljából négy, a mintavételtől számítva öt napon belül fialt szoptató kocától gyűjtöttünk friss
bélsármintát. Amelyek elegyéből kivont össz-DNS szekvenciákat ún. shotgun újgenerációs
szekvenálással határoztuk meg. Az így nyert rövid leolvasási szakaszokat genomikai
módszerekkel és eszközökkel dolgoztuk fel
Gyulladásos folyamatok szerepe a közönséges migrén kialakulásában
Háttér: Különböző stresszorok hatására az emberiség egy részénél migrénes roham lép fel.
Ennek során neuroinflammáció alakul ki, melyben számos gyulladásos mediátor szerepe nem
tisztázott. Ilyen a monocyte chemoattractant protein-1 (MCP-1) és a regulated upon activation,
normal T cell expressed and secreted (RANTES), melyek a C-C kemokinek közé tartozó,
proinflammációs citokinek. A citalopram egyszeri intravénás alkalmazásával gátoljuk a
szerotoninvisszavételt, ezáltal fokozódik a szervezetben a stresszhormon termelés. Az így
előidézett neuroendocrine challenge vizsgálat során mérni tudjuk az akut stressz hatására
bekövetkező citokin változásokat.
Anyag és módszer: Az MCP-1 és a RANTES nyugalmi szintjét, ezen citokinek változását és
ennek diagnózistól való függését vizsgáltuk 44 migrénes és 52 egészséges, 18 és 40 év közötti
önkéntes vérében neuroendocrine challenge során. A nyugalmi vérvételek után szelektív
szerotoninvisszavétel-gátló, a klinikumban antidepresszánsként használt citalopramot vagy
placebót kaptak a résztvevők intravénásan, majd 20 és 60 perc után ismételten vért vettek tőlük.
A citokin méréseket Cytometric Bead Array segítségével végezték. A keresztezett elrendezésű
vizsgálat eredményeinek értékelése általános lineáris kevert modellekkel történt nemre
korrigálással
Terbutilazin ökotoxikológiai vizsgálata két hazai kétéltű fajon
A mezőgazdasági tevékenységből származó növényvédő és gyomirtó szerek
nagymértékű terhelést jelentenek az agrárterületeken vagy azok közelében élő állatok
populációira. Természetvédelmi és humán-egészségügyi szempontból is fontos, hogy
minél több információnk legyen a különböző peszticidek ökotoxikológiai, nem célszervezetekre gyakorolt hatásairól. A terbutilazin egy széles spektrumú gyomirtó szer,
amelyet hazánkban és világszerte is nagy mennyiségben használnak. A hasonló kémiai
szerkezetű és hatásmechanizmusú, az Európai Unióban betiltott atrazin esetében a nemcélszervezetekre gyakorolt káros hatások jól ismertek, például kétéltűek esetén
befolyásolhatja az egyedfejlődés sebességét és az immunrendszert, csökkent testtömeget
eredményezhet, hiperaktivitást és nőstény-túlsúlyos ivararányt is okozhat. Ezzel szemben a
terbutilazin használatának ilyen jellegű kockázatairól nagyon keveset tudunk.
Vizsgálatunkhoz barna varangy (Bufo bufo) és erdei béka (Rana dalmatina) petéket
gyűjtöttünk különböző populációkból, majd laboratóriumi körülmények között neveltük
őket. Az ebihalakat a lárvális fejlődés teljes időtartama alatt olyan vízben tartottuk, amely a
terbutilazin két, természetes vizekben is előforduló koncentrációjának valamelyikét (0,3
μg/L; 3 ng/L), vagy csak oldószer kontrollt (1 μL/L etanol) tartalmazott. Kísérletünk során
mértük azokat a tulajdonságokat, amelyek az állatok fitnesze szempontjából
meghatározóak a természetben
Altrenogeszttel kezelt kocák és süldők szaporodásbiológiai paramétereinek vizsgálata
Dolgozatom célja az volt, hogy a nagyüzemi sertéstartás körülményei között megvizsgáljam a
hátszalonna vastagság és az egyes szaporodásbiológiai paraméterek (vemhesülési arány, összes
malacszám, élő malacszám, illetve a választástól az újra termékenyítésig eltelt napok száma)
közötti összefüggéseket egy egységesen altrenogeszttel kezelt vizsgálati csoportban. A
vizsgálatban összesen 398 sertés (292 süldő és 106 koca) választás utáni hátszalonna
vastagságát mértük meg, illetve egyéb adatait vizsgáltuk, kettő kategóriában, ahol az alacsony
és a normál kondíció határát egyik kategóriában 14 mm-ben, másik kategóriában 16 mm-ben
állapítottunk meg. Vizsgálatainkból kiderült, hogy a hátszalonna vastagsága szignifikánsan
befolyásolta a vemhesülés sikerességét kocák és süldők esetében is; számszerűsítve +1 mm
hátszalonna +0,84 odds-al növelte a vemhesülés esélyét. Az, hogy az állat koca volt-e vagy
süldő a vemhesülés sikerességére nem volt hatással